Példaképek, nem csak nőknek.

Hétköznapi Hősnők

Ízek, imák, szerelmek - egy csepp vidék a belváros szívében.

Ismerd meg Forgács Juditot, a Nagymama Házi Boltjának tündéri vezetőjét!

2016. március 01. - Hétköznapi Hősnők

Miután tisztázzuk, a négy különböző Művész Kávézóból melyikben várom, pillanatokon belül bebiceg egy óriási mosollyal az arcán, és egy gyönyörű orchideával a kezében.

Kérdezem, mi történt a lábával - nos, thai box edzésen lesérült. (Oh, micsoda nőies sportág.)

De azonnal minden boxolós gondolatom elillan, mert mintha régi ismerősök lennénk, úgy köszöntjük egymást és azonnal érzem azt az elképesztő energiát, ami belőle árad… Pironkodva fogadom ajándékát és lecsüccsenünk. 

Azzal kezdi, hogy ragaszkodik hozzá, hogy mindenképp kérjek legalább egy habos kávét, de inkább egyek is, mert annyira meg akar vendégelni.

És egész beszélgetésünket ez szövi át:
Juditnak a mindene, hogy adjon.
Később azt is megtudom, hogy miért...

12043139_933105523433986_3446887205332438643_n.jpg

Remélem ezzel az írással valamennyit én is tudok adni Neked az ő angyali lényéből;
Ismerd meg Te is Forgács Juditot, a Nagymama Házi Boltja szülőanyját és vezetőjét!

FJ.:
- Akkor én őszintén elmondok mindent, úgy, ahogy van, jó?
Csak így lesz igaz a történet, és csak így megy át a lényeg - mondja Judit és megállás nélkül nevet.

Ha volt is bennünk feszültség, annak már itt nyoma veszett. Judit tényleg nagyon közvetlen és csak úgy ragyog!

HH.:
- Mesélj, hogyan született meg a Nagymama Házi Boltja ötlete?

FJ.:
- Ennél sokkal régebbről kezdem. Először is megszületett Juditka.
Anyukám egyedül nevelt és súlyos alkoholproblémái miatt nem volt egyszerű a gyerekkorom. Mindig, mindennel dacoltam és a legrosszabb gyerekek közé tartoztam az iskolában. Ennek megfelelően meg is bélyegeztek, éveken át csak az alkoholista anyuka kezelhetetlen lánya voltam, maximum kettes magatartással..

16 évesen már disszidálni akartam itthonról, mert azt láttam, vagy fejet hajtok a rendszer előtt, vagy “szolga” leszek. És én soha nem akartam szolga lenni! 
Nem akartam, hogy robotosítsanak, még a kisdobos nyakkendőmre is ráírtam, hogy “Iron maden”, szóval ennek megfelelően úttörő se lettem soha.

Tehát nem indult egyszerűen a történet, s én mindennél jobban vágytam arra, hogy kitörjek ebből a közegből.

17 évesen megismerkedtem első férjemmel, aki egy nagyon tehetős, sikeres vállalkozó volt. A tenyerén hordozott és én nagyon felnéztem rá.

Belecsöppentem egy álomvilágba, összeházasodtunk, s megszületett közös gyermekünk.
A lányom, akit mindennél jobban szerettem és kitette a napjaimat a róla való gondoskodás. Bár tulajdonképpen egy gyermeknek született gyermeke.

Fiatal kismamaként, a milliárdos válallkozó feleségeként kezdtem el először érezni, hogy - bár fejlődtem a közeghez, de - ennél több van bennem, tanulni akarok.
Így amikor csak időm engedte, faltam a könyveket, egy időben a könyvek lettek a legjobb barátaim.

Majd egyre inkább elkezdtem érdeklődi férjem üzletei iránt és csak úgy szívtam magamba a tudást.
Akárhová utaztunk, mindenhol tanultam abból, amit láttam.
Figyeltem, mit csinálnak a felső tízezer tagjai, egyre finomodó érzékekkel beleláttam, hogyan köttetnek a nagy üzletek, mennyire fontos a jó helyzetfelismerés, hogyan dőlnek el fontos tárgyalások, és min múlik, a végén kihez vándorol a pénz.

HH.: 
- Boldog voltál fiatal anyukaként, gazdag férjjel az oldaladon? 

