Sokat vitatott téma, hogy az Eurovízió vajon tényleg dalverseny-e, vagy csak annak csúfoljuk, és valójában egy diplomáciai elemekkel fűszerezett lenyűgöző showműsor. 

A Stockholmban megrendezett tegnapi döntőn szerintem

Nemrég olvastam egy bejegyzést, amitől akut sikítófrászt kaptam. 

Hogy a jó életbe lehet az, hogy nagyjából végtelenített listák keringenek arról, hogy az IGAZI nőnek milyennek KELL lennie?! 

Én tudom, hogy aki írta, azt nyilván a jó szándék vezérelte. 
Tudom azt is, hogy a hagyományos, női értékekre reflektált. Pirospont neki ezért. 

De urambocsá', hadd legyen már "igazi" nő az is, aki időnként nem éppen királylányosan viselkedik. 

Tudtad, hogy az életed során magaddal beszélgetsz a legtöbbet?

És képzeld, a legnagyobb befolyásolást nem kívülről, rosszakaróktól és hitetlenektől, hanem pont saját magadtól kapod.

A jó hír ebben az, hogy ez nem csak a negatív agymenésekre, hanem a pozitív, támogató gondolatokra ugyanígy érvényes.

Mit szólnál hozzá, ha mától a saját leglelkesebb rajongód lennél?
Mintha lenne egy kis belső cheerleader-csapatod, aki állandóan Neked drukkol.

Mennyivel jobb lenne úgy dumálni magunkkal, hogy utána az elszántságtól gondolatban King-kong módjára dörömbölnénk a mellkasunkon, és spontán világmegváltó hangulatba kerülnénk, nem?

Íme a sok “úgysesikerül” kezdetű önmarcangoló monológ helyett egy rakás világbajnok mantra, amikre lecserélheted a benned nyekergő bizonytalanságot.

50 + 1 pozitív gondolat, ami legyőzhetetlenné tesz:  

A mosolygós fiatal lány egy halom gondosan becsomagolt csecsebecsével érkezik a megbeszélésre, én pedig úgy bontogatom ki őket, mint egy 5 éves kisgyerek a karácsonyi ajándékokat. 

A bőrből készült fülbevalók, nyaklánycok és kulcstartók után végre elérkezünk az ikonikus különlegességekhez: 

A bugyi alakú neszeszerekhez.