Bevallom őszintén, a sokpontos lista tételei közt bőven van olyan, ami engem is rendszerint felbosszant. 
Viszont nem értek egyet a szerkesztőkkel abban, hogy kislány koromból hoztam magammal az ezekkel kapcsolatos “szorongást".  

Íme a lista, a teljesség igénye nélkül:

• Nyilvános helyen, buliban, bárban őrizetlenül hagyni poharukat, nem előttük felnyitott, kitöltött üvegből inni.

• Autószervízbe, szakihoz, menni. Szerelőt fogadni otthon egyedül.

• Férfiak tekintetétől kísérve parkolni (a nem hibátlan és elsőre teljesített manővert, khm “észrevételezik”).

• Építkezések mellett vagy utcán, boltok környékén azaz szinte bárhol csoportba verődve ácsorgó férfiak mellett elsétálni, csak férfiutasokkal egy járművön utazni pláne éjjel, szoknyában, magassarkúban. Vagy bármilyen öltözékben.

• Egyedül utazgatni a nagyvilágban, de ilyet persze nem is teszünk. Épp elég nyomasztó késő este tömegközlekedni.

• Közterületen sportolni. Sokan lebeszéljük magunkat attól tartva, hogy szatírba futunk, beszólnak, füttyögnek, a mellünket, a seggünket bámulják. Kinek kell ez?

 • Tökéletesre faragott vagy rajzolt testű nők képeit nézegetni, majd tükörbe nézve elborzadni.

 • Véleményt alkotni, vitára kelni férfiak által dominált társaságban. Ellentmondani férfi felettesünknek.

 • Megalázó, megszégyenítő megjegyzések, minősítések célpontjává válni a külsőnk, öltözködésünk, viselkedésünk, a partnereink száma, a frizuránk, a bőrünk, a fogaink, az alakunk, az ízlésünk, vagy egyáltalán bármi miatt."

(Forrás: Feminfo)

Mert fiatalabb koromban nem volt ijesztő sötétben menni bárhová.

Nem füttyögtek utánam neveletlen tahó férfiak, általában nem volt nálam semmilyen érték, amit féltenem kellett volna.
Egyszerűen nem gondoltam arra, hogy bizonyos szituációk veszélyesek, vagy megalázóak lennének.

Az is lehet, hogy más volt a világ? Ezt még nem tudtam eldönteni, mert nem éltem 30 évvel korábban felnőtt nőként Magyarországon. (De majd megkérdezem Anyukámat.)

A mai világban, mai fejjel viszont igenis mélységesen felháborítónak tartom, hogy ezek a helyzetek valóban mindennaposak és nem nagyon van más választásunk, mint együttélni velük.

• Amíg nem ugrál a cicink séta, vagy futás közben, neadjisten nem válunk annyira könnyűvérűvé, hogy időnként felhúzunk egy magassarkú cipőt, nem is fogják falkába verődött, a csapaterőtől felbátorodott sunyi parasztok férfiak nyálcsorgatva ecsetelgetni, mihez lenne épp kedvük velünk.
• Amíg nem volt saját autóm, soha nem aggódtam, hogy egy szerelőműhelyben milyen árat mondanak, s mi marad benn a kocsimban - és mi kerül ki belőle -, mire elhozom. Ma már valóban, soha nem megyek egydül ilyen helyre. 
• Amíg nem hallottam buliban elkábított lányokról szóló rémtörténeteket, eszembe nem jutott volna úgy szórakozni, hogy közben az egyik szemem árgus üzemmódban folyamatosan a poharamat figyelje. 
• Sőt, ide tartozik az is - bár nem szerepel az eredeti listán -, hogy soha nem érdekelt, hogy be tudok-e húzni valakinek úgy, hogy neki fájjon igazán és ne nekem, egészen addig, amíg alám nem nyúltak egy zsúfolt szórakozóhelyen, vagy akár a metrón. (Bocsánat a vulgáris kifejezésért.)

Aki egyszer megtapasztalja, milyen nyomorult érzés, ha illetéktelenek fogdossák illetéktelen helyeken, az vagy egész életében kerülni fogja az ilyen helyeket, vagy tuti, hogy arról álmodozik, hogy legközelebb ki tudjon/merjen állni magáért.

Nem, nem azért öltözünk fel csinosan, mert ki akarjuk provokálni az erőszaknak és megaláztatásnak akármilyen szintű formáját.
Nem kedvességnek, nem udvarlásnak és nem is elismerésnek, hanem zaklatásnak éljük meg ezeket a kéretlen közeledéseket, és nem jobb lesz tőle a hangulatunk, hanem elkeseredünk. 
Ki többé, ki kevésbé. 

Persze van olyan hölgy, aki simán elereszti ezeket a füle mellett, de abban biztos vagyok, hogy ő sem várja azt a napot, amikor majd a saját lányát először érik ilyen impulzusok. 

Amit elérhetnek vele az az, hogy tönkreteszik egy nő napját, éjszakáját, de ha nagyon rosszul sül el a dolog, akkor akár az egész életét. 

Uraim, ha már Önök az erősebbik nem, kérem, gondoskodjanak róla, hogy mi, gyenge nők biztonságban érezhessük magunkat mindig, mindenhol! 

Nem, nem szeretünk emiatt önvédelmet tanulni, verekedni, nálunk erősebb fizikumú emberek zaklatását eltűrni, és nagyon nem szeretünk félni.

Természetesen tisztelet a - szerencsére többségben lévő - kivételnek! Minden nőtársam nevében kívánom, hogy a mai kisfiúk tőlük tanulják meg az udvariasságot, a tiszteletet és egy nő valódi értékét.

Írd meg kommentben, Neked mi a véleményed erről a témáról! Mik azok a helyzetek, amiket vérlázítónak tartasz, s mi az, amin Te - nagyon ügyesen - nem stresszelsz, hanem nevetve továbbmész?

Lájk, ha szerinted sincs rendjén, hogy a nők ilyen kellemetlenségeknek vannak kitéve!