FJ.:
- Sajnos nem. Bár nem unatkoztam, de kezdtem egyre inkább úgy érezni magam, mint egy csillogó aranykalitkába zárt madár.
Utólag szerencsésnek tartom, hogy ilyen hamar rájöhettem, a pénz nem minden. 
Mert nekem, bár mindenem megvolt, mégis hiányzott életemből valami, mégpedig az igazi, szenvedélyes szerelem.

Mire egyre határozottabb lett bennem ez az érzés, egy szép napon férjem elé álltam, nagy szeretettel megöleltem őt és a legjobbakat kívánva átadtam neki egy papírt, melyben leírtam, hogy semmilyen anyagi vagy tárgyi követelést nem támasztok felé, de nekem most mennem kell.

Fogtam egy bőröndöt és mentem. Mentem a szívem után! - és újra nevet.

Csak a szívemhez lehetek hű, semmi máshoz.

HH.:
- És akkor mi történt? A leggazdagabbak közül visszapottyantál a legnagyobb nehézségek közé?
"Csak" azért, hogy szerelmess lehess? 

FJ.:
- Gyakorlatilag igen. Beiratkoztam a kereskedelmi főiskolára, ahol rám talált a szerelem. Bár semmink nem volt, de akkor már tudtam, hogy ha abból a lángoló, felemelő érzésből merítünk erőt, ami összekötött minket, fogunk tudni boldogulni.

HH.:
- Mihez kezdtetek? Ott álltatok gyakorlatilag üres hátsóval, nagyon fiatalon, de legalább szerelmesen, ha jól értem.

FJ.:
- Pontosan. És nagyon nagy árat fizettem a döntésemért.

Először egy mini zöldséges standot csináltunk a VIII. kerületben. Gondolhatod micsoda váltás volt a budai luxusélet után…
De nem is a környék volt a legkeményebb, hanem az, ami azzal járt, hogy én már akkor eltökéltem, hogy ha valamit én árulok, az csakis és kizárólag kifogástalanul magas minőségű lehet.

Rengeteget sírtam abban az időben, mert igenis nehéz volt ekkora életminőségbeli zuhanást megélni.
De folyton a fülemben csengett a lányom apjának búcsú mondata:
“Meg fogod Te még ezt bánni.” - és ez mindennél több erőt adott.

Képzelj el engem, ahogy hajnalban kelek, majd a sötétben, a hidegben, arcomra fagyott könnyel, de felszívva magam, a nagybani piacon veszekszem és harcolok a legszebb portékáért.

Meg kellett tanulnom szó szerint vadásznak lenni az erdőben.
Időbe és nagyon sok küzdelembe telt, de aztán csak megtanulták, hogy Juditka viszi a legmosolygósabb almát.

HH.:
- Mennyire volt akkoriban igény a “nyóckerben” arra, hogy minőségi zöldséget-gyümölcsöt vegyenek?
Nem az ár számított inkább?

FJ.:
- De. Az ott lakóknak. Hozzám viszont a város minden részéről jött az a réteg, akinek nem az volt a fontos, hogy mennyiért, hanem az, hogy milyen.
Így nagyon hamar meghozhattam azt a döntést, hogy áttelepülök Budára, s előveszem mindazt, amit az utazások során, a rengeteg önfejlesztő könyvből és előző páromtól tanultam, s eggyel nagyobban kezdek gonodolkodni.

HH.:
- Mit jelentett ez a gyakorlatban?

FJ.:
- Amikor a világot jártuk, mindig nagyon figyeltem, hogyan és mit csinálnak a legmenőbb kereskedők, milyen boltok előtt kígyóznak a sorok, hogyan működnek a farmok.
És én pontosan olyat akartam csinálni Magyarországra is. 

Végiggondoltam, mi kell ehhez:
Egyrészt pénz, másrészt tudás, tárgyalás, kapcsolatok.

Oké, pénzem még nem volt, de hittem magamban, hogy képes vagyok megcsinálni.
Állandóan agyaltam, hogyan tudom a következő lépést megtenni, hogyan tudom a következő üzlethelyiséget még jobb környéken megszerezni. És így, lépésről lépésre haladtam előre.
Minden ugrás pénzbe került, de addigra - ugyan véres verejtékkel, de - megtanultam pénzt csinálni.

HH.:
- Innen már egyenes út vezetett felfelé?

FJ.: 
- Nem, a siker felé vezető út sosem egyenes!

A piac kihívásai mellett számos szélhámossal, csalóval és inkorrekt “üzletemberrel” kellett megküzdenem.

