Példaképek, nem csak nőknek.

Hétköznapi Hősnők

Bal lábbal keltél fel? Örülj neki!

Mit tanulhatunk egy amputált csodalánytól?

2016. november 21. - Hétköznapi Hősnők

ice_cold_morning_by_laughlady99-d5uc3tx_1.jpg

Hétfő van, amikor nekiállok írni ezt a bejegyzést. Reggel 9 óra. 5-kor keltem és bármennyire is tele vagyok lendülettel, azért megjegyeztem magamban, hogy a francért kell nekem ilyen korán edzésre járnom, bakker még sötét van...
De azért összekanalaztam magam, meg a cuccaimat és elvágtáztam az edzőterembe. 

Lábnap. Az egyszerre rettegett és imádott és még 2 nap múlva is megfogomemlegetni lábnap.

Páros lábas gyakorlatok, guggolás, kis súly, nagy súly, majd egylábas erősítések... Dobozra fellépés, 15 ismétlés lábanként, 4 körben. Uh. Mire a jobb virgáccsal lecsavarom az első adagot, már úgy zihálok, mint egy gőzmozdony, s akkor jön még a bal láb. 

És ha tegnap nem néztem volna a TEDx youth Budapest online közvetítését, valószínűleg még egy kicsit nyüszögnék is az edzőmnek, hogy a fffene, hogy duplázni kell ezekből a feladatokból. 
De így, hogy láttam, nem rinyálok. Sőt.

A valaha megélt legnagyobb kedvvel küzdöm végig magam a napi edzés-adagon, mert boldoggá tesz, hogy én legalább küzdhetek. 

Na, félreértés ne essék, nem a mazochizmus egy új válfaja szállt meg. Pusztán egy csapásra megtanultam értékelni tök alapvető dolgokat is. 

Amennyire olyan világot élünk, hogy halmazzuk a jót, a tárgyakat, az élményeket és egyszerre több valóságban próbálunk (online és offline is) jelen lenni, annyira eltávolodtunk az alapoktól. 
Elfelejtettük, hogy mekkora áldás például az, hogy egészségesek vagyunk.

Ez az ajándék általában csak akkor tűnik fel, amikor hiányzik, azaz ha befigyel egy betegség. Vagy akár csak beszakad egy körmünk vagy elvágjuk az ujjunkat. 

Úristen, mekkora para tud lenni az is, hogy hirtelen másképp kell csinálni megszokott dolgokat, mert az egyik ujjacskánk végén valami gikszer van. Pfff... Nem tudsz úgy nyúlni semmiért, ahogy megszoktad. Szeletelni, törölgetni, mosogatni, kinyitni, bezárni, hajat mosni, stb. Egy nyavalyás köröm miatt is újra kell tervezni egy csomó, rutinból működő dolgot. Hajjajj... tragédia, mi? :)

Az van, hogy az ideális körülmények hajszolásába belecsavarodva szép sunyin szokásunkká vált a rosszkedv és az elégedetlenség.

Zsörtölődünk, panaszkodunk és szívből utáljuk a hétfőt. Utálunk korán kelni, haragszunk a főnökünkre, ki nem állhatjuk a szomszédot, utáljuk, ha rálépnek a lábunkra a metrón és puskával is alig lehet kikergetni minket, hogy felnézzünk az okostelefonunkból és mondjuk fussunk egy kört a ház körül. 

Hm. Egészen addig, amíg észhez nem térít minket valami vagy valaki

ke_pernyo_foto_2016-11-21_12_14_02.jpg

Fotó: https://www.instagram.com/robotgirl_reka/

Megismertem egy lányt, aki bármit megadna azért, hogy futhasson egy kört a ház körül. 

Lukoviczki Réka, alias Robotgirl 2 évvel ezelőtt, 21 éves korában szenvedett autóbalesetet, aminek következtében amputálták a bal lábát.

Tegnapi TED-es előadásában hosszasan mesélt arról, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül. Fizikailag és lelkileg is. 
Betekintést engedett a hallgatóságnak olyan küzdelmeibe is, amikkel az emberek 99,9%-ának soha nem kell szembesülni. Fantomfájások, lelki vívódás, vagy a műláb kialakítása, folyamatos állítgatása és a fizikai kondíció megőrzése, hogy egyáltalán járni tudjon.

Na ez az. És akkor én nyavajgok, hogy nehéz felkelni reggel? Vagy hogy nem úgy áll rajtam egy ruha? 

Értem én, hogy nem kell más életéből kiindulni, persze, de igenis lehet példát venni Róla és erőt meríteni az Ő élni akarásából, élet-szeretetéből és életerejéből. 

Ez az, amiért nekiálltam ennek a cikknek.
Ezt akartam kikiabálni magamból, hogy ha ez a törékeny, fiatal lány ilyen gigászi óriásokhoz méltó lelkierőt tudott növeszteni, akkor szedd már össze Magad Te is!!! 
És szedjük össze magunkat mindannyian, és vegyük észre, hogy minden, de minden múlandó itt körülöttünk! 

Ahogy múlandóak a jó dolgok az életünkben, ugyanúgy múlandók a problémáink is. S ha jobban megvizsgáljuk őket, igazából nem is akkora problémák. 
Menjen a zzzzédesanyjába, aki rálépett a metrón a lábádra? Hm. Örülj neki, hogy volt mire rálépnie. Vagy hogy olyan városban élsz, ahol van metró. (Még ha néha kicsit ki is gyullad :D )

Fáradt vagy és nincs kedved mozogni, felkelni, meg egyre hidegebb van odakinn? Ugyanmár. Közben egy - talán pont annyi idős lány, mint Te - hosszú napokat tölt egy műhelyben, arra várva, hogy a művégtagját újra átalakítsák, hogy ne törje, szorítsa, szúrja úgy a maradék lábát... Hogy járhasson.

