Példaképek, nem csak nőknek.

Hétköznapi Hősnők

A végtelen ölelések fesztiválja

Evernessiában jártam és ott is ragadtam

2016. július 10. - Hétköznapi Hősnők

thumb.jpgFotó: 24.hu

A tudatosság ünnepe

- ezzel a mottóval aposztrofálja magát az Everness fesztivál. 
Szép mottó, csak szerintem nem fedi a valóságot. 

Ami a valóság, azt talán nem is lehet szavakkal elmondani.

- Felszabadult boldogság?
Pffff, elég hülyén hangzik és nem is túl eladható.
- Egy szebb világ?
Sablonos.
- A valódi élet?
Na jó, ez meg már ijesztő… mégis ilyen és ehhez hasonló mondatok jutnak eszembe, amikor próbálom megmagyarázni magamnak, mit is jelentett számomra az Everness.

Mielőtt belekezdek az élménybeszámolómba, le kell szögeznem, hogy én nem vagyok egy megszállott spiri…
Nem hinném, hogy három szemmel látok, nem szoktam az előző életeimmel kommunikálni és nem tudok a gondolataimmal papírhajót hajtogatni egy A4-esből.
Ezt csak azért mondom, mert sokan azt hiszik, az Everness valami elvarázsolt kastély, ahova csak a legelvakultabb guruknak érdemes menni, s ahol reggeltől estig megy a hókusz-pókusz.
Hát, nagyot tévednek, kedves szkeptikusok!

Én nem többel, mint egy jó adag kiváncsisággal mentem a fesztiválra, nyitottan az újra. Majd egyszerűen nem akartam hazajönni többé. De ne szaladjunk ennyire előre…

sb_20160702_nb_everness_bakarattya_dsc_0404_gr_exact978w.jpgElőször is egy bátor húzással otthon hagytam a sminkkészletemet és életemben először nem került a bőröndbe magassarkú sem. Tudom, miss… , de ez az igazság.

Szóval irány Balatonakarattya.

Amikor beérkezel a fesztivál területére még nem tűnik fel az a sok apróság, amikből később összeáll a csodálatos egész. De ahogy átadod magad a helynek, az embereknek és az ott vibráló energiáknak, nem tudod nem észrevenni, hogy valami szép lassan megváltozik benned.

Az első napon úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy csak lézengünk. Hagyjuk, hogy sodródjunk az árral és mindig csak azt fogjuk csinálni, amihez épp kedvünk van.
És az Everness bizony sodor.

Nem durván, nem úgy szippant be, mint mondjuk egy VOLT, ahol egyből belevágódsz egy koncertbe, a dübörgő zenébe és a partizó tömegbe, hanem finoman, selymesen ragad magával. Kezet nyújt és Te döntöd el, milyen irányba hagyod vezetni magad.

Ahogy sétálunk a sátrak között, minden érzékünkre hat az Everness életérzés…

A színes kendők, mandalák, rajzok, finom füstölő illat, ütemes de nagyon gyengéd zene, a puha homok a talpunk alatt, a jógázó, meditáló, örömtáncot lejtő, vagy épp az ősfák tövében pihenő, barátkozó emberek kavalkádja mind-mind a teljes egész meghatározó részét képezik.

Képzeld el, hogy belépsz Csodaországba. (Én legalábbis ilyennek képzelem el Csodaországot.)
Talán a legelső dolog, ami feltűnik, az az, hogy mindenki jól érzi magát. De nem úgy, mint a “kinti világban”, egy hagyományos fesztiválon, őrjöngve és lealjasodva.

Itt egyszerűen csak körülölel a boldogság. 
Nincs ítélkezés, nincs lenézés, hanem elfogadás van.

Amikor két ismeretlen ember bemutatkozik, összemosolyognak és megölelik egymást.
S ez itt annyira természetes, mint otthon egy üzleti találkozó előtt a rideg, tökéletesre csiszolt kézfogás.

- Igyunk valamit.
- Hm, mit szólnál egy rózsavizes limonádéhoz?
- Aztaaa, de jól hangzik!

És ugyanennyire finom is, komolyan kezdem magam Tündérországban érezni. :)

- Ki kell mennem a mosdóba… nnnna, az újabb fesztivál-para. Ha jártál már szabadtéri rendezvényen, nem kell ecsetelnem azt a hajmeresztő bénázást, ami simán veri a régi “Talpon maradni” társasjáték kihívásait.

Jobb kéz a falra, bal láb a peremre, táska a fülre, jobb láb a nyakba…Grrrr.

Na nem úgy egy megüdvözült, Everness-es mellékhelyiség-konténerben.
Itt ugyanis kitartó WC-s nénik mosolygós angyalkák dolgoznak folyamatosan, hogy a mosdó használható állapotban legyen - és sikerül is nekik.

Legalább annyira nyálasan hangzik, mint egy Jennifer Aniston film csattanója, de muszáj leírnom, hogy mekkora flash este 10-kor a zuhanyzóban nevetgélni a takarítónénivel.
Ő felmosóronggyal a kezében, én Éva-kosztümben.

És nem dörög-morog-szitkozódik, hogy menjen a zzzzzédesanyjába mindenki, aki ezt vagy azt összekoszolta, meg hogy bárcsak hazamehetne már, hanem hangosan kacag azon, ahogy az ajtónyitással és a meztelenséggel bénázunk…
Ugyanígy a csomagmegörzőben dolgozó önkéntesek. Pedig a 24 órás rendelkezésre állás bárhol megviselné a segítőket, de Evernessiában még éjjel 2-kor is kaptam tőlük ajándékba egy mosolyt. Hihetetlen.

Szerinted van ilyen a való életben??

Persze ilyenkor - és az egész tábor alatt nagyon sokszor - felmerül bennem a kérdés, hogy: 

Egyáltalán mi a való élet?

Melyik az igazi?
- Az, amikor reggeltől estig kapkodunk, rohanunk, űzzük az elérhetetlent és közben egyre mérgesebb emberekké válunk? Már messzeföldön híres a zsörtösségünk, a pesszimizmusunk, és a tömegközlekedés mogorva arcai.

A való életben türelmetlenkedünk, szidjuk a másik sofőrt és ha véletlen egy idegen mellé kéne leülni, inkább állva eszünk. A liftben lehajtjuk a fejünket, csak ne kelljen szóba elegyedni senkivel és bármilyen “szorult” helyzetben inkább telefont nyomkodunk, mintsem hogy egymás szemébe kelljen nézni. Meg egyébként is telefont nyomkodunk. Egyfolytában.