Volt olyan, hogy egyszer csak betoppant a boltomba egy férfi és közölte, hogy ő az üzlethelyiség valódi tulajdonosa, holott én valaki mástól béreltem.
Ultimátumot adott, vagy azonnal megveszem az ingatlant, vagy bezáratja a boltot.

Persze minden rosszban van valami jó.
Ez a vészhelyzet vitt rá ugyanis, hogy elkezdtem üzlethelyiségeket vásárolni magamnak.

Azóta kiismertem az ingatlanpiacot, és ma már kiváló érzékkel veszek, újítok fel és adok ki ingatlanokat.
Soha többé nem béreltem semmit.

HH.:
- Pedig az ingatlanpiac se fenékig tejfel, főleg egy nőnek, nem?

FJ.:
- Gondolhatod, hányan próbálnak nap mint nap megvezetni, a beépített alapanyagok árát, mennyiségét és minőségét is tekintve.
Egy felújítás aranybánya lehet, csak nem mindegy, kinek. Sokba került, de kitanultam ezt is.
Ma már tudom, mikor építi az adott szaki az én üzlethelyiségemet és mikor akarja a saját otthonát - az én pénzemből. Azóta okoztam nagyon kellemetlen pillanatokat villanyszerelőnek és kőművesnek is. Ma már nem tudnak átverni.

HH.:
- Igazi "Joy" sztori, nem? (A filmre utalok.)

FJ.:
- Bizony az.

S ahogy a filmbéli hősnő is a viszontagságok után, én is megráztam magam, megigazítottam a koronám, s mentem tovább. Keményen megküzdöttem minden egyes új helyiségért, egyre nőtt a rosszakaróim száma, de töretlenül terjeszkedtem.
Nagyon hittem a minőségi szakboltok létjogosultságában, így külön hentesüzleteket, zöldségeseket és pékségeket nyitottam.

Aztán jött a válság, ami a svájci frankos hiteleket az egekbe lőtte, a vásárlóim pénztárcáját pedig megtépázta.

Emlékszem a napra, amikor a földön guggolva, arcomat a kezembe temetve zokogtam, hogy ezt már nem tudom megemészteni, kész, kiszállok, nem bírom tovább. Kilátástalannak tűnt a helyzet.

Aztán persze győzött a legyőzhetetlen énem és elkezdtem tiszta fejjel gondolkodni.

A minőségből nem adok lejjebb, árat nem csökkentek, tehát egyetlen választásom maradt:
Össze kellett húznom a boltjaimat.

Így amit előtte több száz négyzetméterre felépítettem, azt le kellett bontanom, és egy 60 m2-es kis üzletben biztosítani ugyanazt a minőséget.

Majd évekig a nulláért küzdöttem.

HH.: 
- Min múlt, hogy míg mások tönkrementek a válságban, Te talpon tudtál maradni?

FJ.:
- Én mindenhol ott voltam, irdatlan munkát tettem bele, hogy megmaradjon az üzletem.
Folyamatosan jártam a termelőkhöz, a legutolsó sütő - és kopasztóasszonyig mindenkivel kapcsolatot tartottam, magam vittem a könyvelést, álltam a konyhán és naponta beszéltem a vevőimmel.

Meggyőződésem, hogy ha valaki sikeres üzletet akar csinálni, akkor jelen kell lennie, még tulajdonosként is.
Nem megy a te szíved, lelked, a vevőid iránti szereteted nélkül.

Ha egy vásárló otthagy nálam 10.000 forintot, nem engedhetem meg magamnak, hogy az alkalmazottam unott fejjel annyit mondjon neki, hogy “viszlát”.
Ez nem minőségi kiszolgálás, és sajnos Magyarországon nagyon nehéz olyan munkatársakat találni, akik ezt megértik.

Rengeteg pénzt loptak el tőlem alkalmazottak is; úgy is, hogy hazavitték és úgy is, hogy nem úgy foglalkoztak a vásárlóimmal. Az még nagyobb veszteség.
Szerencsére üzletileg ezt soha nem éreztem meg, lelkileg viszont annál inkább. 
Nekem igenis nagy megpróbáltatás megélni az ilyesmit, tudod, én a szívemmel működöm. 