Figyelj, az élet szép. Sőt, az élet nagyon szép, csak észre kell venni! 

Ahogy Réka írja blogján, semmi biztosíték nincs arra, hogy az, ami ma fontos, holnap is itt lesz, úgyhogy ne halogass! Legalább azt ne, hogy elkezdj igazán élni, s hogy elkezdd gőzerővel élvezni az életet.

Ha tudnád előre, hogy meddig tart, mi mindent csinálnál másképp? 
Oh... ez nagyon kemény kérdés, ugye? 

De szerintem pont azokat a dolgokat kezdd el még ma, amik most átfutottak a fejeden! 

ke_pernyo_foto_2016-11-21_16_41_52.jpg

Fotó: https://www.instagram.com/robotgirl_reka/ 

Ami a legdöbbenetesebb ebben a fiatal lányban, az a hihetetlen pozitivitás.

Ha láttál már mosolygós és életvidám embert, akkor azt szorozd meg hárommal.
Na, ő Lukoviczki Réka, a Robotlány. 

Aki egyetemre jár, motivációs előadásokat tart, modellkedik, ír, más amputáltaknak segít, és keményen dolgozik azon az álmán, hogy újra tudjon futni.

S akinek állva tapsolt egy egész TEDx Youth konferencia terem (pedig ez őszintén nem túl gyakori...).
Vele együtt sírt és vele együtt nevetett - a lábatlan viccein - mindenki, aki csak hallotta a történetét. 

Vajon azért sírunk ilyenkor, mert sajnáljuk azt, akivel ez megtörténik,
vagy mert hálásak vagyunk, hogy nem mi voltunk azok?

Azt hiszem, részben a csodálat csal könnyeket a szemünkbe.
Mert olyasvalakit látunk, aki képes volt embertelen mennyiségű erőt összeszedni magában és felállni egy óriási mély szakadékból. S közben úgy reagálni a változásra, ahogy arra nagyon kevesek képesek. 

Kevés olyan embert ismerek, aki nála szebbnek látja az életet.

És lehet, hogy egyet sem, aki ennyire tudatos lenne. 

- Réka tudatosan és határozottan menetel álmai felé és sorra pipálja ki kitűzött céljait.
- Következetesen vigyáz az idejére, mert tudja, hogy az a legnagyobb kincs.
- Nem vesztegeti, s nem csinál olyan dolgokat, amikhez semmi kedve.
- Tud NEM-et mondani arra, ami nem viszi őt előrébb.
- Le tudja söpörni magáról a felesleges elvárásokat.
- És szívből élvez minden egyes pillanatot.

Megéli az életet. Most. Úgy, ahogy van. Úgy, ahogy most van.

Mondd, ugye nem kell mindannyiunknak szembenézni a halállal ahhoz, hogy ezt megtanuljuk? 

1918270_873006369487410_3894015280764785677_n.jpg

Fotó: https://www.facebook.com/pg/RobotGirlReka/

Réka, Te csoda-Robotlány! Örülök, hogy megismerhettelek és figyelj, tudom, hogy nemsokára futni fogsz! Nem csak álmodban, hanem nagyon is ébren, a szuperlábaddal!!! Nagyon drukkolok Neked! <3

----------------------------------------------------------

Téged is lenyűgöz Réka hozzáállása? 

Írd meg a véleményed kommentben, kíváncsian várjuk!
S ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod! :) 
Azt hiszem ez a történet igazán érdemes rá, hogy minél több emberhez eljusson. 


És ha van kedved egy kis közös Hősnősködésre, gyere, barátkozzunk Facebook-on is :)

Vagy nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on!

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Kata

Siklós Katalin

Mi a bajuk a pasiknak a női önbizalommal?

Tényleg a magabiztos nők miatt hal ki Európa?

 

aid2101506-728px-be-a-feminist-as-a-man-step-1-version-2.jpgAmikor elkezdtem a Hétköznapi Hősnők magazint írni, megfogadtam, hogy én aztán nem leszek az az elvetemült feminista, aki a férfiak ellen ágál a cikkjeiben. 

Mert szent meggyőződésem, hogy ha a mai nőnek nem tetszik a saját helyzete, az egész egyszerűen nem a fickója hibája, hanem a sajátja. Ha másnem azért, mert rosszul választott. 

Ezt nem jó hallani? 
Szerintem csak annak, aki olyan szépen befészkelte magát az áldozatszerepbe, mint annak idején az édesanyja karjaiba, s a mai napig ott ringatja magát - mert sokkal könnyebb mindig másra mutogatni a saját sorsunk miatt.

Könnyebb a másikat felelőssé tenni, mint a tükörbe nézni és azt mondani: 
Igen, én kúrtam baltáztam el. 

Csak illene észrevenni, hogy azóta felnőttünk, és már nem anyukánk - és nem is a partnerünk - dolga, hogy megóvjon és boldoggá tegyen minket, hanem első körben saját magunké. 

A saját boldogságod a Te felelősséged - nem másé

Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor tizenéves kollégista koromban, a pécsi Nevkó előtt állva leesett a tantusz egy barátnőm szerelmi csalódása miatt (na jó, az is lehet, hogy az enyém volt :D).
Ott, akkor megfogalmaztam magamnak, hogy:

Tovább

A nő 7 árnyalata

Durva általánosítás, vagy tényleg léteznek ezek a típusok?

A Haszon magazin októberi számában kaptam fel a fejem egy nagyonmegmondó cikkre:

 Ezt akarják a nők! 


Meg is lepődtem, hogy Haszonék hogy a vadvirágos jóéletbe' tudták belepakolni a nők akaratát 3-4 oldalba (csak?!), de nyert a felcsigázó cím, és gyanútlanul belevetettem magam az olvasásba. 