- Vagy lehet, hogy mégiscsak inkább ez a való élet, amit itt, az Everness-en megéltem?
Hogy délután 3-kor is lehet önfeledten táncolni?
Hogy ebéd közben beszélgetünk a mellettünk ülővel?
Hogy gondolkodás nélkül otthagyjuk a cuccunkat a parton vagy örömmel kölcsönadjuk a jógamatracunkat egy idegennek?

Az az igazi élet, hogy nem számít, mi van rajtad, vagy inkább az, amikor az alapján ítélnek meg?

Ha csak ezt így végigolvasom, annyira egyértelmű a válasz, de amint felnézek a laptomom mögül, látom, hogy mégsem az.

Őszintén nehéz kiszakadni az Everness varázsból.

Egy mennyei vegán vacsora után újdonsült ismerőseinkkel igyekszünk a nagyszínpad felé. S ami utána jön, azért egy életen át hálás leszek:
Katartikus élmény a péntek esti koncert. Estas Tonne-t sosem hallottam még, de azóta nem tudom kikapcsolni. Szinte semmire nem emlékszem, csak egy felemelő, boldogságmámoros transzra és örömkönnyekre. 

Úgy tudtam lebegni a zenével, ahogy még soha, s ahogy visszanézem a képeket, látom, nem csak én éreztem így… Fantasztikus volt!

Ha eddig a pillanatig nem is, innentől már teljesen egyértelművé vált számomra, hogy az Everness pontosan arra mutat rá, ami szerintem az egész élet egyik legnagyobb tanulsága.

Nem érdemes ilyen érzések és élmények nélkül élni!

Mert az olyan, mintha egy fekete-fehér filmet néznél a saját életedről. De az nem lehet elég, ennél sokkal többről szól! Meg kell találnod a színeket, mégpedig a saját színeidet.

13558997_601869863324096_996070207101591528_o.jpgFotó: Everness
Forrás: https://www.facebook.com/everness/

A második nap átadtuk magunkat a kíváncsiságnak, és részt vettünk néhány programon, masszázson, kezelésen, valamint belehallgattunk pár előadásba is.

A fesztivál olyan bőséges kínálattal kecsegtet kiváló előadókból és a tudatosságot körülölelő témakörökből, hogy szinte lehetetlenség választani közülük. Méltánytalan is lenne bármelyiküket kiemelni, ezért inkább az érzésekre koncentrálok.

Az Everness olyan útravalóval lát el, amitől más ember leszel.
Megtanít még több szépet látni, megtanít önfeledtebben élni,
nyitotottságra, egészségtudatosságra és elfogadásra nevel.

És megtanít szeretni is. Szeretni magunkat és még jobban szeretni másokat.

Olyasmi, mintha a bejáratnál mindenki ledobta volna a páncélját, ami egyébként a mellkasát körbefogja és védi a hétköznapokban. Tudod, amit azért hordunk, hogy ne bánthassanak meg minket, hogy ne tűnjünk olyan sebezhetőnek és hogy ne kelljen kitárni a lelkünket.

Itt nincs rajtunk páncél, csupaszok vagyunk.

S az Everness határtalan szeretete és végtelen ölelései megerősítenek abban, hogy ez így is van jól.

A legérdekesebb tapasztalatok között emlegetem magamban azóta is például, hogy nem láttam síró kisbabát vagy őrjöngő gyerekeket, se ugató, marakodó kutyákat.
Pedig nagyon sokan érkeztek a teljes családdal, akár pici csecsemőkkel is, és semmi.

Mintha Evernessia maga a béke szigete lenne.

Este koncertek, bulik, és igen, a “spirik” is isznak alkoholt. De egyetlen dülöngélő vagy kötekedő részeget nem láttam, sőt külön megalike a pultosoknak, akik annyira jófejek tudtak lenni egész éjjel, hogy többen is közülük külön programmá nőtték ki magukat.
“Menjünk ahhoz a mosolygós csajhoz meggysörért!”
“Jó, aztán üljünk le a koktélosokkal villámokat nézni!”

Villámokat nézni, vihart elűzni sámándobokkal és sok ezer ember szeretetével… Micsoda romantika. És az Everness-en ez is annyira egyértelmű. Jön magától.

Mielőtt elbúcsúzom az éjszakától még gyönyörködöm kicsit a mesebeli fényekben.

Az Everness másképp ébred, mint egy hagyományos fesztivál és másképp is zár be.
Vasárnap is - ahogy minden reggel - zenés, közös mantrázással indul a nap a Dómnál. Ha akarod. Vagy meditálhatsz csendben, jógázhatsz a parton, jam-elhetsz valamilyen ismeretlen hangszeren.

Ahogy körbesétálok, újra elvarázsol az emberek sokszínűsége, s az, hogy mennyiféle módon köszöntjük a reggelt.

Én leültem kicsit a parton és behunyt szemmel azt kívántam, változtassuk a világot egy nagy Everness-szé. Mert az nem lehet, hogy most összecsomagolunk és ennek vége.

És persze, hogy nincs!
Egyrészt mert már meg is van a következő esemény időpontja:
Everness Indián Nyár 2016

Másrészt pedig a legfontosabb útravaló pont az, hogy:

Az Everness nem 5 napról szól.
Akkor ért valamit az egész, ha nem csak várjuk a változást,
hanem mi magunk is változtatunk.

Hazatérve azt érzem, letisztultak a dolgaim.
Sokkal könnyebben hozok döntéseket, bocsájtok meg és még többet koncentrálok a jóra.
Még jobban odafigyelek az egészségemre, nem csak kívül, hanem legbelül is.

És mivel megéltem azt, hogy a boldogság múlandó, még jobban elmerülök a pillanatban.

Amikor táncolok, akkor kizárólag táncolok. Amikor olvasok, akkor csakis olvasok.
Ha edzek, akkor nagyon edzek, ha eszem, még jobban imádom az ízeket, ha tanulok, minden figyelmem a tanulásé.

És amikor szeretek, nagyon szeretek.

13613220_603365233174559_7791460669528397096_o.jpg

Talán így lehet egy kicsit örökre Evernessiában élni, mert most már biztosan tudom, másképp nem is érdemes.

Hálásan köszönöm, hogy ott lehetttem! Namaste.

#hétköznapihősnők #everness #evernessfestival2016 #csodaország #ígyérdemesélni #fesztivál #sokkaltöbbannál

Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk a Facebook-on is, vagy nyomj ide egy lájkot: 


Vagy nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on!