Az én sikereim titka, hogy foglalkozom a vevőimmel. Tényleg szeretem őket.
És ott vagyok a boltban.
De ha ingatlant újítok fel, ott is ott vagyok, figyelek a brigádra, aki dolgozik.
A saját magam legszigorúbb minőség-ellenőre vagyok.

HH.:
Pontosan miről szól a Nagymama Házi Boltja?

FJ.:
- A vevőinkről. És a minőségről.


Az volt a cél, hogy a belváros szívébe varázsoljunk egy cseppnyi vidéket, mintha a vásárló újra gyerek lenne, és belépne a nagymama kamrájába, ahol egy kincses világ tárul fel előtte.
Mennyei finomságok, ahol minden házi, minden a leggondosabban kiválogatott alapanyagokból, mérhetetlen szeretettel fűszerezve készül el.

11059379_962023190544963_7933002324149427953_n.jpg
Illatos sütemények és pékáru, ropogós pogácsák, ízletes húskészítmények, házi sajtok, isteni finom krémek, válogatott hentesáru, tengeri halak, frissensültek, helyben sütött tepertő, zamatos libamáj - és mindezek mellé a mosoly és a végtelen életöröm, amivel készítjük.

12814248_964651893615426_4169333734199093294_n.jpg

HH.:
- Ízek, imák, szerelmek… ?  

FJ.:
- Valahogy úgy.
Azt szeretném, hogy aki betér hozzánk és megkóstolja ezeket a tündéri finomságokat, úgy érezze, valóra vált egy vágya.

Ezért is figyelek mindenben a minőségre.
Minden nap hajnalban kelünk, hogy frissen készítsük el az árut. S ezután egész nap igazi szeretettel várjuk a vevőinket, hogy érezzék, nálunk ők tényleg különlegesek, itt minden róluk szól.

12801420_964677756946173_6316253898351106145_n.jpg

Szeretném, ha boldogok lennének azzal, amit adunk nekik, ezért amennyit csak tehetem, a boltban vagyok és senkit nem engedek el egy jó szó, vagy valamilyen ajándék nélkül.

HH.:
- Hogyan tudod a magánéletet összeegyeztetni ezzel az óriás nyüzsgéssel?
Tud a sikeres üzletasszony boldog feleség is lenni?

FJ.:
- Nehéz kérdés. Sok férfiből hiányzik a tisztelet. Én ugyanazt a maximalizmust teszem bele a kapcsolatomba is, mint az üzletbe. Van, aki ezt a küzdelmet és odaadást tudja tisztelni, van, aki visszaél vele.

HH.: 
- Tehát ezen a területen is meg kellett fizetned a sikereid árát?

FJ.:
- Keményen. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az anyukák megtanítsák fiúgyermekeiknek, mik a fontos értékek, mit jelent tisztelni egy nőt és mit jelent az őszinteség.
Ez sajnos sok családban hiányosság, a vevőimnél is látom, küzdenek ezzel.
Rengeteg sikeres férfi nem tud otthon mit kezdeni az egójával.

Én még így is sok mindent meg tudok bocsátani, de a hazugságot, az ármányt nem. A bizalmat nem lehet kétszer felépíteni. 

HH.: 
- Akkor letettél róla, hogy a párkapcsolatod is úgy virágozzon, mint az üzleteid?

FJ.:
- Dehogyis! Az én inspirációm és legfőbb hajtóerőm a szerelem.
Engem a szerelem visz előre, az mozgat, a szerelemből merítek ihletet, kitartást és a szenvedély vezet az üzletben is.
Anélkül nem létezem. Mindig szerelmes vagyok, csak van, hogy olyasvalakivel találom magam szemben az érzelmek arénájában, aki tisztességtelen eszközökkel játszik.

HH.:
- Mennyire keményedtél meg ezen az úton, amíg idáig eljutottál?
Lehet egyáltalán nőnek maradni, ilyen küzdelmek után?

FJ.:
- Abszolút!! Én a mai napig mindenekelőtt nő vagyok.

Az egy dolog, hogy napközben felveszem a páncélt és állok elébe minden harcnak, de amikor hazamegyek, leteszem a fegyvertárat és egy igazi bújós, doromboló kiscica vagyok.

S ami nagyon fontos, otthon már nem nyúlok pénzhez!
Elvárom, hogy a mellettem lévő férfi irányítson, és legyen annyira férfi, hogy az anyagiakat is a kezébe tudja venni. Még akkor is, ha azt a pénzt adott esetben én kerestem meg.

HH.:
- És mik az álmai egy ilyen végtelenül romantikus, mégis elképesztően erős NŐnek?
Csendes, nyugodt időskor, vagy további üzleti sikerek, ahol a határ a csillagos ég?

FJ.:
- Is-is. Tele vagyok tervekkel, álmokkal. :) 

Imádom Lovasberényt, egyik leghőbb vágyam egy biofarm létesítése azon a környéken.

Meg akarom mutatni az embereknek, hogy lehet minőségben élni, a természet részeként is. Én a természetben töltődöm fel. Az üzletasszony csak az egyik énem, aki itt nyüzsög a fővárosban. 

A másik a lovaival indítja a napot, mezőkön, hegyek közt nyargal, majd csordogáló patak partján sétál a kutyáival és egy romantikus gerendaházban köszönt rá az este.

Nekem ez jelenti a szabadságot.

Tudok Channel cipős, elegáns üzletasszony is lenni, ha arra van szükség, de a kopott farmeremben ülve, a kandalló tüzében elmerengve nyugszom meg igazán, s a végtelen hegyek látványával érek révbe.

HH.:
- Üzletileg látsz még magad előtt kihívást?

FJ.:
- Nagyon izgalmas kihívásnak tartanám egy világszintű franchise rendszer tagjává válni, például egy ideje tárgyalok egy Starbucks kávézó megnyitásáról.
Nem kicsi a tét, mert egy ekkora méretű franchise rendszer már igazán nagyban játszik, de ez még nagyon érdekelne.
Ha nem Starbucks lesz, akkor lesz más. - és kacsint. 

HH.:
- De mi visz még mindig előre? Mi az, ami még a csúcsnál is feljebb hajt?

FJ.:
Engem mindig a szerelem hajt. Szerelem nélkül egy állóvíz az életem, míg ha szerelmes vagyok, olyan energiák szabadulnak fel bennem, amik végtelen teremtő-erőt kölcsönöznek.

HH.:
- Ezek szerint a férfiak a múzsáid az alkotáshoz… Tudják szegények, hogy gyakorlatilag felhasználod őket?

Nevetünk…

FJ.:
- Lehet, hogy a szerelem érzésébe vagyok szerelmes.

Ha valaki belép a Nagymama Háziboltjába, a következő felirat fogadja:
“Mi boldogok és nagyon szerelmesek vagyunk! Imádunk élni!!”

És az egész bolt atmoszféráját ez lengi be. Nem a felirat, hanem az érzés.

12717283_958542650893017_8694238248031531207_n.jpg

HH.:
- Mikor, miből jöttél rá, hogy jó úton jársz?

FJ.:
- Ezt érzi az ember. 

Én kaptam egy tehetséget az égiektől és nem tehetem meg, hogy ne bontakoztassam ki.
Nekem adnom kell, mégpedig minőséget és örömöt minden mennyiségben.
Ezt kaptam az angyalaimtól, ezt adom hát tovább.

Sokan nem értik ezt meg, de a halállal mindenünk elveszik.

Akármekkora birodalmat építünk fel, nem tudjuk magunkkal vinni.
Egyetlen dolog marad itt, az, amit visszaadtunk.
Amit másokkal és másokért tettünk.

Ez az, ami maradandó, minden más múlandó.

12744325_986220438122494_5798478062980395795_n.jpg

Hölgyeim és Uraim, ő Forgács Judit, egy cseppet sem hétköznapi, Hétköznapi Hősnő.
A beszélgetés végére legszívesebb azt kívánnám, bárcsak mindenki ismerné őt.

Állandó, gyönyörű mosolya, hosszú, ébenfekete haja és a belőle áradó végtelen szeretet felejthetetlenné teszi őt.

A végzet asszonya, bölcs tanító és egy földre szállt angyal egy személyben.

A Nagymama Házi Boltját itt találod: 
Budapest, I. ker, Pauler utca 5. 
http://www.nagymamaboltja.hu/index.html

A Facebook-on pedig itt tudod minden nap a finomságait megnézni: 
https://www.facebook.com/Anagymamahaziboltja/?fref=ts

-------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk a Facebook-on is: 
https://www.facebook.com/Hétköznapi-Hősnők-987149894657356/

 Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on: 
https://www.youtube.com/channel/UCq_cOkQ_n40yTEjb-C7zhew

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 
 https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

 Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hetkoznapihosnok.blog.hu/api/trackback/id/tr1008433356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.