Megtudtam többek közt, hogy az Éhezők viadalának Jennifer karaktere (akárki is az) mára kiütötte Dr. Szöszit, és azt, hogy mi nők azt szeretjük, ha kérés nélkül kitalálják, mire vágyunk. 
Khm, ez utóbbi lehet, hogy nem volt akkora újdonság, de azt el kell ismerni, hogy ritkán van annyi vér a pucánkban, hogy ezt le is merjük írni. :)

Viszont ami igazán megragadott, az az, hogy a cikk - pontosabban marketingszakértők hada - definiált 7 új nőtípust. Elsőre égnek állt tőle a hajam, mert nem rajongok a sztereotípiákért, de be kellett látnom, hogy fel tudom fedezni magam kedves nőismerőseimet a kategóriák között. ;) 

types_of_women_1.jpg
Szóval, Hősnőim, (görbe) tükröt elő, játsszunk egyet! Próbáld meg bekategorizálni Magad - én meg addig leírom a véleményem erről a hét típusról. Íme: 

Új nőtípusok
 

1. Kis vadóc

Ő az, aki nagy kanállal eszi az életet és szemtelenül kevés centiben méri a szoknyahosszt. Az sem baj, ha megbotránkozik rajta minden épeszű ember, csak buli legyen, meg élményhabzsolás.
Hangoskodik, notórius szabálykerülő, nem egy munka hőse. Pasik és állások jönnek-mennek, a hétvége kedd reggelig tart, az egészséggel meg majd ráér törődni akkor, ha korban utóléri a nagymamáját.

Nos, szerintem nincs semmi gáz a kis vadóccal egészen addig, amíg valaki benne nem ragad ebben a szerepben. Jó esetben ugyanis ez egy korszak, egy fajta lázadás, mondjuk egy állandósult leszaromtablettás állapot.

Ha esetleg Magadra ismertél (és közelebb vagy a 40-hez, mint a 20-hoz), szerintem lassan billentsd magad popón az acélbetkós bakancsoddal, mosd le az Alice Cooper-től kölcsönzött idióta sminkedet és most már nőj fel szépen.

2. Háztartásmenedzser

Nem ám HTB...., pfff. Menedzser! A cikk alapján egyébként nagyjából diplomás HTB (háztartásbeli) -nek definiálnám. 

Különlegessége, hogy lehet akár fickó is. A lényeg, hogy olyan ember, aki visszavonult a munka világából és a gyermeknevelésnek, a háztartásnak és a családi logisztikának szenteli életét.
S teszi mindezt nem behúzott füllel-farokkal (mármint ha van neki... mármint farka), hanem büszkén, dagadó mellekkel mellkassal.

Szóval tulajdonképpen a klasszik női szerepet adja, csak nem úgy, hogy ezt keserűségnek, megalázottságnak, vagy kínszenvedésnek éli meg, hanem úgy, hogy neki ez a vállalkozása, a munkássága.

S hogy mi a véleményem róluk? Őszintén emelem kalapom ezen hölgyek előtt (még akkor is, ha nincs diplomájuk). Egyrészt simán van annyi melójuk, mint karrierista társaiknak (sőőőt - és ez egy nagyon erős sőt), másrészt becsülöm a bátorságukat, hogy szőröstül-bőröstül be mertek állni a párjuk mögé. 

3. Új amazon

Korunk amazonjai már nem annyira harciasak, mint szkíta névadóik. Inkább csak lazák, önmegvalósítók és legalább annyira szeretnek az esszükkel is, mint a szívükkel. 

Mit is jelent ez? Hát, egy elég erős ego-központúságot:
- Azt teszem, ami nekem jó, úgy, ahogy nekem jó, és azzal, akivel nekem jó.

Az új amazon elsősorban magáért harcol, finom ám határozott, racionális módszerekkel. Kicsit emancipunci.
De nincs is ezzel semmi baj hölgyeim, csak ne tessék a szívünket meg lelkünket kifelejteni belőle! 

4. Ökospiritiszta

Ő az, aki nagggyon tudatos. Környezet- , egészség- , test- és mindentudatos. Nem vesz eldobhatót, sőt, ha lehet, egyáltalán nem is vesz. Újrahasznosít, maga készít, megtermel, befőz, kifőz, megvarr, lefest, stb. 

Spirituális érdeklődésű, és ha kimondod előtte azt a szót, hogy véletlen, olyan ösztönösen vágja rá, hogy "véletlenek nincsenek", mint Te azt, hogy "egészségedre", ha valaki tüsszent. 

Ő nem elintéz, hanem bevonz, nem agyal, hanem meditál, nem gyúr, hanem jógázik.
Pozitív gondolkodású és amiben csak lehet, alternatív megoldást választ. Ha gyermekeket is nevel, mindez hatványozódik. 

Amúgy alapvetően szerintem jó hatással van magára és a társadalomra is, egészen addig, amíg át nem esik a ló túloldalára véletlen.
- Véletlenek nincsenek.
Jahajj... :D


5. Tigrisnők

Vagy másképp: érett új amazonok (lásd 3-as pont).
40 feletti, elvált / egyedüllálló, vagy párkapcsolatban él (de ezt simán letagadhatná, pasival még sose látták nyilvánosan).

Fókuszban a karrier és az ÉN. Céljai vannak, mindene a függetlenség és amit ő kitalált, azt meg is valósítja. Hát már hogy a viharkabátba ne valósítaná meg? Hisz most van az ő ideje! (És erről semmiképp nem akar lekésni...)
Örömmel kezd vállalkozásba, vagy vált munkahelyet, a lényeg a szakmai kiteljesedés. 

Mindezt azért, mert a Tigrisnő most önmegvalósít.
Lehet hogy a 30-as évei elmentek a gyereknevelésre, vagy a feleség-szerepre, de ennek már vége.

Vörösre manikűrözött karmait és hófehér mosolyát megcsillantva, élete legjobb formájában, kis vadócokat megszégyenítően szexi - csak sokkal stílusosabb - öltözetben váltja meg a világot, és saját szabadságát.
Nos, hajrá. 