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 
https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Az Everness-ről itt találsz még rengeteg infót: 
http://everness.hu/
Facebook oldalukat pedig itt tudod követni. 

Szerző: Siklós Katalin

Arany tej - a világ legszexibb itala

Íme a kurkumás latte, ami komolyabban élénkít, mint a kávé

golden-milk-turmeric-paste-www_savorylotus_com_-1102x734.jpg
Új őrület hódít túl az Óperencián, és hála a keleti áramlatoknak (na meg az Instagramnak) már hozzánk is megérkezett az újhullámos nedű első szele. Hogy Te se maradj ki a healthy-fancy élvezetekből: 

Igyál arany tejet - azaz kurkumás lattét! 

Ez a bájital olyan kényeztetés testnek és léleknek, hogy Amerika és Ausztrália kávézóiban simán toplistás, sőt az év első 6 hónapjában eddig soha nem látott mértékben megugrasztotta a kereslet a friss kurkuma iránt. 

Ezt a mennyei finomságot fogyaszthatjuk kávé helyett, télen még csodásan át is melegít.
De én most elkészítettem az igazi kánikulaverő, jeges verzióját, ami olyan eszméletlen finom és frissítő, hogy minden egyes alkalommal, mikor megkóstolom, beleborzongok.

golden-milk-the-healing-drink-that-could-change-your-life.jpg

Az már csak a gyönyör megkoronázása, hogy az arany tej mennyiféle módon táplálja és óvja szervezetünket. 

- A kurkuma ugye az egyik legősibb gyógynövény, fantasztikus gyulladás-csökkentő hatással bír és kiváló antioxidáns. 
- A kókusztejben lévő laurinsav karbantartja a szív- és érrendszert, valamint segít a koleszterinszintet a normális tartományba terelni.
- A fahéj - az emésztés támogatása mellett - fantasztikus hatással van a vércukorra. Kiegyensúlyozza azt, így csökkenti a falási rohamokat és az édesség iránti vágyat is. 
- Az extra szűz kókuszolaj olyan egészséges zsírokat tartalmaz, amikre a szervezetünknek elengedhetetlen szüksége van.
- A gyömbér pedig kifejezetten hatásos csodaszer gyomor- és emésztési panaszokra, szintén gyulladáscsökkentő és nem elhanyagolható mértékben vágykeltő hatású is.
A régi korok virgonc kisöregei bőszen fogyasztották e pajkos célból, nagy étvágyú asszonyaik pedig még kenyérbe is sütötték, csak ne kelljen aludni éjszaka... :D

Ugye mondtam én, hogy az arany tej a világ egyik legszexibb itala?!


Ha a kurkuma testes aromáját megfűszerezzük a pikáns fahéjjal és gyömbérrel, majd a végén egy csepp édes ízt is adunk hozzá, az egyveleg egy mámoros, bódító ízvilágba fordul. Mennyei!! 

Arról nem is beszélve, hogy a cucc koffein-, laktóz- és gluténmentes, tehát a különböző intoleranciákkal küzdők is fellélegezhetnek és elmerülhetnek az arany gyönyörben.

golden-milk-recipe-secret-of-the-ancient-indian-medicine.jpg

De nem csigázlak tovább, nézzük, hogyan készül a kurkumás latte nyári verziója!

Hozzávalók:
3 kk. frissen reszelt (vagy ha az nincs, akkor őrölt) kurkuma
2 kk. fahéj 
1 darabka friss gyömbér (én kb. 3 cm-es darabot vágtam bele)
3 dl mandula- vagy kókusztej 
(Bár én ezt is inkább magam készítem, mégpedig 1 doboz Zafír kókuszkrémből és 2 dl vízből. Próbáld ki, csodás!)
4 kk. extra szűz kókuszolaj 
2-3 kk. méz (vagy agave szirup, vagy rízsszirup, vagy folyékony édesítő - a lényeg, hogy természetes legyen)
1 csipet bors (ez segíti a curcuminok felszívódását) 
1 csipet só 
jég

Mindezt belehajítjuk egy turmixgépbe és kb. 1 percig, amíg serceg a jég, krémesítjük. És már kész is a bájital, csókolom! Lehet élvezkedni... :) 

Nézd meg az akcióról készült videót is, látni fogod, hogy tényleg nem egy nagy vasziszdasz - ahogy régi a balatonparti büfés mondaná :D

Ez lenne tehát a mennyei arany tej /kurkumás latte, ami nálunk óriás nyári sláger lett, ezért nagyon jó szívvel ajánlom!  
Próbáld ki Te is és írd meg kommentben, Neked is ennyire bejön-e! :)

Ha tetszik a recept, megköszönöm, ha megosztod, vagy nyomsz egy lájkot ide: 


Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on és iratkozz fel, hogy le ne maradj a következő egészséges, bombaforma-barát receptekről: 

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz több mint 500 Hősnőhöz, az 50 hét - 50 új szokás csoportban itt: https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Írta: Siklós Katalin

Nem más, mint más

Interjú Krajcsovicz Ritával

3.jpg

Mitől lesz valaki Hősnő? 
Szerintem attól,  hogy úgy küzd meg az élet kihívásaival, ahogy nagyon kevesen. Nyelvet ölt rájuk. Vagy kacéran odamosolyog.
Ízig-vérig nő, ezért időnként megengedi magának azt is, hogy kicsit összetörjön. És mivel ugyanannyira hős is, hamar rájön, hogy a padlón feküdni mégse olyan kellemes, úgyhogy leporolja magát és feláll. Megfeszíti formás izmait, masnit köt a hajába, újra mosolyog, és tudja, hogy győz. Minden áldott nap legyőzi a legyőzhetetlent és ezzel példát mutat másoknak. 

Krajcsovicz Rita számomra pontosan ezt testesíti meg. 

Amikor 26 éves korában világra hozta kislányát, még nem tudta, mekkora kihívás elé állítja az élet. Anya-szerep extra feladatokkal? Nos, egy autista gyermek nevelése ennél sokkal több. Ahogy Rita mondja, Szonja a legnagyobb tanítója. De ne szaladjunk ennyire előre. 

H.H.: Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a kislányod autista? 

Tovább

7 bizonyíték arra, hogy az alkalmazotti fizetésed olyan, mint a drog

Az egyik legártalmatlanabbnak tűnő függőség

gettyimages-97765622.jpg

Közeleg a hónap vége. 
Gatyaszíj egyre szorosabb, a bevásárlókosár egyre könnyebb. Laposodik a pénztárca, duzzad viszont az A-hitel, és vele együtt az erek a halántékunkon.

28-a körül jobb, ha senki nem próbálkozik félhülye poénokkal, mert ilyenkor már semmi nem annyira vicces, és tudjuk, hogy ha most romlik el valami otthon, azt bizony ottb@sszamegabüdösrosseb, már úgy is marad. 

Le kéne menni a vidéki rokonokhoz, keresztelő van. Benzinköltség 15 rongy, "azért ne menjünk üres kézzel", még 10 rongy. Hó végén elindulni? Namégmitnem. 

Aztán végre elsejét üt az óra, boldogan pittyen az okostelefon, és mivel okos, már ki is írja, minek és mennyire örülünk: 
Megjött a fizu! Sálllállááááá, öröm és boldogság :) És megkönnyebbülés, végre pénzmag a zsebbe!

Na-na-na-na-naaaa, várjunk csak! Ez meg mi?? Mi az, hogy 40.000?? Hisz az 200, nem 40! Itt valami félreértés történt. Hahó, hol a fizetésem?? Ki a fene szórakozik velem?! 
Agy elborul, vörös köd leszáll, vad telefonálás indul. Bank: nem ők hibáztak. Kollégák: ők is csak ennyit kaptak.

Mi folyik itt?
Munkahelyre berongyolás, sötét hangulat, pánik, kérdőjelek százai a levegőben.
Csőd lesz? Átmeneti fizetésképtelenség? Kirúgnak? Létszámleépítés? Akkor ez most kit érint?
És mikor kapom meg végre a fizetésem?? 

1e38985.jpg

Hívod az asszonyt, elcsuklik a hangja, hogy érted, hogy nincs fizetés? És mi van a jogainkkal, a munkaszerződéssel, megdolgoztál érte, hétvégén is ott voltál, a gyerek meccsét is kihagytad a rohadt munka miatt, ezt nem tehetik meg...

Persze, hogy nem, de az ember nem rohan egyből munkaügyi bíróságra. És ha rohan is, mennyivel van előrébb? Akkor holnap már be se jöjjek dolgozni? De akkor hova megyek utána? Mihez kezdek? Lehet, hogy hónapok, mire új állást találok. És ott is 30 nap, mire először fizetést kapok... bassza meg, ez óriás gáz. A lakáshitel ketyeg, autóhitel ketyeg, mi a jóég ez, valami elfuserált bomba!?

Cikázó gondolatok. Este, otthon kínos csöndek, vágható feszültség. A gyerek nem ért semmit, az asszony értetlenkedik, ne cseszegess már, én sem tudom, mi lesz!

Szétvág az ideg, egyik pillanatban üvöltök vele, a másik pillanatban sírnék, mint egy taknyos kölyök. 

Nincs félretett pénzem, hisz hónapról hónapra élek. Eddig mindig jött a fizu, kifizettük a törlesztőket, a rezsit, meg a többi szart. Igen, most minden csak egy rakás szarnak tűnik.

Semmire nem vágyom, csak arra, hogy legyen a zsebemben egy kis pénz. Bármi áron.
Ha kell, kölcsönkérek. Azzal már kihúznánk, amíg találok új munkát.

"Semmire nem vágyom, csak arra, hogy újra anyaghoz jussak. Bármi áron. Azzal már kihúzom a következő adagig. De ebbe most lehet, hogy beledöglöm..." 

7 ok, amiért az alkalmazotti fizetésed olyan, mint a drog: 

1. Amikor megkapod, az felemelő érzés.
2. Rendszeresen, kiszámíthatóan hozzá kell jutnod az adagodhoz.
3. Köré építed az életed.
4. Ha váratlanul elveszik tőled, elvonási tüneteid lesznek.
5. Amíg függesz tőle, képtelen leszel vagyont építeni.
6. Ha egy ideig nem jutsz hozzá, hanyatlásnak indul az életed.
7. Az irányítás nem nálad van.

Át kellett már élned valaha, milyen érzés, amikor kihúzzák a lábad alól a talajt, vagy amikor szembesülsz azzal, hogy a fizetésed határozza meg az életedet? Oszd meg velünk kommentben a TE történetedet!!

Ha szerinted is durva függőség az alkalmazotti fizu, nyomj egy lájkot ide: 

Iratkozz fel a Hétköznapi Hősnők legújabb videóira a YouTube-on:


Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt!

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Szerző: Siklós Katalin


Képek: pinterest.com
Inspiráció: entrepreneur.com

 

 

Süket duma vagy lenyűgöző beszéd?

A hatékony kommunikáció 5 alappillére

untitled.jpg

A kommunikáció fontossága

Ha jól uralod a kommunikációdat, jobban, simábban fognak menni a dolgaid.

Elég egy olyan egyszerű példát venni, mint hogy hogyan adsz le egy rendelést egy étteremben.
Megértik, mit akarsz, vagy hebegsz-habogsz?

- Elmondani egy tervezőnek, milyen ruhát vagy lakást álmodtál meg magadnak.
- Elmondani egy orvosnak, hogy mi fáj.
- Megértetni egy rendőrrel, hogy az a szabálysértés az nem az, aminek látszik… ;)
- Visszaadni vizsgán egy tananyagot, amit megtanultál. Vagy még komolyabb: egy olyat, amit nem!
Ez mind kommunikáció!

A kommunikáció egy végtelen tudomány.

Egész életedben fejlesztheted és fontossága soha nem múlik el.

A kommunikációs készségeden fog múlni az is, mennyire tudod eladni magad!
Az értékesítés is kommunikáció, akár saját magad vagy a termék, akár egy valódi produktumot akarsz eladni.
Gondolj csak bele, hogy hogyan szerepelsz egy állásinterjún, az is kommunikáció.

- Ha van egy üzleti ötleted és azt akarod másoknak eladni, az is kommunikáció.
- Ha Te főnök vagy, embereket vezetsz, az is kommunikáció!
Nehogy azt hidd, hogy a megszerzett papírjaid fognak sikeressé tenni és végig vezetni az életen!
Azon múlik, hogyan tudsz előrehaladni, hogy mennyire birtoklod magas szinten a kommunikációt!

fotolia_99928963_s_more-effective-communication.jpg

Következő példa: Egy pedagógus, tanár, professzor, előadó… hogy mennyire tudja átadni a tananyagot, csak a kommunikáción múlik.

Visszaemlékszel az iskolás éveidre, volt olyan tanárod, aki még a legszárazabb anyagot is szerethetően, érthetően tudta átadni?

Én találkoztam mindkét véglettel, volt töri tanárom, akinek a régészet volt a második szerelme, hát óriás kalandozás volt minden órája.
De belefutottam az egyetemen olyan anatómia tanárba, aki kiállt egy több száz fős előadóterem egyik alsó sarkába, és elmotyogta az anyagot. S ha csak annyit kértünk, hogy lenne szíves hangosabban beszélni, mert nem halljuk, akkor annyit motyogott vissza, hogy nem kéne beszélgetünk meg mocorogni, akkor hallanánk.
De nem volt igaza! Ugyanis 90 percnyi végigmotyogott anatómiát még annak is nehéz feldolgozni, aki az óráról egyenest a műtőbe akar menni, hogy leellenőrizze az ott hallottakat. Nemhogy annak, akinek csak egy szükséges rossz volt ez az óra... 

Nézd meg például az amerikai elnökválasztási kampányt!
(Visszanézheted a magyart is, csak olyan gyomorforgató, hogy jobb, ha nem merülsz bele.)

Az elnök-aspiránsok úgy zsonglőrködnek a szavakkal, mondatokkal, hogy öröm hallgatni. És mit érnek el vele? Befolyásolják, sőt, akár manipulálják a hallgatóságot!
Vagy nézd meg a diktátorokat! Szintén nagyon negatív példa, de keress rá a youtube-on egy Hitler szónoklatra! Hát pont a kommunikációja volt az, amivel még olyan eszement eszméket is át tudott ültetni mások fejébe, ami emberek millióinak a halálát követelte. Borzasztó az egész, de igaz: 

A szavak ereje nagyobb bármilyen fegyverénél.

És nekünk meg lehet, hogy gondot okoz az is, hogy úgy kommunikáljunk, hogy magunkat eladjuk?
Vagy egy ötletet, amiben hiszünk? Vagy egy elvégzendő feladatot az alkalmazottjainknak?
Vagy egy megoldandó szituációt a főnökünknek??

Aki uralja a kommunikációját, sikeresebb lesz.

Tovább megyek:

A magánéletünk is a kommunikáción múlik!

- Meg tudjuk értetni párunkkal,  hogy mit szeretnénk, úgy, hogy ő azt pontosan megértse, ne értse félre, ne vegye rossz néven, hogy az egy előre mutató kommunikáció legyen?
- Ki tudjuk fejezni érzelmeinket szavakkal?
- Meg tudunk-e oldani egy problémát közösen?
Ez mind kommunikáció!

Azt gondolom, bátran kijelenthetjük, hogy aki magas szinten űzi a kommunikációt, az előrébb tud jutni az életben!

communication-skils-1.jpg

A sikeres kommunikáció 5 alappillére: 

1. Hagyd el a töltelékszavakat

Nincs semmi baj a csenddel. Hidd el, a két gondolat közti mini szünet Neked sokkal hosszabbnak tűnik, mint a hallgatóságnak. Ne töltsd meg "öööö"-vel, "hogyishívják"-kal, "gyakorlatilag"-gal, "tulajdonképpen"-nel. Ha ezeket a felesleges sallangokat sikerül elhagynod, sokkal magabiztosabbnak fog tűnni a kommunikációd.

2. Készülj fel a small talk-okra

Tudod, ezek azok a rövid bájcsevelyek, amiket rég nem látott ismerőssel összefutva, vagy egy kedves idegen mellé keveredve egy társaságban folytatsz. 
Vannak emberek, akiknek egyáltalán nem okoz gondot vég nélkül csacsogni bárkivel, másoknak kész rémálom szóba elegyedni csak úgy, különösebb téma nélkül.

Hogy sose ülj kínos és szótlan csendben, íme 4 téma, amit mindig előkaphatsz: 
- Család
- Munka
- Nyaralás
- Álmok

Elsőre jobb kerülni az olyan megosztó témákat, mint politika, vallási hovatartozás vagy éppen fanatikus futballrajongás.

3. Mesélj történetet

A sztorizás nagyon erős kommunikációs eszköz. Lebilincseli a hallgatóság figyelmét, benyomogatja a fantázia kapcsológombjait, megszínesíti a prezentációnkat, emlékeztesebbek leszünk tőle és még meggyőzőbbnek is hatunk. Legyen szó munkáról, bármilyen előadásról vagy privát beszélgetésről, egy jó sztori mindig jól jön. :)

4. Aktív hallgatás

Ez a kommunikáció legfontosabb alapja és szerintem az egyik legfelsőbb szintje is! Kezdjük azzal, hogy sokan úgy szomjaznak egy kis figyelemre, mint sivatagi vándor az oázis vizére. Éppen ezért az átlagos beszélgetés úgy néz ki, hogy "A" partner elkezdi tolni a saját sztoriját, mire "B" partner szinte a szavába vágva igyekszik őt überelni a maga történetével. Így gyakorlatilag olyan, mintha két párhuzamos valóságban szónokolnának magukban, csak épp egy asztalnál ülnek. 

Ha Te képes vagy kérdezni, figyelmesen hallgatni a választ, majd újabb érdklődő kérdéseket feltenni a hallottakkal kapcsolatban, máris felülmúltad kommunikációból az emberek 90%-át. 

Gondolj csak bele, milyen sokan fizetnek százezreket különböző terapeutáknak, csak azért, hogy végre valaki végighallgassa őket...

5. Légy autentikus

Kommunikálj úgy, amilyen Te vagy. Merd felvállalni önmagad és a véleményed is. Ne akarj megfelelni semmilyen elvárásának, mert úgyse, SOHA nem fogsz tudni mindenkinek a kedvére tenni. Az emberek egyik fele kedvel úgy, ahogy vagy, a másik fele pedig kritizálni fog. Erről itt olvashatsz bővebben. 
Merj önazonos lenni, és engedd meg magadnak, hogy kommunikációs stílusod mindig tükrözze a személyiségedet!

Hogy Te is magasabb szintre emeld a kommunikációdat, nézd meg ezt a rövid, Hétköznapi Hősnők videót a profi kommunikációról:

Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk a Facebook-on is:

Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on.

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt!

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Siklós Katalin

 

 

 

11 tipp, hogyan éld túl a foci EB-t!

Pláne ha nőből vagy és még csak nem is szereted a futballt

o-football-facebook.jpg

Mese nincs, eljött a várva várt pillanat és menthetetlenül elkezdődött a 2016-os futball Európa-bajnokság. 

A kontinens hímeinek egy jelentős hányadát elveszítettük egy teljes hónapra! Egyébként életvidám és aktív férfiak válnak meredt tekintetű zombikká, mezbe öltöző, csapatukért tűzbe menő, üvöltöző fanatikusokká, sörszagú sportkommentátorrá, felbőszült edzővé, örömtáncot lejtő vagy épp zokogó szurkolóvá. 

Erre a 4 hétre minden megváltozik. Nincsenek sorozatok, nincs mozi, nincs hétvégi családlátogatás (hacsak a család nem focirajongó), nincs órákig tartó közös főzőcske és lelkizések sem (bár az talán amúgy se :D ). EB VAN!

Úgyhogy hölgyeim, készültem néhány hasznos útravalóval, hogy ez a 4 hét ne a pokol legyen, se Nektek, se lovagjaitoknak.

Íme 11 jótanács, hogyan éld túl a foci EB-t!

Tovább

Ő a következő Taylor Swift?

41drxcsuddl_ux736_uy414.jpg

A még csak 12 éves Grace VanderWaal felrobbantotta az internetet keddi, America's got Talent-beli produkciójával. 

Az imádnivalóan cuki kis hölgy óriás álmokkal és egy pici ukulelével lépett színpadra, élete eddigi legnagyobb közönsége elé, ahol saját szerzeményét adta elő. A dal címe: 
"Nem tudom a nevem." (I don't know my name)

Simon Cowell kérdésére, miszerint miről szól a dal, óriás mosollyal az arcán azt felelte: 
- "Rólam."

Grace elmondása szerint a barátai nem is tudják, hogy énekel, s a nagy kérdésre, hogy vajon el tudja-e képzelni, hogy megnyerje a tehetségkutatót, így válaszolt: 

- "Hiszem, hogy csodák történhetetnek, úgyhogy lehet." 

Ami utána történt, az tényleg maga a csoda! ♥ Nézd meg a videót: 

A törékeny kislánynak állva tapsolt az egész stúdió, sőt, Hawie Mandell-t, az egyik zsűritagot olyannyira elvarázsolta a produkció,  hogy megnyomta az arany gombot, amivel Grace egyenes ágon bekerült az élő show-ba. 

Arany konfetti és édes örömkönnyek hullottak, s egy csapásra új értelmet nyert Grace dalának címe, hisz

Most már az egész világ tudja a nevét. 

A tehetségkutató-mágnás Simon Cowell pedig egyenest azt jósolta neki, hogy ő lesz a következő Taylor Swift!
Én szívből drukkolok neki. :) 

Neked hogy tetszik? Írd meg kommentben, mi a véleményed, vajon Grace-nek sikerülhet-e megvalósítania az álmát! 

Még több Hősnős videóért iratkozz fel YouTube csatornánkra: 


Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk a Facebook-on is! :) 

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Szerző: Siklós Katalin
Fotó: amazon.com

Vágjuk át a lúzer turistát, izomból!

Vendégszeretet taxis módra

Budapesti lakos taxiba ül. Na nem úgy, mint Te vagy én egy görbe este után, hanem egy kis rafinériával. Megcsillogtatja idegen nyelvtudását, benyögi egy parádés belvárosi hotel nevét, turistásdit játszik és egy nap ötször teszi meg ugyanazt az utat. Négy különböző taxival és egyszer Uber-rel.

Na nem azért, mert annyira imádja Budapest látnivalóit a hátsó ülésről nézegetni, hanem pusztán polgári kiváncsiságból. Tudod mi érdekli őt? Pont az, ami Téged vagy engem.
- Mennyi az annyi és melyikkel járunk jobban? 

Taxi vagy Uber? 

Röviden összesítem a tapasztalatait (az eredeti riportot itt találod meg): 

5 fuvarból 2-szer kapott blokkot. Egyet szó nélkül az Uber-estől és egyet némi rápirítás után egy taxistól.
Ja! Egyforma árat pedig sohasem.
Amellett, hogy a taxaméter se nagyon játszik, az már csak egy egészen "elhanyagolható apróság", hogy a legolcsóbb úton 1.150-et fizetett (Uber), a legdrágább kocsikázásért pedig 5.950-et! Ez ötszörös árkülönbözet...

Leírom még egyszer, mielőtt azt hinnéd, félreértettél valamit: Igen, ugyanarra az útra. 

Akkor most mutatom a bkk.hu taxirendelét, ami ugyebár kötelező érvénnyel bír minden minősített budapesti taxisra: 

ke_pernyo_foto_2016-06-01_0_02_41.png
Rögzített hatósági ár... Mindjárt felsírok. Úgy, hogy négyszer négyféle? Van azért humora a személyszállítóknak. :/

És akkor most engedtessék meg, hogy ha már "minősített" taxikról beszélünk, akkor hadd minősítsek egy kicsit! 

Drága Taxisok!
(na nem úgy drága, mint ahogyan a kedvesemnek mondanám, hanem szó szerint értve)

Hát nem képesek már kinőni abból a fáradt, kommunista, balatoni büfés betegségből? 
Tudják:
Halászlé: 500,-
Fischsuppe: 900,-

Miért van az, hogy ha valaki nem az Önök nyelvén szólal meg, azzal gyakorlatilag kiírja a homlokára, hogy szabadrablás van és át kell vágni, mint sz@rt a palánkon?!

- Az megvan, hogy ez a hányatott sorsú ország mennyi bevételt és hány munkahelyet köszönhet a turizmusnak? 
Nyilván fogalmuk sincs róla. Vagy Önök, akik pénznyerő automatának néznek minden kétlábú külföldit, ezt nyilván szimplán telibeszarják. De azért leírom. Hátha akad egy-két olyan jó lelkületű Önök között, aki elgondolkodik ezen: 

- 2016-ban csak az első negyedévben 1,4 millió vendégéjszakát töltöttek Budapesten gyanútlan utazók, s a különböző szálláshelyek 25.000 embernek adnak munkát.
Vajon mi lesz velük, ha sikerül majd végre minden egyes embert lehúzniuk, aki bizalommal telve beleül egy minősített, sárga taxiba?
Arra hajtanak,  hogy elterjedjen végre a gerinctelenségük híre és elmaradozzanak a külföldiek??

- Nézzék, én elhiszem, hogy Önök nyomorognak.
Elhiszem, hogy megtépázta a fekete forgalmukat ez a sok hülye szabály, sőt, még azt is belátom, hogy nem tehetnek róla. 
Nem tehetnek arról, hogy most már törvény szabályozza, mennyi a viteldíj, és még olyan gorombaságokat is, hogy számlát kell adni. 

Nos, ehhez képest egyetlenegy tesztutast sikerült egy nap, 4-ből háromszor átverniük!!! Három különböző viteldíj, s számla egyszer se járt.
Tisztelet persze a kivételnek - jelen esetben a 4. taxisnak, aki önként és dalolva némi unszolásra adott blokkot és normális árat is. 

És igen, Önök ugyanazok a végtelenül felháborodott taxisok, akik missziójuknak tekintik, hogy minden budapesti lakost kergessenek az őrületbe a forgalomlassító sztrájkjaikkal.

Mert addig nem nyugszanak, amíg nem keserítik meg pár százezer ember életét minden hónapban. 

- Nézzék, én elhiszem, hogy Önöknek nagyon rossz. 
Jön egy fiatalos, lendületes cég, akire nem vonatkoznak azok a szabályok, amiket Önök úgyse tartanak be, jobb áron viszik az utast és még egy központi rendszerben értékelni is lehet a sofőröket. 
S Önök hisztiznek is rendületlenül, hétről hétre, de most már engedtessék meg megkérdeznem, hogy MIRE FEL???

- Tojnak Önök az alkotmányra meg a taxisrendeletre! Hát még mindig ugyanolyan hiénák, mint előtte, csak most már láthatósági mellényt is hordanak! Lehet, hogy átfestették az autóikat, de belül semmi nem változott...

Itt, ennél a pontnál szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyok vele, hogy órmotlan módon általánosítok. Pedig a fenti sorok nem igazak MINDEN taxisra. Csak 4-ből 3-ra, véletlenszerűen. (A mostani teszt alapján.)
Ezúton is kérem azt a becses 25%-ot, hogy legyen kedves ne vegye magára és tisztességes magatartásával mutasson példát puha gerincű, vastag bőrrel borított arcú kollégáinak! Köszönöm.

Ezt fontosnak tartom leírni, mert nekem voltak normális tapasztalataim is taxis utazás kapcsán.
S ha már itt tartunk:

Záró gondolatként beszéljünk az UTAS-ról! 

Mert végülis az sem hülyeség, ha egy szolgáltatás minősítése nem csak a szolgáltatóról szól. Lehet, sokan Önök közül már elfelejtették, de azért ülünk taxiba, mert szeretnénk eljutni A-ból B-be. Mert különböző okokból kiindulva nem tudunk/nem akarunk magunk menni. Ezzel a szokásunkkal Önöknek, drága taxisok és vállalkozó kedvű Uber-esek, munkát adunk. S ez pont jó is (lenne) így.

Mit vár az átlag utas? 
- Gördülékeny foglalás/rendelés
- Normális sofőr - egy kis udvariasság vagy segítőkészség már maga a mámor
- Normális vezetési stílus
- Kifizethető ár (ha már egységes, akkor legyen annak megfelelő!)
- Tiszta autó
- Nem üvölt sem a Kossuth rádió, sem a diszpécser
- Biztonságérzet

052914lc-img0041flr.jpg

Ám ez a rendkívül tanulságos kísérlet pl. pont ez utóbbit vette el tőlem. :(

Azt az érzést, hogy megbízhatok abban, akihez beültem.

Vagy nekem nem kell izgulnom, mert csak a külföldieket verik át? :/

FELHÍVÁS! 
Várom egy-egy vállalkozó szellemű taxis és Uber-es hölgy jelentkezését, hogy egy riport erejéig egy asztalhoz üljünk!
Játszunk olyat, hogy én leszek az utas, Önök a taxi/Uber és mindenki elmondja, mit vár a szolgáltatástól, mit nyújt, miért érdemes inkább őt választani, s ő miért azt a vállalkozási formát választotta. 
Ha Ön Uber-es vagy taxis hölgy, írjon kérem ide - hetkoznapihosnok.official@gmail.com - egy emailt és beszélgessünk egyet, hatszemközt! :) 

- Hogyan lesz végre vége a taxi kontra Uber viszálynak?
- Mikortól számíthatunk arra, hogy nem vernek át minket, ha beülünk egy minősített, sárga taxiba? 
- Milyen anyagi lehetőség manapság taxizni / Uberezni? 
- Mit tehet az utas azért, hogy ne húzzák le? (azon kívül, hogy ne üljön taxiba...)

Reméljük hamarosan első kézből kapunk válaszokat! :) 

Ha szerinted is minősíthetetlen dolog átverni a turistákat, nyomj egy lájkot ide



Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit is a YouTube-on! Iratkozz fel itt, mert ide kerül majd fel például ez a taxis - Uber-es riport is! 

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Források: 
http://www.bkk.hu/apps/docs/taxi/taxirendelet.pdf
https://www.facebook.com/budapestilakos/?fref=ts
http://www.turizmusonline.hu/
Kép: nol.hu


Erőszak uszodán innen és túl

Téged is vertek kiskorodban?

obman.jpg

Annyira sok cikk, nyílt levél és komment kering a neten a sportolók gyermekkori traumáiról, ami az edzőjük által, rajtuk / ellenük elkövetett erőszakot miatt érte őket, hogy én már szinte fel sem merem fogni, hogy ez a valóság, nem valami rossz krimi. 

Hálás vagyok például Görög Zitának, hogy kihasználva ismertségét felemelte a hangját a történtek (elsikálása) ellen.

Több ismert ember is nyilatkozott az ügyek kapcsán, hogy őt is érte anno attrocitás tornateremben, uszodában, sportcsarnokban, ha nem is nemi erőszak, de testi fenyítés formájában.

Például Stahl Judit, aki szó szerint ezt nyilatkozta gyermekkori úszásedzéseiről: "Igen vertek, de ez akkoriban nem volt ritka." 

Álljunk meg egy szóra ez utóbbi kapcsán is! 

Elgondolkodtam ezeken a sztorikon és egy irdatlan nagy űrt találtam magamban.

Hm. Tovább kutakodtam magamban, hogy mi ez a fura közöny, s rájöttem hogy ami hiányzik belőlem, az nem más, mint a felháborodás érzése. 

Mielőtt bárki nekem támad, hangsúlyozom, NEM a nemi erőszakról beszélek. Azzal kapcsolatban olyan fájdalmat és megbotránkozást érzek, ami szinte rettegéssel tölt el, hogy ilyen megtörténhet. 

Talán épp ezért is furcsállom magamban, hogy nem jönnek elő belőlem ennyire erős indulatok - pedig nem vagyok egy halvérű ember -, amikor arról hallok, hogy egy edző fizikai eszközökkel is él(t) a tanítványaival szemben. 

Magyarul megveri a gyerekeket.

És a tény, hogy ez nekem nem furcsa, végtelenül elszomorított.
Ugyanis mit jelent ez? Egyértelműen azt, hogy valamilyen szinten - még ha az agyammal tudom is, hogy ez nem normális - az érzéseim képtelenek annyira felháborodni, ahogyan azt a helyzet kívánná.
Hisz nem ér sokként az, hogy van ilyen.

Pont. Erről van szó. 

Vallomás következik: 
Igen, sok veréssel találkoztam gyerekkoromban, nyilván bizonyos mértékig az életem részévé is vált a testi fenyítés jelenléte.

Függetlenül attól, hogy engem ért, vagy másokat, csapattársakat, ellenfeleket, szomszéd gyerekeket, barátnőket.

1431702949_445.jpg

Elhatároztam hát, hogy tartok egy mini közvéleménykutatást azzal kapcsolatban, hogy mennyire normális a gyerekekkel szembeni fizikai erőszak. 

Már nem a középkorban élünk, tehát nem akarom azt hinni, hogy még mindig egy jól irányzott atyai pofon lenne a legmegfelelőbb csemete-nevelő eszköz. És amikor spec. én felnőttem (80-as, 90-es évek), akkor sem az volt már. 

Mégis, több tízezer karakteren át sorolhatnám, hányszor és milyen formában találkoztam azzal, hogy a felnőttek - bocsánat, most már kimondom úgy, ahogy van - verik a gyerekeket. 

Legyen szó szülő-gyermek viszonyról, edző-tanítvány, vagy tanár-diák kapcsolatról, és egy-egy pofonról, popsira csapásról, vagy olyan verésről, aminek látlelet lett a vége. 

Én minden fajtát láttam és többfélét el is szenvedtem.
Pedig normális közegből származom, egy helyes kisvárosban nőttem fel, szerető családban, gondoskodó szülőkkel, kiváló tanulóként és sportolóként. 
Ennek ellenére - vagy éppen ezért - lepődöm meg magam is azon, hogy az egész környezetemben mennyire "normális" volt a fizikai erőszak (verés, pofon) a gyermekkoromban. 

- Szeretném azt hinni, hogy ez már csak egy letűnt kor sajátossága, és mára mindez megváltozott.
- Szeretném azt hinni, hogy az ismert és hétköznapi emberek, sőt, mindannyiunk félelme, hogy ez a mi gyermekünkkel megeshet, már csak vihar a biliben, nem pedig valós probléma. 
- Szeretném azt hinni, hogy ez már nem olyan nyilvánvaló és elfogadott, mint az én gyerekkoromban volt.
Sőt, azt is szeretném gondolni, hogy máshol, más ifjoncokkal ez másképp működött, de azt hiszem ez túlzott naivitás és megalapozatlan idealizmus lenne... :(

Kérem az olvasóim segítségét, kérem a Te segítségedet is, derítsük ki, mennyire (volt) része az életünknek a fizikai fenyítés, milyen hatással volt/van ránk/gyermekeinkre, és hogy van-e javulás az ügyben! 
Ha nincs, akkor ugyanis sürgősen változtatni kell valamin! 

1452824779856260.jpg

Hozzáteszem, azt gondolom, nem okoztak bennem traumát a múlt történései.
Egészséges, boldog felnőttnek vallom és érzem magam, de lehet, hogy ha egy pszichiáter leásna a belsőm legmélyebb bugyraiba, akkor nem ezt mondaná... :)) 

Bár ezt félig viccesen írom, de van egy dolog, amitől ennél sokkal jobban tartok: 
- Ha majd nekem gyerekem lesz és megtudom, hogy egy tanára, vagy edzője megüti én biztos, hogy nem állok jót magamért!! Mert szerintem igenis barbárság!

Tehát íme a nagy kérdés, amire névtelenül, arctalanul tudsz válaszolni, csak egy százalékos eredmény látszik majd belőle:

És még egy fontos kérdés, ami a jelenre vonatkozik: 

Végül zárszónak egy roppant elgondolkodtató idézet:

"Az elfenekelt gyerek látszólagos megbánása vagy odaadó szeretete a szülő iránt nem igazi szeretet. Az elfenekelt gyerek valójában gyűlöletet érez, amit el kell palástolnia, hogy ne legyen bűntudata. A verés fantáziálásba kergeti a gyereket! Bárcsak elpatkolna az apám! A fantázia azon nyomban bűntudatot ébreszt - Azt akartam, hogy haljon meg az apám! Milyen bűnös vagyok! A bűntudat az apa ölébe viszi a gyereket, látszólagos szeretettel. De a mélyben ott van a gyűlölet - és ott is marad." (Alexander Sutherland Neill)

Várom a véleményed kommentben is, szerinted mennyire valós probléma a fizikai erőszak, élhet-e ilyen nevelési eszközzel bármelyik felnőtt. 
És ha van olyan történeted a témában, amit szívesen megosztasz velünk, írd le bátran! 
Hátha segítesz vele másnak feldolgozni azt, amin ő átment, vagy legalább hogy azt érezze, nincs egyedül.

Végül személyes véleményem: 
Szégyellem magam, hogy nem érzek végtelen, zsigeri felháborodást a gyermekekkel szemben elkövetett fizikai fenyítés kapcsán. Tudom, hogy ez azért van, mert sajnos abban a múltban, ahol én felnőttem, ez megszokott volt. 
Viszont minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy a jelen és a jövő más legyen!!!

Ha egyetértesz azzal, hogy nem normális és nem megengedhető dolog, hogy bárki megverjen egy gyermeket, nyomj egy lájkot ide: 

Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on: 

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Siklós Katalin

Élni - az egyik legritkább dolog.

Élni - az egyik legritkább dolog. 
A legtöbb ember ugyanis csak létezik...

★★★

Ahhoz, hogy rátalálj arra, ki vagy Te valójában, mi okoz igazi örömet, s hogyan tudod azt az életet élni, amiben megtalálod a harmóniát, elengedhetetlenül szükséges, hogy TANULJ.

Nem, nem az iskolára gondolok, hanem arra, ami utána jön. Önmagadról, a gondolataidról kell tanulni.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu