Példaképek, nem csak nőknek.

Hétköznapi Hősnők

Nem más, mint más

Interjú Krajcsovicz Ritával

2016. június 20. - Hétköznapi Hősnők

3.jpg

Mitől lesz valaki Hősnő? 
Szerintem attól,  hogy úgy küzd meg az élet kihívásaival, ahogy nagyon kevesen. Nyelvet ölt rájuk. Vagy kacéran odamosolyog.
Ízig-vérig nő, ezért időnként megengedi magának azt is, hogy kicsit összetörjön. És mivel ugyanannyira hős is, hamar rájön, hogy a padlón feküdni mégse olyan kellemes, úgyhogy leporolja magát és feláll. Megfeszíti formás izmait, masnit köt a hajába, újra mosolyog, és tudja, hogy győz. Minden áldott nap legyőzi a legyőzhetetlent és ezzel példát mutat másoknak. 

Krajcsovicz Rita számomra pontosan ezt testesíti meg. 

Amikor 26 éves korában világra hozta kislányát, még nem tudta, mekkora kihívás elé állítja az élet. Anya-szerep extra feladatokkal? Nos, egy autista gyermek nevelése ennél sokkal több. Ahogy Rita mondja, Szonja a legnagyobb tanítója. De ne szaladjunk ennyire előre. 

H.H.: Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a kislányod autista? 

Rita: A legrosszabb az volt, amíg még nem tudtam, hogy mi a baj, csak éreztem, láttam, hogy Szonja más. Aztán a bölcsiből is jelezték, hogy valami nincs rendben a kislánnyal. És hihetetlen nehéz úgy kezelni valamit, hogy nem tudod, mi az. 3 éves korában kezdtünk el ideggyógyásztól pszichilógusig, vizsgálatról vizsgálatra járni, és 6 éves volt, mire végre egy orvos kimondta a diagnózist. 

Szonja autista. 

Megkönnyebbültem, hogy kiderült végre, mi a probléma.
Én már egészen korán éreztem, sejtettem, hogy autizmusról van szó, mert Szonja nagyon rosszul viselte a változást. Képes volt teljesen kiborulni csak attól, ha másik útvonalon jöttünk haza a bölcsiből.

Miután megtudtam, pontosan mivel állunk szemben, belevetettem magam a tanulásba, meg akartam ismerni ezt az állapotot. Faltam az autizmusról szóló könyveket és minden létező szakirodalomba beleástam magam, hogy megtaláljam a kulcsot a lányomhoz.

Tudni kell, hogy az autizmus nem egy betegség, hanem egy állapot.
Ennek megfelelően nem gyógyítható és nem tűnik el.

Megszámlálhatatlanul sok fajtája és szintje van. Ezért nincs fix recept, hogy hogyan javítható az állapot, mit érdemes enni, mozogni, mely terápiák válnak be biztosan. Mindenkinél más és más.  

H.H.: Hogyan alakítottátok ki az életeteket? 
Rita: Szonját egyedül nevelem és azt egész határozottan mondhatom, hogy klasszul működünk együtt, megvan a mindennapokra a saját kis rendszerünk, amiben mindketten boldogan élünk. Külön-külön és együtt is.

Az évek során egy szuper kis csapat lettünk és minden kihívás ellenére is extrém erős kötelék van köztünk. Az anya-gyerek kapcsolatokra jellemző szereteten túl a kölcsönös tisztelet is fontos szerepet játszik az életünkben.
Például nem rontunk be egymás életterébe, csak úgy. Szonjának is megvan a saját világa a szobájában, s nekem is az enyém. Ha akarunk valamit egymástól, kopogunk és megkérdezzük, bejöhetünk-e. 

HH.: Miben más a Ti életetek, hogy néznek ki a mindennapjaitok? 
Rita: - Amiben biztos, hogy eltérünk más családoktól, az az, hogy kevesebbet mozdulunk ki. Szonja az őt érő ingerekkel könnyen betelelik és olyankor elszakad a cérna.

Úgy kell elképzelni, mintha minden egyes kép és hang sokszoros intenzitással és élességgel záporozna befelé a tudatába, ami egy idő után gyakorlatilag betelik. Ilyenkor jön a szinte kezelhetetlen sírás,
megfeszített kis test, akár mozgásképtelenségig fajuló roham.

Tehát kerüljük a zajos helyeket, a nyüzsgést, így általában a játszótereket is. 

Fontos tudni, hogy Szonja passzív autista, tehát ő jól elvan a kis közegében
Mégis, ha valahol kiadja a feszültséget, akkor azt itthon teszi, ahol biztonságban érzi magát. Ezzel együtt kell élni. De most, hogy már tudom, mik azok a helyzetek, amik előidézik nála a rohamot, legalább fel tudok készülni rá. 

Amit elengedhetetlenül fontosnak tartok, az az, hogy minden nap tölsünk együtt időt, mégpedig minőségi időt. Sok családban probléma, hogy szülők és gyerekek inkább csak egy légtérben élnek, mégsincsenek együtt. Mindenki a saját kütyüjét nyomkodja, vagy csak rámered a TV-re.
Nálunk ilyen nincs, minden nap van olyan közös időnk, ami valóban egymásról, rólunk szól.

H.H.: - Miben más még Szonja, mint a többi gyermek? 
Rita: - Vannak pozitív és persze negatív különbségek is.

Ő az őszinteség hatalmas harcosa. Kitartóan kampányol amellett, hogy mondjunk ki mindig mindent, amit gondolunk. S ha már ehhez így ragaszkodik, ő eszerint is él. Ebből azért vannak elég érdekes szituációink...

Mindazonáltal - egy érdekes ambivalencia, hogy - ő nehezen bírja a kritikát. Sőt, kifejezetten sok megerősítésre, pozitív visszacsatolásra van szüksége. 

2.jpg

És, ahogyan a legtöbb autistának, neki is megadatott a különleges tehetség. Kiemelkedően ügyes például a videóvágásban, már saját filmeket tud készíteni. És ha már ilyen jó is benne, nagyon szeretne majd vágó, vagy operatőr lenni.

Viszont nincsenek barátai, ami egy picit fájó pont nekem. Úgy érzem, fontos lenne, hogy ne csak velem legyen kapcsolata, hanem a kortársaival is. 
Épp nemrég jegyezte meg, hogy nagyon szeretne röplabdázni, s a suliban is mondták, hogy kifejezetten jó benne. Úgyhogy keresek neki erre lehetőséget, és bízom benne, hogy a sport új barátságokat is hoz majd az életébe. 

Szintén különös lehet egy kívülállónak, hogy ő még csak most kezd el "csajosodni". Múlt héten lakkoztuk ki például először a körmeit.
Érdekes történet ehhez kapcsolódóan, hogy Szonja rágja a kezét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy húsig kirágja az ujjbegyeit.
(Én bele se merek gondolni, micsoda fájdalmat okoz magának ezzel... -elég csak egy beszakadt körömre gondolni.) 
Viszont tudja is, hogy ez rossz, sőt, meg tudja fogalmazni, hogy egyszerűen jön neki a rágási inger.
De milyen ügyesen fejlődik ő is:
Már kiírja a monitorjára saját magának, hogy mindig szem előtt legyen: 
 - "Ne rágd a kezed!"

A másik nagy különbség a többi gyerekhez képest, hogy nem tudja, hogyan kell kommunikálni. Nincsen úgy a zsigereiben ez a képesség, mint mindenki másnak. Például, ha írnak neki chat-en az osztálytársai, benne egyszerűen nincs az, hogy válaszoljon.

Vagy egy másik példa:
Ha megkérdezik tőle, "Ne haragudj, elvehetem innen ezt a papírt?",
ő valószínűleg azt feleli:
"Nem haragszom."

Tehát a kommunikációt a "külvilággal" ugyanúgy meg kell tanulnia, mint mondjuk nekünk írni, nála ez nem jön ösztönösen.

Amiben még Szonja más, mint a többi gyermek, az az, hogy hihetetlenül tud örülni. 
Ha kap bármilyen apróságot, simán ugrál örömében - pedig már 13 éves. 

És én minden nehézség ellenére tőle kapom a legtöbb töltést. Sokszor meg sem kell szólalnom, egyszerűen érzi, mire van szükségem.  

H.H.: - Mikor indultál el a spiritualitás és a tudatosság útján? 
Rita: - Amikor egy gyerekorvos azt mondta, hogy kezdjek el magamon dolgozni, hisz olyan erős szimbiózisban vagyunk a lányommal, hogy ha én változom, ő is fog. 

Így hát elkezdtem magamon dolgozni. 
Első lépésként beszüntettem a TV nézést, és a sorozatok, hírek, vagy bulik helyett is inkább elkezdtem olvasni.
Ezután agykontroll tanfolyam következett, majd belekóstoltam pránanadiba és még többet olvastam.
S valóban, ahogy elkezdtem alakulni, úgy változott Szonja is. 

Kicsinek nagyon rossz állapotban volt. Megesett olyan is, hogy kitépkedte az összes haját, és sokkal erősebb rohamok is nehezítették az életünket.  

S aztán, ahogy elkezdett terápiákra járni, megtörténtek olyan folyamatok, önmeghaladások, hogy pl. nekiállt színezni, rajzolni, úgy, hogy előtte a ceruzát se fogta meg. Együtt változtunk, fejlődtünk.

Hiszek abban, hogy ha dolgozol magadon, megváltozik a környezeted is. 

Nálam ez úgy csúcsosodott ki, hogy most már olyan környezetben is dolgozom, ami csodálatosan épít. De ennek is története van.

2014-ben, amikor már nagyon hiányzott, hogy kimozduljak itthonról, elmentem az első Everness Fesztiválra.
Ez a rendezvény egy olyan világba kalauzolt, amilyenben szerintem mindannyian élni szeretnénk. Mintha egy nagy felnőtt játszótér lenne, maga a tudatosság ünnepe.
Az az 5 nap számomra a tökéletes megnyugvásról szólt. Fizikailag és lelkileg is megújulva, megerősödve jöttem haza. Érdekes élmény volt egy új közegben, a megszokásaimtól mentesen megtapasztalni önmagamat, újfajta önfejlesztő módszereket kipróbálni.
A fesztiválon tapasztaltak még jobban megerősítettek abban, hogy a tudatosság az én utam, amin most újabb lépéseket sikerült megtennem.

Például megtanultam egy ottani előadásból, hogy attól még pozitív gondolkodású emberek vagyunk, ha néha rossz napunk is van, és megéljük a kettősséget. Hogy tudjuk, milyen fent és milyen lent.
Azóta könnyebben kezelem a negatívumokat, megélem őket abban a pillanatban, ahogy jönnek, majd elengedem és visszatérek a saját, pozitív gondolatvilágomba.  

Az Everness másik csodálatos hozománya számomra az volt, hogy újra megtaláltam a bennem rejlő kreativitást. Miután hazatértem a fesztiválról, ami egy elképesztően inspiráló közeg, egyszerűen elkezdtem köveket festeni. 

S a színes kövek készítése, ez a fajta alkotás a mai napig nagyon kedves időtöltésem. Olyan tevékenység, ami tökéletesen kikapcsol és végtelenül megnyugtat. 

A második Everness fesztiválom után aztán megfogalmaztam magamban, hogy én ezt még mélyebben, belülről akarom átélni. Olyan sokat jelentett nekem, hogy úgy éreztem, én is hozzá akarok tenni ehhez az egészhez.
És milyen erős ugye a vonzás hatalma, egy kedves barátom ajánlására idén önkéntesként már a csapat szerves részeként, lehetek ott. Ezzel valóra vált egy vágyam.

A lelki fejlődés elengedhetetlen, s ezt az Everness megadja nekem. Attól, hogy belülről látom az egészet, és felelősséget is vállalok, még nagyobb fejlődésnek érzem. 

H.H.: - Milyen érzés önkéntesként egy ilyen szuper ügy mellett állni? Milyen feladataid vannak? 
Rita: - A fesztiválon én a fesztiválozókért létezem. Ügyfélkapcsolattartó vagyok, problémákat oldok meg, kérdésekre válaszolok, a szervezési időszakban pedig emailezek és pénzügyi asszisztensi feladatokat is elvégzek.

Az egyik legnagyobb kincs, amit az Everness-től kaptam, az a csapat. Felemelő, ahogy a közös célért, egymást támogatva dolgozunk együtt. Nem főnök-beosztotti viszony van, hanem csapatmunka.  

H.H.: - A napi rutinodban milyen szerepet kap a tudatosság? 
Rita.: - A spiritualitás egyre több feladatot, egyre több tanulnivalót ad.
Én már soha nem a TV-vel fogok kikapcsolódni. Rengeteget olvasok és gondolkodom magamon, figyelem a testem, akár a szerveim működését is. Egyre jobban megismerem magam.

A hála az első és legalapabb szemlélet, amit minden nap gyakorlok. Ezt tanítom Szonjának is. 
Van fedél a fejünk felett, jó a levegő, tiszta a vizünk, nincsen háború, van mit ennünk... Sokaknak ez sem adatik meg.

Ezért én minden reggelt úgy kezdek, hogy elhúzom a függönyt
és megköszönöm, hogy láthatom a napot. 
Van, akinek ez túlzás, de én így szeretem az életem.

Rossz szokásom, hogy néha elhagyja a számat egy-egy csúnya szó, például vezetés közben. A lányom viszont ezzel kapcsolatban is csodás tanítónak bizonyult: 

"- Anya, azt ugye tudod, hogy a másik autóban ülő ezt nem hallja?" 

És milyen igaza van. Ezért mi, ha valakit szidunk is, vagy csúnyát mondunk, utána mindig bocsánatot kérünk. Azt mondjuk: 
"- Béke veled testvérem."
Ez engem is megnyugtat. 

1.jpg

H.H.: - A pozitív beállítottságú és spirituális emberek sajátja, hogy az élet kihívásaiban nem összetörnek, hanem keresik a tanulnivalót. Mit gondolsz, Neked mit kell tanulnod a helyzetedből? 
Rita: - Alázatot tanulok Szonjától. Ha nem tudsz valamin változtatni, azt csak alázattal tudod elfogadni. És az autizmus ilyen. Nem fog eltűnni, nem eltörölhető, nem gyógyítható. Nem betegség, hanem állapot, a testnek egy megváltozott állapota.

Ha nem fogadod el, hanem küzdeni, tiltakozni akarsz ellene, egy olyan harcba mész bele, amit esélytelen megnyerned. Ha elfogadod, akkor van esélyed egy élhető életet kialakítani, az autizmussal együtt. És ezt csak alázattal lehet. 

Tudom, hogy oka van annak, hogy én őt választottam, egy problémásabb gyermeket és valamiért ő engem, egy zizi anyukát. 
Maximálisan hiszek abban, hogy mindenki maga választja meg a helyzetét erre az életre. És amit választottunk magunknak, azzal kell megküzdeni, megtanulni együtt élni.  

A beszélgetés végére én is feltöltekeztem hálával.
Hálás vagyok, hogy megismerhettem Ritát és hogy ennyi útravalót kaphattam tőle egy interjú alatt.
Mielőtt elindulok haza - és őszintén hálát adok azért, hogy úgy tudok kimenni a forgalomba, hogy nem kapok sokkot a rengeteg inger miatt-, a búcsúzás előtt még egy utolsó kérdés motoszkál bennem.
fullsizerender_10.jpg

H.H.: - Mit jelent az a tetoválás a csuklódon?
Rita
: - Az autizmus jelképe a színes puzzle. Nem más, mint más. Azt jelenti: 

Sokszínűek, sokfélék vagyunk, mégis egyformák.

Azt hiszem ennél tökéletesebben nem is lehetne kifejezni mindazt, amit olyan erősen, szinte a zsigereimben érzek a beszélgetés után. Szonja más, mint a többi gyerek és Rita élete más, mint a többi anyukáé.
Mégis egyforma a hihetetlen önzetlen gondoskodás, a feltétel nélküli szeretet, a pozitív és negatív harca, valamint az a különleges kötelék, ami köztük van.
Ahányan vagyunk, annyifélék. Ahány család, annyi kihívás és annyiféle öröm.
És ahány női sors, annyi különböző ok arra, hogy mindennél határozottabban érezzük:  
Ő egy igazi Hétköznapi Hősnő. 

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot, és barátkozzunk Facebook-on is: 


Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on, 
ha pedig benne vagy egy izgalmas kihívásban, csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 

https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Siklós Katalin

#hétköznapihősnők #sikeresnők #Hősnők #autizmus #nembetegség #hanemegyállapot

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hetkoznapihosnok.blog.hu/api/trackback/id/tr528823286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.