6. Új idősek

Amikor azt mondom nagymama, mi jut eszedbe? Házi lekvár, kalács, otthonka, stb..., ugye?
Hát, ha így vesszük, a hagyományos nagymamák ideje lejárt.

Az újkori időseknek már eszük ágában sincs a házi teendőkkel és az unokák körberajongásával tölteni a mindennapjaikat.

Ehelyett szívesen utazgatnak, társaságba járnak és kényeztetik magukat. Ott vannak Facebook-on, magabiztosan kezelik a Skype-ot, hogy a szétszórodott családdal azért kapcsolatot tudjanak tartni. Mielőtt megvesz egy újabb műszaki cikket vagy wellness hétvégét magának, lecsekkolja interneten. 

Naná, hogy ők is szabadságra és élményekre vágynak - hisz valószínű, soha korábban ez nem adatott meg nekik.  

Nem tudom elítélni őket ezért, általában egy végiggürizett élet áll mögöttük, s ha most jött el az idő, hogy növeljék az élvezeti faktort, felőlem aztán ne fogják vissza magukat. Sok boldogságot hozzá! :) 

7. Egyedülállók

Indítsunk egy nagyon durva, hazai statisztikával:
Az egyszemélyes háztartásokat 70%-ban nők alkotják.

Hu, csajok, lehet kicsit túltoltuk a girlpower-t, nem?

Mondjuk ebben szerintem az is benne van, hogy a fickók hamarabb költöznek vissza a szülői házba (Mama Hotel-be), minthogy felvállalják a magukról való gondoskodás ódiumát. 

Szóval az egyedülálló kategória az, aki tartósan páratlan, általában magasan kvalifikált és jó darabig esze ágában sincs változtatni ezen a helyzeten.
Mert a férfiak olyan ... - a mondatot mindenki fejezze be tetszés szerint, azt hiszem elég cifra a lehetőségek tárháza. 

Azt gondolom nem baj az, ha valaki egyedül él, egészen addig, amíg nem magányos. Ugye a kettő nem ugyanaz. Van, hogy jót tesz egy kis magunkra fókuszálás, de vegyük észre, ha már annyira belegabalyodtunk a saját vasakaratunkba, hogy egy megkeseredett, besavanyodott szipirtyó lett belőlünk, akivel a kutyának se lenne kedve együtt lenni.

És különben is, idén még Brigitte Jones is gyermeket vállalt, úgyhogy... ;) Lágyítsunk azokon a vonásokon, Hölgyeim!

bridget-jones-baby-pictures.jpg

Kép forrása: PopSugar.com


Mielőtt elköszönnék, kíváncsi vagyok, Te megtaláltad-e a saját típusodat!
Ha igen, mutasd meg nekünk, melyik az (nyugi, a felmérés tök anonim), de ha bátor vagy, írd meg kommentben is! :)

Szerinted mennyire lehet bekategorizálni a nőket? Tényleg léteznek ezek az altípusok, vagy ez durva általánosítás? 

Írd meg a véleményed akár itt, akár a hetkoznapihosnok.official@gmail.com-ra, a legfrappánsabbakat közzé is tesszük Facebook oldalunkon! 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod! :) 


És ha van kedved egy kis közös Hősnősködésre, gyere, barátkozzunk Facebook-on is :)


Vagy nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on!

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk. Várjuk szeretettel az üzeneted! <3

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Kata

Siklós Katalin

Van-e ára a házimunkának?

S ha igen, vajon Neked mennyi a tarifád?

work-life_comp_together.jpgMennyit ér egy nő? 


A minap egy barátnőmmel beszélgettem, aki 9 év együttélés és két gyermek után épp szétváló félben van, s ahogy ilyenkor az történni szokott, a habos-babos szerelmes duruzsolásból 90 decibelen üvöltés lett. 

Ami az enyém, az a Tiéd is - suttogjuk az elején édesdeden a másik fülébe, majd amikor tányértörésre kenyértörésre kerül a sor, jön a kőkemény matematika. 

Náluk sincs ez másképp, így viszonylag hamar felmerült a ki-mit-hozott és ki-mit-tett-hozzá kérdéskör. És már jön is a feketeleves, lehet készíteni a popcornt:
Lovag:


- Soha nem kerestél annyit, mint én, a sok itthonülés helyett mehettél volna te is továbbképzésekre, vagy törekedhettél volna jobban. Ki tartotta el a családot, míg te a gyerekekkel játszadoztál?! Mit ettetek volna, ha én nem vagyok? 

Hölgyemény: 

- Épp elég volt a háztartást meg a gyerekeket rendezni, nem hogy még karriert építsek! Rád soha nem számíthattam ebben, mégis mindig volt tiszta gatyád és meleg kaja az asztalon. 

Nos, ez a probléma. 
Hogy ami az egyiknek otthonülés, láblógatás, gyerekekkel játszadozás, az a másiknak egy fél élet. 
Rengeteg munkaóra, állandó készenlét - szabadnapok, elismerés és fizetés nélkül.

Persze, ne mondjam én, hogy nem kapott fizetést, mert az ura megkereste a kenyérrevalót, kifizette a törtlesztőket és a rezsit. Sőt, amíg az asszony nem dolgozott, ruháztatta az egész családot és minden anyagi teher az ő vállát nyomta.
Nincs ezzel baj, csak legyünk tisztában, hogy a másik oldal is értékes és elvégzett munka

- Mert ugye mi a helyzet a többi teherrel? 

Tovább

A végtelen ölelések fesztiválja

Evernessiában jártam és ott is ragadtam

thumb.jpgFotó: 24.hu

A tudatosság ünnepe

- ezzel a mottóval aposztrofálja magát az Everness fesztivál. 
Szép mottó, csak szerintem nem fedi a valóságot. 

Ami a valóság, azt talán nem is lehet szavakkal elmondani.

- Felszabadult boldogság?
Pffff, elég hülyén hangzik és nem is túl eladható.
- Egy szebb világ?
Sablonos.
- A valódi élet?
Na jó, ez meg már ijesztő… mégis ilyen és ehhez hasonló mondatok jutnak eszembe, amikor próbálom megmagyarázni magamnak, mit is jelentett számomra az Everness.

Mielőtt belekezdek az élménybeszámolómba, le kell szögeznem, hogy én nem vagyok egy megszállott spiri…
Nem hinném, hogy három szemmel látok, nem szoktam az előző életeimmel kommunikálni és nem tudok a gondolataimmal papírhajót hajtogatni egy A4-esből.
Ezt csak azért mondom, mert sokan azt hiszik, az Everness valami elvarázsolt kastély, ahova csak a legelvakultabb guruknak érdemes menni, s ahol reggeltől estig megy a hókusz-pókusz.
Hát, nagyot tévednek, kedves szkeptikusok!

Én nem többel, mint egy jó adag kiváncsisággal mentem a fesztiválra, nyitottan az újra. Majd egyszerűen nem akartam hazajönni többé. De ne szaladjunk ennyire előre…

sb_20160702_nb_everness_bakarattya_dsc_0404_gr_exact978w.jpgElőször is egy bátor húzással otthon hagytam a sminkkészletemet és életemben először nem került a bőröndbe magassarkú sem. Tudom, miss… , de ez az igazság.

Szóval irány Balatonakarattya.

Amikor beérkezel a fesztivál területére még nem tűnik fel az a sok apróság, amikből később összeáll a csodálatos egész. De ahogy átadod magad a helynek, az embereknek és az ott vibráló energiáknak, nem tudod nem észrevenni, hogy valami szép lassan megváltozik benned.

Az első napon úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy csak lézengünk. Hagyjuk, hogy sodródjunk az árral és mindig csak azt fogjuk csinálni, amihez épp kedvünk van.
És az Everness bizony sodor.

Nem durván, nem úgy szippant be, mint mondjuk egy VOLT, ahol egyből belevágódsz egy koncertbe, a dübörgő zenébe és a partizó tömegbe, hanem finoman, selymesen ragad magával. Kezet nyújt és Te döntöd el, milyen irányba hagyod vezetni magad.

Ahogy sétálunk a sátrak között, minden érzékünkre hat az Everness életérzés…

A színes kendők, mandalák, rajzok, finom füstölő illat, ütemes de nagyon gyengéd zene, a puha homok a talpunk alatt, a jógázó, meditáló, örömtáncot lejtő, vagy épp az ősfák tövében pihenő, barátkozó emberek kavalkádja mind-mind a teljes egész meghatározó részét képezik.

Képzeld el, hogy belépsz Csodaországba. (Én legalábbis ilyennek képzelem el Csodaországot.)
Talán a legelső dolog, ami feltűnik, az az, hogy mindenki jól érzi magát. De nem úgy, mint a “kinti világban”, egy hagyományos fesztiválon, őrjöngve és lealjasodva.

Itt egyszerűen csak körülölel a boldogság. 
Nincs ítélkezés, nincs lenézés, hanem elfogadás van.

Amikor két ismeretlen ember bemutatkozik, összemosolyognak és megölelik egymást.
S ez itt annyira természetes, mint otthon egy üzleti találkozó előtt a rideg, tökéletesre csiszolt kézfogás.

- Igyunk valamit.
- Hm, mit szólnál egy rózsavizes limonádéhoz?
- Aztaaa, de jól hangzik!

És ugyanennyire finom is, komolyan kezdem magam Tündérországban érezni. :)

- Ki kell mennem a mosdóba… nnnna, az újabb fesztivál-para. Ha jártál már szabadtéri rendezvényen, nem kell ecsetelnem azt a hajmeresztő bénázást, ami simán veri a régi “Talpon maradni” társasjáték kihívásait.

Jobb kéz a falra, bal láb a peremre, táska a fülre, jobb láb a nyakba…Grrrr.

Na nem úgy egy megüdvözült, Everness-es mellékhelyiség-konténerben.
Itt ugyanis kitartó WC-s nénik mosolygós angyalkák dolgoznak folyamatosan, hogy a mosdó használható állapotban legyen - és sikerül is nekik.

Legalább annyira nyálasan hangzik, mint egy Jennifer Aniston film csattanója, de muszáj leírnom, hogy mekkora flash este 10-kor a zuhanyzóban nevetgélni a takarítónénivel.
Ő felmosóronggyal a kezében, én Éva-kosztümben.

És nem dörög-morog-szitkozódik, hogy menjen a zzzzzédesanyjába mindenki, aki ezt vagy azt összekoszolta, meg hogy bárcsak hazamehetne már, hanem hangosan kacag azon, ahogy az ajtónyitással és a meztelenséggel bénázunk…
Ugyanígy a csomagmegörzőben dolgozó önkéntesek. Pedig a 24 órás rendelkezésre állás bárhol megviselné a segítőket, de Evernessiában még éjjel 2-kor is kaptam tőlük ajándékba egy mosolyt. Hihetetlen.

Szerinted van ilyen a való életben??

Persze ilyenkor - és az egész tábor alatt nagyon sokszor - felmerül bennem a kérdés, hogy: 

Egyáltalán mi a való élet?

Melyik az igazi?
- Az, amikor reggeltől estig kapkodunk, rohanunk, űzzük az elérhetetlent és közben egyre mérgesebb emberekké válunk? Már messzeföldön híres a zsörtösségünk, a pesszimizmusunk, és a tömegközlekedés mogorva arcai.

A való életben türelmetlenkedünk, szidjuk a másik sofőrt és ha véletlen egy idegen mellé kéne leülni, inkább állva eszünk. A liftben lehajtjuk a fejünket, csak ne kelljen szóba elegyedni senkivel és bármilyen “szorult” helyzetben inkább telefont nyomkodunk, mintsem hogy egymás szemébe kelljen nézni. Meg egyébként is telefont nyomkodunk. Egyfolytában.

- Vagy lehet, hogy mégiscsak inkább ez a való élet, amit itt, az Everness-en megéltem?
Hogy délután 3-kor is lehet önfeledten táncolni?
Hogy ebéd közben beszélgetünk a mellettünk ülővel?
Hogy gondolkodás nélkül otthagyjuk a cuccunkat a parton vagy örömmel kölcsönadjuk a jógamatracunkat egy idegennek?

Az az igazi élet, hogy nem számít, mi van rajtad, vagy inkább az, amikor az alapján ítélnek meg?

Ha csak ezt így végigolvasom, annyira egyértelmű a válasz, de amint felnézek a laptomom mögül, látom, hogy mégsem az.

Őszintén nehéz kiszakadni az Everness varázsból.

Egy mennyei vegán vacsora után újdonsült ismerőseinkkel igyekszünk a nagyszínpad felé. S ami utána jön, azért egy életen át hálás leszek:
Katartikus élmény a péntek esti koncert. Estas Tonne-t sosem hallottam még, de azóta nem tudom kikapcsolni. Szinte semmire nem emlékszem, csak egy felemelő, boldogságmámoros transzra és örömkönnyekre. 

Úgy tudtam lebegni a zenével, ahogy még soha, s ahogy visszanézem a képeket, látom, nem csak én éreztem így… Fantasztikus volt!

Ha eddig a pillanatig nem is, innentől már teljesen egyértelművé vált számomra, hogy az Everness pontosan arra mutat rá, ami szerintem az egész élet egyik legnagyobb tanulsága.

Nem érdemes ilyen érzések és élmények nélkül élni!

Mert az olyan, mintha egy fekete-fehér filmet néznél a saját életedről. De az nem lehet elég, ennél sokkal többről szól! Meg kell találnod a színeket, mégpedig a saját színeidet.

13558997_601869863324096_996070207101591528_o.jpgFotó: Everness
Forrás: https://www.facebook.com/everness/

A második nap átadtuk magunkat a kíváncsiságnak, és részt vettünk néhány programon, masszázson, kezelésen, valamint belehallgattunk pár előadásba is.

A fesztivál olyan bőséges kínálattal kecsegtet kiváló előadókból és a tudatosságot körülölelő témakörökből, hogy szinte lehetetlenség választani közülük. Méltánytalan is lenne bármelyiküket kiemelni, ezért inkább az érzésekre koncentrálok.

Az Everness olyan útravalóval lát el, amitől más ember leszel.
Megtanít még több szépet látni, megtanít önfeledtebben élni,
nyitotottságra, egészségtudatosságra és elfogadásra nevel.

És megtanít szeretni is. Szeretni magunkat és még jobban szeretni másokat.

Olyasmi, mintha a bejáratnál mindenki ledobta volna a páncélját, ami egyébként a mellkasát körbefogja és védi a hétköznapokban. Tudod, amit azért hordunk, hogy ne bánthassanak meg minket, hogy ne tűnjünk olyan sebezhetőnek és hogy ne kelljen kitárni a lelkünket.

Itt nincs rajtunk páncél, csupaszok vagyunk.

S az Everness határtalan szeretete és végtelen ölelései megerősítenek abban, hogy ez így is van jól.

A legérdekesebb tapasztalatok között emlegetem magamban azóta is például, hogy nem láttam síró kisbabát vagy őrjöngő gyerekeket, se ugató, marakodó kutyákat.
Pedig nagyon sokan érkeztek a teljes családdal, akár pici csecsemőkkel is, és semmi.

Mintha Evernessia maga a béke szigete lenne.

Este koncertek, bulik, és igen, a “spirik” is isznak alkoholt. De egyetlen dülöngélő vagy kötekedő részeget nem láttam, sőt külön megalike a pultosoknak, akik annyira jófejek tudtak lenni egész éjjel, hogy többen is közülük külön programmá nőtték ki magukat.
“Menjünk ahhoz a mosolygós csajhoz meggysörért!”
“Jó, aztán üljünk le a koktélosokkal villámokat nézni!”

Villámokat nézni, vihart elűzni sámándobokkal és sok ezer ember szeretetével… Micsoda romantika. És az Everness-en ez is annyira egyértelmű. Jön magától.

Mielőtt elbúcsúzom az éjszakától még gyönyörködöm kicsit a mesebeli fényekben.

Az Everness másképp ébred, mint egy hagyományos fesztivál és másképp is zár be.
Vasárnap is - ahogy minden reggel - zenés, közös mantrázással indul a nap a Dómnál. Ha akarod. Vagy meditálhatsz csendben, jógázhatsz a parton, jam-elhetsz valamilyen ismeretlen hangszeren.

Ahogy körbesétálok, újra elvarázsol az emberek sokszínűsége, s az, hogy mennyiféle módon köszöntjük a reggelt.

Én leültem kicsit a parton és behunyt szemmel azt kívántam, változtassuk a világot egy nagy Everness-szé. Mert az nem lehet, hogy most összecsomagolunk és ennek vége.

És persze, hogy nincs!
Egyrészt mert már meg is van a következő esemény időpontja:
Everness Indián Nyár 2016

Másrészt pedig a legfontosabb útravaló pont az, hogy:

Az Everness nem 5 napról szól.
Akkor ért valamit az egész, ha nem csak várjuk a változást,
hanem mi magunk is változtatunk.

Hazatérve azt érzem, letisztultak a dolgaim.
Sokkal könnyebben hozok döntéseket, bocsájtok meg és még többet koncentrálok a jóra.
Még jobban odafigyelek az egészségemre, nem csak kívül, hanem legbelül is.

És mivel megéltem azt, hogy a boldogság múlandó, még jobban elmerülök a pillanatban.

Amikor táncolok, akkor kizárólag táncolok. Amikor olvasok, akkor csakis olvasok.
Ha edzek, akkor nagyon edzek, ha eszem, még jobban imádom az ízeket, ha tanulok, minden figyelmem a tanulásé.

És amikor szeretek, nagyon szeretek.

13613220_603365233174559_7791460669528397096_o.jpg

Talán így lehet egy kicsit örökre Evernessiában élni, mert most már biztosan tudom, másképp nem is érdemes.

Hálásan köszönöm, hogy ott lehetttem! Namaste.

#hétköznapihősnők #everness #evernessfestival2016 #csodaország #ígyérdemesélni #fesztivál #sokkaltöbbannál

Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk a Facebook-on is, vagy nyomj ide egy lájkot: 


Vagy nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on!

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 
https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Az Everness-ről itt találsz még rengeteg infót: 
http://everness.hu/
Facebook oldalukat pedig itt tudod követni. 

Szerző: Siklós Katalin

Arany tej - a világ legszexibb itala

Íme a kurkumás latte, ami komolyabban élénkít, mint a kávé

golden-milk-turmeric-paste-www_savorylotus_com_-1102x734.jpg
Új őrület hódít túl az Óperencián, és hála a keleti áramlatoknak (na meg az Instagramnak) már hozzánk is megérkezett az újhullámos nedű első szele. Hogy Te se maradj ki a healthy-fancy élvezetekből: 

Igyál arany tejet - azaz kurkumás lattét! 

Ez a bájital olyan kényeztetés testnek és léleknek, hogy Amerika és Ausztrália kávézóiban simán toplistás, sőt az év első 6 hónapjában eddig soha nem látott mértékben megugrasztotta a kereslet a friss kurkuma iránt. 

Ezt a mennyei finomságot fogyaszthatjuk kávé helyett, télen még csodásan át is melegít.
De én most elkészítettem az igazi kánikulaverő, jeges verzióját, ami olyan eszméletlen finom és frissítő, hogy minden egyes alkalommal, mikor megkóstolom, beleborzongok.

golden-milk-the-healing-drink-that-could-change-your-life.jpg

Az már csak a gyönyör megkoronázása, hogy az arany tej mennyiféle módon táplálja és óvja szervezetünket. 

- A kurkuma ugye az egyik legősibb gyógynövény, fantasztikus gyulladás-csökkentő hatással bír és kiváló antioxidáns. 
- A kókusztejben lévő laurinsav karbantartja a szív- és érrendszert, valamint segít a koleszterinszintet a normális tartományba terelni.
- A fahéj - az emésztés támogatása mellett - fantasztikus hatással van a vércukorra. Kiegyensúlyozza azt, így csökkenti a falási rohamokat és az édesség iránti vágyat is. 
- Az extra szűz kókuszolaj olyan egészséges zsírokat tartalmaz, amikre a szervezetünknek elengedhetetlen szüksége van.
- A gyömbér pedig kifejezetten hatásos csodaszer gyomor- és emésztési panaszokra, szintén gyulladáscsökkentő és nem elhanyagolható mértékben vágykeltő hatású is.
A régi korok virgonc kisöregei bőszen fogyasztották e pajkos célból, nagy étvágyú asszonyaik pedig még kenyérbe is sütötték, csak ne kelljen aludni éjszaka... :D

Ugye mondtam én, hogy az arany tej a világ egyik legszexibb itala?!


Ha a kurkuma testes aromáját megfűszerezzük a pikáns fahéjjal és gyömbérrel, majd a végén egy csepp édes ízt is adunk hozzá, az egyveleg egy mámoros, bódító ízvilágba fordul. Mennyei!! 

Arról nem is beszélve, hogy a cucc koffein-, laktóz- és gluténmentes, tehát a különböző intoleranciákkal küzdők is fellélegezhetnek és elmerülhetnek az arany gyönyörben.

golden-milk-recipe-secret-of-the-ancient-indian-medicine.jpg

De nem csigázlak tovább, nézzük, hogyan készül a kurkumás latte nyári verziója!

Hozzávalók:
3 kk. frissen reszelt (vagy ha az nincs, akkor őrölt) kurkuma
2 kk. fahéj 
1 darabka friss gyömbér (én kb. 3 cm-es darabot vágtam bele)
3 dl mandula- vagy kókusztej 
(Bár én ezt is inkább magam készítem, mégpedig 1 doboz Zafír kókuszkrémből és 2 dl vízből. Próbáld ki, csodás!)
4 kk. extra szűz kókuszolaj 
2-3 kk. méz (vagy agave szirup, vagy rízsszirup, vagy folyékony édesítő - a lényeg, hogy természetes legyen)
1 csipet bors (ez segíti a curcuminok felszívódását) 
1 csipet só 
jég

Mindezt belehajítjuk egy turmixgépbe és kb. 1 percig, amíg serceg a jég, krémesítjük. És már kész is a bájital, csókolom! Lehet élvezkedni... :) 

Nézd meg az akcióról készült videót is, látni fogod, hogy tényleg nem egy nagy vasziszdasz - ahogy régi a balatonparti büfés mondaná :D

Ez lenne tehát a mennyei arany tej /kurkumás latte, ami nálunk óriás nyári sláger lett, ezért nagyon jó szívvel ajánlom!  
Próbáld ki Te is és írd meg kommentben, Neked is ennyire bejön-e! :)

Ha tetszik a recept, megköszönöm, ha megosztod, vagy nyomsz egy lájkot ide: 


Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on és iratkozz fel, hogy le ne maradj a következő egészséges, bombaforma-barát receptekről: 

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz több mint 500 Hősnőhöz, az 50 hét - 50 új szokás csoportban itt: https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Írta: Siklós Katalin

Nem más, mint más

Interjú Krajcsovicz Ritával

3.jpg

Mitől lesz valaki Hősnő? 
Szerintem attól,  hogy úgy küzd meg az élet kihívásaival, ahogy nagyon kevesen. Nyelvet ölt rájuk. Vagy kacéran odamosolyog.
Ízig-vérig nő, ezért időnként megengedi magának azt is, hogy kicsit összetörjön. És mivel ugyanannyira hős is, hamar rájön, hogy a padlón feküdni mégse olyan kellemes, úgyhogy leporolja magát és feláll. Megfeszíti formás izmait, masnit köt a hajába, újra mosolyog, és tudja, hogy győz. Minden áldott nap legyőzi a legyőzhetetlent és ezzel példát mutat másoknak. 

Krajcsovicz Rita számomra pontosan ezt testesíti meg. 

Amikor 26 éves korában világra hozta kislányát, még nem tudta, mekkora kihívás elé állítja az élet. Anya-szerep extra feladatokkal? Nos, egy autista gyermek nevelése ennél sokkal több. Ahogy Rita mondja, Szonja a legnagyobb tanítója. De ne szaladjunk ennyire előre. 

H.H.: Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a kislányod autista? 

Tovább

7 bizonyíték arra, hogy az alkalmazotti fizetésed olyan, mint a drog

Az egyik legártalmatlanabbnak tűnő függőség

gettyimages-97765622.jpg

Közeleg a hónap vége. 
Gatyaszíj egyre szorosabb, a bevásárlókosár egyre könnyebb. Laposodik a pénztárca, duzzad viszont az A-hitel, és vele együtt az erek a halántékunkon.

28-a körül jobb, ha senki nem próbálkozik félhülye poénokkal, mert ilyenkor már semmi nem annyira vicces, és tudjuk, hogy ha most romlik el valami otthon, azt bizony ottb@sszamegabüdösrosseb, már úgy is marad. 

Le kéne menni a vidéki rokonokhoz, keresztelő van. Benzinköltség 15 rongy, "azért ne menjünk üres kézzel", még 10 rongy. Hó végén elindulni? Namégmitnem. 

Aztán végre elsejét üt az óra, boldogan pittyen az okostelefon, és mivel okos, már ki is írja, minek és mennyire örülünk: 
Megjött a fizu! Sálllállááááá, öröm és boldogság :) És megkönnyebbülés, végre pénzmag a zsebbe!

Na-na-na-na-naaaa, várjunk csak! Ez meg mi?? Mi az, hogy 40.000?? Hisz az 200, nem 40! Itt valami félreértés történt. Hahó, hol a fizetésem?? Ki a fene szórakozik velem?! 
Agy elborul, vörös köd leszáll, vad telefonálás indul. Bank: nem ők hibáztak. Kollégák: ők is csak ennyit kaptak.

Mi folyik itt?
Munkahelyre berongyolás, sötét hangulat, pánik, kérdőjelek százai a levegőben.
Csőd lesz? Átmeneti fizetésképtelenség? Kirúgnak? Létszámleépítés? Akkor ez most kit érint?
És mikor kapom meg végre a fizetésem?? 

1e38985.jpg

Hívod az asszonyt, elcsuklik a hangja, hogy érted, hogy nincs fizetés? És mi van a jogainkkal, a munkaszerződéssel, megdolgoztál érte, hétvégén is ott voltál, a gyerek meccsét is kihagytad a rohadt munka miatt, ezt nem tehetik meg...

Persze, hogy nem, de az ember nem rohan egyből munkaügyi bíróságra. És ha rohan is, mennyivel van előrébb? Akkor holnap már be se jöjjek dolgozni? De akkor hova megyek utána? Mihez kezdek? Lehet, hogy hónapok, mire új állást találok. És ott is 30 nap, mire először fizetést kapok... bassza meg, ez óriás gáz. A lakáshitel ketyeg, autóhitel ketyeg, mi a jóég ez, valami elfuserált bomba!?

Cikázó gondolatok. Este, otthon kínos csöndek, vágható feszültség. A gyerek nem ért semmit, az asszony értetlenkedik, ne cseszegess már, én sem tudom, mi lesz!

Szétvág az ideg, egyik pillanatban üvöltök vele, a másik pillanatban sírnék, mint egy taknyos kölyök. 

Nincs félretett pénzem, hisz hónapról hónapra élek. Eddig mindig jött a fizu, kifizettük a törlesztőket, a rezsit, meg a többi szart. Igen, most minden csak egy rakás szarnak tűnik.

Semmire nem vágyom, csak arra, hogy legyen a zsebemben egy kis pénz. Bármi áron.
Ha kell, kölcsönkérek. Azzal már kihúznánk, amíg találok új munkát.

"Semmire nem vágyom, csak arra, hogy újra anyaghoz jussak. Bármi áron. Azzal már kihúzom a következő adagig. De ebbe most lehet, hogy beledöglöm..." 

7 ok, amiért az alkalmazotti fizetésed olyan, mint a drog: 

1. Amikor megkapod, az felemelő érzés.
2. Rendszeresen, kiszámíthatóan hozzá kell jutnod az adagodhoz.
3. Köré építed az életed.
4. Ha váratlanul elveszik tőled, elvonási tüneteid lesznek.
5. Amíg függesz tőle, képtelen leszel vagyont építeni.
6. Ha egy ideig nem jutsz hozzá, hanyatlásnak indul az életed.
7. Az irányítás nem nálad van.

Át kellett már élned valaha, milyen érzés, amikor kihúzzák a lábad alól a talajt, vagy amikor szembesülsz azzal, hogy a fizetésed határozza meg az életedet? Oszd meg velünk kommentben a TE történetedet!!

Ha szerinted is durva függőség az alkalmazotti fizu, nyomj egy lájkot ide: 

Iratkozz fel a Hétköznapi Hősnők legújabb videóira a YouTube-on:


Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt!

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Szerző: Siklós Katalin


Képek: pinterest.com
Inspiráció: entrepreneur.com

 

 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu