Példaképek, nem csak nőknek.

Hétköznapi Hősnők


Everness Fesztivál

Oké, hogy a tudatosság ünnepe, de mit tud?

2017. június 29. - Hétköznapi Hősnők

everness_fesztiva_l_2017_also_o_rs.jpg

Létezik egy világ, amiről sokan még csak suttogva beszélnek. 

Egy világ, ami a szemünkkel nem látható, amit nem érinthet meg a kezünk. A lét egy olyan része, amiről sokan úgy hiszik, nem is létezik.

Ami egyeseknek tudomány, másoknak varázslat, s van, akinek ócska kuruzslás.
Nekem csoda, Neked az élet legnagyobb kérdése, neki fikció.

Tőlünk jóval keletebbre a napnál is világosabb egyértelműség, a belváros nyakkendős világában talán elvont hippi lét.

Megint másoknak gyógyulás, feltöltődés, egyeseknek inkább menekülés. Sokaknak színtiszta igazság, másoknak tagadás. Lehet útkeresés, utazás, de útvesztő is egyben.

De mi ez a világ?

Idén is az Everness Fesztiválon jártam. 

Amikor az ismerőseimnek mesélem, azt kérdezik: 
- "Á, az a nagyon furi...., öööö.... az aaaaz elvont izé.... az az ezo-feszt, ugye?"

Tovább

Új őrület: Acro jóga

A legmenőbb fitness trend nem csak a testet, a lelket is feltölti

acro_yoga.jpgFoto: wikipedia 

Még a jógával is csak messziről barátkoztam, amikor tavaly az Everness fesztiválon, a Balaton parton épp elvarázsolt kastély üzemmódban sétálgatva szó szerint belebotlottam egy acro-jógázó csoportba. 

Mondanom sem kell, hogy ott helyben gyökeret eresztettek a lábaim, korábbi úticél elfelejtve, nézzük csak, mi folyik itt. Amit láttam, egy fiú hanyatt fekszik egy jógamatracon, a lába 90 fokban felemelve és a kezével-lábával egy lányt forgat-pörget-felemel, majd puhán, finoman letesz.

A hosszú percekig is eltartó gyakorlás után békésen mosolyogva összeölelkeztek, imára összezárt tenyérrel fejet hajtottak egymás előtt... 
Aha, mondom, megvan a fesztivál legmenőbb, legromibb párocskája, biztos valami akrobaták, vagy ilyesmi.

Volt benne valami bensőséges

De mivel a frissen kinőtt gyökereim még mindig nem engedtek továbbhaladni, egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy minimum fültől fülig érő széles mosoly sejtelmesen felém közelít.
Pont az a mosoly, akinek a gazdája az előbb még hanyatt fekve a földön forgatta a partnerét. 

Na neeee... Minden más esetben tisztelettudóan intettem volna, hogy neeem-nem, köszönöm, ez nem az én műfajom, de mondjuk az Everness fesztiválon nem csinál ilyet az ember.
(Hogy miért írom ezt, arról ebben a cikkemben olvashatsz bővebben.)

Eleve egy olyan nyitott és kicsivel a föld felett lebegős állapotban voltam, plusz annyira lenyűgözött az előtte látott mutavány, hogy hagytam magam felhívni keringőre. Illetve acro-yogára.

slideshow_3_1.jpg(Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elnézést kérjek. A cikk során ugyanis kb. hatféle képpen fogom írni, hogy "acroyoga", "acro-jóga", "akrojóga", stb..., mert még nem találtam a végérvényes és egyedülállóan helyes megfejtést. Így inkább igyekszem mindenkinek a kedvében járni a vegyes írásmóddal :D 
Plusz most szólok, hogy ne várj a cikktől tudományos ismertetőket erről a sportról, mert én most csak a saját élményeimet fogom megosztani, nem a wikipediáét.)

Szóval akkor hirtelen azt mondja nekem a mosoly: 
- Kata!? Te vagy?? 
Mire én (napszemüveg levesz, értetlen ábrázat felölt, orrnyereg összeráncol, nagymamámtól örökölt furmányos hunyorgás előkap): 
- Aha. De honnan... Miiiii? Ez komoly?? Zsolti? Te itt? De hogy...??

Úristen, és ott áll előttem a kereken 20 éve nem látott általános iskolai osztálytársam.

Persze megfickósodva és épp egy acro-yoga minden feltöltő, mega- pozitív energiájától majd' kicsattanva


... aztaaa, hogy elszaladt ez a két évtized. 

Na, hogy rövidre fogjam, gyors újra ismerkedés, kivel mi van, hűtsük le magunkat a nagy izgalmakra a Balcsiban... Persze, de közben én azért a nosztalgiára fordított figyelmem minimum felével abban reménykedtem, hogy a zöldes balatoni hullámok csak kimossák régi-új ismerősöm fejéből a fél órával korábbi integetését.
Amivel akkor még idegenként, szavak nélkül is azt jelezte egy földbe gyökerezett lábú lánynak, hogy: 

-  "Gyere, gyere, próbáld csak ki az acro-jógát, imádni fogod!" 


Oké, partraszállunk és Zsoltink már bőszen mutogat is a korábbi tetthelyre, hogy naaaa, kipróbálod? 
Uh. Nincs mese, ez itt elkerülhetetlen lesz, meg - az igazat megvallva - baromira izgat az, amit korábban láttam. 

img_4928_1.jpg

Foto: http://funseattle.up.n.seesaa.net/

Szóval alig telik el pár perc, már ismerem az alapokat.
Megtudom például, hogy az acro-jóga alapvetően három fős mutatvány.

Szereplői: 
• Base (egy tinédzser szexuál-szótárából idézve, aki "alul van")
• Flyer (aki "felül van")
+ Spotter (a gyertyatartó)

Na jóó :))) Ezt elkomolytalankodtam kicsit.
Az acro-jógában minden pajzán fantáziám ellenére szó sincs ilyen jellegű viszonyokról, éppen ezért pl. azt is benéztem az elején, hogy Zsolti és Eszter (aki a Flyer volt) egy pár. 

Szóval a Bázis (base) a tartó ember, a Flyer az, aki repül és van egy Figyelő (spotter), aki arra vigyáz, hogy biztonságban legyen mindenki a gyakorlás során.
Bár ha engem kérdeztek, ezt inkább úgy mondanám, hogy a biztonságérzet miatt van ő ott.
Ami az én esetemben kb. 14 és fél másodperc alatt gyönyörűen kialakult spotter nélkül is.

És hogy bebizonyítsam, nem csak dumálok, meg is mutatom, mi lett az első gyakorlás eredménye. Nem, ez nem az, ahogyan ez a gyönyörű valóságban kinéz, ezek az első kísérletek, de átélni még így, billegősen-próbálkozva is fantasztikus volt. (Ezúton is köszi paparazzo-Panni barátnőmnek, hogy felvette :D)

Everness Fesztivál, 2016, Balaton part - a háttérben még Soma Mamagésa is elsétál :P

Tényleg onnantól vált felemelővé a gyakorlás, amikor el tudtam engedni a félelmeimet és rábíztam magam a partnerem irányítására, valamint a bennem élő egyensúlyérzékre. Mert ott van ő, csak hinni kell a testedben, hogy elő tudja venni, ha ügyesen figyelsz rá. Ahogy a társadra is.

img_9056.jpgMég egy saját fotó :) Itt repülök. Ez után a movement után van az, hogy kezek elengednek. Yuhhuuu

És ha már repülés és kéz-elengedés, akkor itt ki is térnék arra, ami szerintem az acro-jóga legfontosabb eleme:

Bizalom és önbizalom


Erre a kettőre épül ez a gyönyörű sport, kiegészülve egy kis egyensúllyal, harmóniával, békével, egymásra figyeléssel, önismerettel. 

Igen, mélységesen meg kell tudnod bízni a partneredben, hogy vigyáz Rád, hogy figyel Rád, így lehet csak élvezetes és felszabadult a gyakorlás. Valamint - természetesen - olyan partnerré kell válnod, aki maximálisan odafigyel a társára, s akiben megbízhat a másik.

Ilyen nagyon szép, kölcsönösségre épülő sport ez. Vagy inkább művészet.
Önfejlesztés, testmozgás, tanulás, megnyugvás, feltöltődés egyben.

Nem is akarom tovább ragozni, mert ideje kilyukadnom oda, ahova mindenképp szerettem volna: 

Ezt ki kell próbálnod!

1458860354-acroyoga.jpgFoto: hips.hearstapps.com

Imádnivaló acro-jóga közösségek alakultak ki már nálunk is, és ami a legszebb benne, hogy nagyon sokan szabadtéren gyakorolnak. Sétálj csak ki például a Margit szigeti nagyrétre este 6-7 óra körül, biztos, hogy fogsz találni csoportokat. Oktatókkal és állati jó fej, nagyon nyitott emberekkel. 

Igen, ha valami kell az acro-jógához, az a nyitottság.

Közvetlen közeli, testi kapcsolatba kerülsz akár egy számodra tök idegen emberrel (férfivel vagy nővel, az acro-jóga nem válogat), és a gyakorlás, vagy a flow ideje alatt egymásra vagytok utalva. Megérintitek egymást úgy, ahogy ezt csak nagyon bizalmas kapcsolatokban tesszük. S csak és kizárólag akkor lesz élvezetes, ha együtt megtaláljátok az egyensúlyt, a bizalmat és az összhangot. 

Ha egy kicsit belegondolok ebbe, nekünk magyaroknak erre bazinagy szükségünk van.

Sokkal, tényleg sokkal zárkózottabbak, merevebbek és feszültebbek vagyunk, mint számos más nép a világon... ezt rengeteg szituációban tapasztalom, ahogy igyekszem egyre több helyre eljutni az óperencián innen és túl. 

Alapvetően egy laza embernek tartom magam... de egy órácska acro-jóga után számomra is egyértelművé vált, hogy azért van mit fejleszteni ezen a lazaságon. (És nem fizikai értelemben - bár úgy is :). De az más tészta.) 

Közös nyújtás és thai masszázs

Mielőtt elfelejtem, egy nagyon izgalmas része még ennek a sportnak a gyakorlás utánai közös nyújtás és a thai masszázs. Bizony :))
Kifejezetten jellemző, hogy a partnerek átnyújtják és masszírozzák egymást, kimaxolva ezzel az acro yoga élvezeti fokát. Micsoda odaadás, kérem szépen. 

acroyoga-tt11-omshanti-2.jpg

Fotó: acroyogabrighton.com

Szóval, ha van kedved belekóstolni, három tuti tippem is van: 

- Irány a Margit sziget - ha nem is a szökőkútnál, de a nagyréten bizti, hogy találsz olyan csapatot, akikhez csatlakozhatsz.

- Irány az internet, böngéssz az oktatók és a jógastúdiók között - de a lényeg, hogy ne állj meg ennyinél, mert ezt tényleg ki kell próbálnod. A teljesség igénye nélkül néhány oktató és stúdió:

Aum Jógaközpont, Újhelyi Péterrel
Hargitay Réka kezdő órái az AcroYoga International oldalán
• Egy nyilvános akrojóga FB csoport budapesti eseményekre, partner keresésre, jam-ekre

- Irány Evernessia :))) 

Az Everness fesztivál egyébként is melegen ajánlott mindenkinek, aki tágítaná a határait, testközelből akarja felfedezni az élet naposabb oldalát, s nem csak azért akar fesztiválra menni, hogy üvöltő zenére tomboljon egy héten át. Tudatosság, nyitottság, spiritualitás, feltöltődés... és nem utolsó sorban rengeteg tánc, zene és acro yoga! 

Zárásnak még 3 csodás és nagyon vidám 'akrós' kép: 

Foto: acroyogaibiza.com

- Naaa, kedvet kaptál hozzá?
Vagy már próbáltad? Írd meg, milyen tapasztalataid voltak, Neked milyen érzést adott az acro yoga!

S ha szívesen olvasnál még hasonló cikkeket, vagy még többet a témában, nyomj egy lájkot és figyeld az oldalt, mert hamarosan érkezik a folytatás :) 


S ha úgy gondolod, másoknak is hasznos lehet a cikk, köszönöm szépen, ha megosztod! <3

Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit is a YouTube-on! Iratkozz fel itt, hisz folyamatosan érkeznek az új videók, amikből erőt meríthetsz, hogy megcélozd a következő szintet az életedben. :) 

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt!

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted.

Tarts velünk, légy a saját életed Hősnője! :) 

Írta: Siklós Katalin 

 

A végtelen ölelések fesztiválja

Evernessiában jártam és ott is ragadtam

thumb.jpgFotó: 24.hu

A tudatosság ünnepe

- ezzel a mottóval aposztrofálja magát az Everness fesztivál. 
Szép mottó, csak szerintem nem fedi a valóságot. 

Ami a valóság, azt talán nem is lehet szavakkal elmondani.

- Felszabadult boldogság?
Pffff, elég hülyén hangzik és nem is túl eladható.
- Egy szebb világ?
Sablonos.
- A valódi élet?
Na jó, ez meg már ijesztő… mégis ilyen és ehhez hasonló mondatok jutnak eszembe, amikor próbálom megmagyarázni magamnak, mit is jelentett számomra az Everness.

Mielőtt belekezdek az élménybeszámolómba, le kell szögeznem, hogy én nem vagyok egy megszállott spiri…
Nem hinném, hogy három szemmel látok, nem szoktam az előző életeimmel kommunikálni és nem tudok a gondolataimmal papírhajót hajtogatni egy A4-esből.
Ezt csak azért mondom, mert sokan azt hiszik, az Everness valami elvarázsolt kastély, ahova csak a legelvakultabb guruknak érdemes menni, s ahol reggeltől estig megy a hókusz-pókusz.
Hát, nagyot tévednek, kedves szkeptikusok!

Én nem többel, mint egy jó adag kiváncsisággal mentem a fesztiválra, nyitottan az újra. Majd egyszerűen nem akartam hazajönni többé. De ne szaladjunk ennyire előre…

sb_20160702_nb_everness_bakarattya_dsc_0404_gr_exact978w.jpgElőször is egy bátor húzással otthon hagytam a sminkkészletemet és életemben először nem került a bőröndbe magassarkú sem. Tudom, miss… , de ez az igazság.

Szóval irány Balatonakarattya.

Amikor beérkezel a fesztivál területére még nem tűnik fel az a sok apróság, amikből később összeáll a csodálatos egész. De ahogy átadod magad a helynek, az embereknek és az ott vibráló energiáknak, nem tudod nem észrevenni, hogy valami szép lassan megváltozik benned.

Az első napon úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy csak lézengünk. Hagyjuk, hogy sodródjunk az árral és mindig csak azt fogjuk csinálni, amihez épp kedvünk van.
És az Everness bizony sodor.

Nem durván, nem úgy szippant be, mint mondjuk egy VOLT, ahol egyből belevágódsz egy koncertbe, a dübörgő zenébe és a partizó tömegbe, hanem finoman, selymesen ragad magával. Kezet nyújt és Te döntöd el, milyen irányba hagyod vezetni magad.

Ahogy sétálunk a sátrak között, minden érzékünkre hat az Everness életérzés…

A színes kendők, mandalák, rajzok, finom füstölő illat, ütemes de nagyon gyengéd zene, a puha homok a talpunk alatt, a jógázó, meditáló, örömtáncot lejtő, vagy épp az ősfák tövében pihenő, barátkozó emberek kavalkádja mind-mind a teljes egész meghatározó részét képezik.

Képzeld el, hogy belépsz Csodaországba. (Én legalábbis ilyennek képzelem el Csodaországot.)
Talán a legelső dolog, ami feltűnik, az az, hogy mindenki jól érzi magát. De nem úgy, mint a “kinti világban”, egy hagyományos fesztiválon, őrjöngve és lealjasodva.

Itt egyszerűen csak körülölel a boldogság. 
Nincs ítélkezés, nincs lenézés, hanem elfogadás van.

Amikor két ismeretlen ember bemutatkozik, összemosolyognak és megölelik egymást.
S ez itt annyira természetes, mint otthon egy üzleti találkozó előtt a rideg, tökéletesre csiszolt kézfogás.

- Igyunk valamit.
- Hm, mit szólnál egy rózsavizes limonádéhoz?
- Aztaaa, de jól hangzik!

És ugyanennyire finom is, komolyan kezdem magam Tündérországban érezni. :)

- Ki kell mennem a mosdóba… nnnna, az újabb fesztivál-para. Ha jártál már szabadtéri rendezvényen, nem kell ecsetelnem azt a hajmeresztő bénázást, ami simán veri a régi “Talpon maradni” társasjáték kihívásait.

Jobb kéz a falra, bal láb a peremre, táska a fülre, jobb láb a nyakba…Grrrr.

Na nem úgy egy megüdvözült, Everness-es mellékhelyiség-konténerben.
Itt ugyanis kitartó WC-s nénik mosolygós angyalkák dolgoznak folyamatosan, hogy a mosdó használható állapotban legyen - és sikerül is nekik.

Legalább annyira nyálasan hangzik, mint egy Jennifer Aniston film csattanója, de muszáj leírnom, hogy mekkora flash este 10-kor a zuhanyzóban nevetgélni a takarítónénivel.
Ő felmosóronggyal a kezében, én Éva-kosztümben.

És nem dörög-morog-szitkozódik, hogy menjen a zzzzzédesanyjába mindenki, aki ezt vagy azt összekoszolta, meg hogy bárcsak hazamehetne már, hanem hangosan kacag azon, ahogy az ajtónyitással és a meztelenséggel bénázunk…
Ugyanígy a csomagmegörzőben dolgozó önkéntesek. Pedig a 24 órás rendelkezésre állás bárhol megviselné a segítőket, de Evernessiában még éjjel 2-kor is kaptam tőlük ajándékba egy mosolyt. Hihetetlen.

Szerinted van ilyen a való életben??

Persze ilyenkor - és az egész tábor alatt nagyon sokszor - felmerül bennem a kérdés, hogy: 

Egyáltalán mi a való élet?

Melyik az igazi?
- Az, amikor reggeltől estig kapkodunk, rohanunk, űzzük az elérhetetlent és közben egyre mérgesebb emberekké válunk? Már messzeföldön híres a zsörtösségünk, a pesszimizmusunk, és a tömegközlekedés mogorva arcai.

A való életben türelmetlenkedünk, szidjuk a másik sofőrt és ha véletlen egy idegen mellé kéne leülni, inkább állva eszünk. A liftben lehajtjuk a fejünket, csak ne kelljen szóba elegyedni senkivel és bármilyen “szorult” helyzetben inkább telefont nyomkodunk, mintsem hogy egymás szemébe kelljen nézni. Meg egyébként is telefont nyomkodunk. Egyfolytában.

- Vagy lehet, hogy mégiscsak inkább ez a való élet, amit itt, az Everness-en megéltem?
Hogy délután 3-kor is lehet önfeledten táncolni?
Hogy ebéd közben beszélgetünk a mellettünk ülővel?
Hogy gondolkodás nélkül otthagyjuk a cuccunkat a parton vagy örömmel kölcsönadjuk a jógamatracunkat egy idegennek?

Az az igazi élet, hogy nem számít, mi van rajtad, vagy inkább az, amikor az alapján ítélnek meg?

Ha csak ezt így végigolvasom, annyira egyértelmű a válasz, de amint felnézek a laptomom mögül, látom, hogy mégsem az.

Őszintén nehéz kiszakadni az Everness varázsból.

Egy mennyei vegán vacsora után újdonsült ismerőseinkkel igyekszünk a nagyszínpad felé. S ami utána jön, azért egy életen át hálás leszek:
Katartikus élmény a péntek esti koncert. Estas Tonne-t sosem hallottam még, de azóta nem tudom kikapcsolni. Szinte semmire nem emlékszem, csak egy felemelő, boldogságmámoros transzra és örömkönnyekre. 

Úgy tudtam lebegni a zenével, ahogy még soha, s ahogy visszanézem a képeket, látom, nem csak én éreztem így… Fantasztikus volt!

Ha eddig a pillanatig nem is, innentől már teljesen egyértelművé vált számomra, hogy az Everness pontosan arra mutat rá, ami szerintem az egész élet egyik legnagyobb tanulsága.

Nem érdemes ilyen érzések és élmények nélkül élni!

Mert az olyan, mintha egy fekete-fehér filmet néznél a saját életedről. De az nem lehet elég, ennél sokkal többről szól! Meg kell találnod a színeket, mégpedig a saját színeidet.

13558997_601869863324096_996070207101591528_o.jpgFotó: Everness
Forrás: https://www.facebook.com/everness/

A második nap átadtuk magunkat a kíváncsiságnak, és részt vettünk néhány programon, masszázson, kezelésen, valamint belehallgattunk pár előadásba is.

A fesztivál olyan bőséges kínálattal kecsegtet kiváló előadókból és a tudatosságot körülölelő témakörökből, hogy szinte lehetetlenség választani közülük. Méltánytalan is lenne bármelyiküket kiemelni, ezért inkább az érzésekre koncentrálok.

Az Everness olyan útravalóval lát el, amitől más ember leszel.
Megtanít még több szépet látni, megtanít önfeledtebben élni,
nyitotottságra, egészségtudatosságra és elfogadásra nevel.

És megtanít szeretni is. Szeretni magunkat és még jobban szeretni másokat.

Olyasmi, mintha a bejáratnál mindenki ledobta volna a páncélját, ami egyébként a mellkasát körbefogja és védi a hétköznapokban. Tudod, amit azért hordunk, hogy ne bánthassanak meg minket, hogy ne tűnjünk olyan sebezhetőnek és hogy ne kelljen kitárni a lelkünket.

Itt nincs rajtunk páncél, csupaszok vagyunk.

S az Everness határtalan szeretete és végtelen ölelései megerősítenek abban, hogy ez így is van jól.

A legérdekesebb tapasztalatok között emlegetem magamban azóta is például, hogy nem láttam síró kisbabát vagy őrjöngő gyerekeket, se ugató, marakodó kutyákat.
Pedig nagyon sokan érkeztek a teljes családdal, akár pici csecsemőkkel is, és semmi.

Mintha Evernessia maga a béke szigete lenne.

Este koncertek, bulik, és igen, a “spirik” is isznak alkoholt. De egyetlen dülöngélő vagy kötekedő részeget nem láttam, sőt külön megalike a pultosoknak, akik annyira jófejek tudtak lenni egész éjjel, hogy többen is közülük külön programmá nőtték ki magukat.
“Menjünk ahhoz a mosolygós csajhoz meggysörért!”
“Jó, aztán üljünk le a koktélosokkal villámokat nézni!”

Villámokat nézni, vihart elűzni sámándobokkal és sok ezer ember szeretetével… Micsoda romantika. És az Everness-en ez is annyira egyértelmű. Jön magától.

Mielőtt elbúcsúzom az éjszakától még gyönyörködöm kicsit a mesebeli fényekben.

Az Everness másképp ébred, mint egy hagyományos fesztivál és másképp is zár be.
Vasárnap is - ahogy minden reggel - zenés, közös mantrázással indul a nap a Dómnál. Ha akarod. Vagy meditálhatsz csendben, jógázhatsz a parton, jam-elhetsz valamilyen ismeretlen hangszeren.

Ahogy körbesétálok, újra elvarázsol az emberek sokszínűsége, s az, hogy mennyiféle módon köszöntjük a reggelt.

Én leültem kicsit a parton és behunyt szemmel azt kívántam, változtassuk a világot egy nagy Everness-szé. Mert az nem lehet, hogy most összecsomagolunk és ennek vége.

És persze, hogy nincs!
Egyrészt mert már meg is van a következő esemény időpontja:
Everness Indián Nyár 2016

Másrészt pedig a legfontosabb útravaló pont az, hogy:

Az Everness nem 5 napról szól.
Akkor ért valamit az egész, ha nem csak várjuk a változást,
hanem mi magunk is változtatunk.

Hazatérve azt érzem, letisztultak a dolgaim.
Sokkal könnyebben hozok döntéseket, bocsájtok meg és még többet koncentrálok a jóra.
Még jobban odafigyelek az egészségemre, nem csak kívül, hanem legbelül is.

És mivel megéltem azt, hogy a boldogság múlandó, még jobban elmerülök a pillanatban.

Amikor táncolok, akkor kizárólag táncolok. Amikor olvasok, akkor csakis olvasok.
Ha edzek, akkor nagyon edzek, ha eszem, még jobban imádom az ízeket, ha tanulok, minden figyelmem a tanulásé.

És amikor szeretek, nagyon szeretek.

13613220_603365233174559_7791460669528397096_o.jpg

Talán így lehet egy kicsit örökre Evernessiában élni, mert most már biztosan tudom, másképp nem is érdemes.

Hálásan köszönöm, hogy ott lehetttem! Namaste.

#hétköznapihősnők #everness #evernessfestival2016 #csodaország #ígyérdemesélni #fesztivál #sokkaltöbbannál

Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk a Facebook-on is, vagy nyomj ide egy lájkot: 


Vagy nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on!

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 
https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Az Everness-ről itt találsz még rengeteg infót: 
http://everness.hu/
Facebook oldalukat pedig itt tudod követni. 

Szerző: Siklós Katalin

Nem más, mint más

Interjú Krajcsovicz Ritával

3.jpg

Mitől lesz valaki Hősnő? 
Szerintem attól,  hogy úgy küzd meg az élet kihívásaival, ahogy nagyon kevesen. Nyelvet ölt rájuk. Vagy kacéran odamosolyog.
Ízig-vérig nő, ezért időnként megengedi magának azt is, hogy kicsit összetörjön. És mivel ugyanannyira hős is, hamar rájön, hogy a padlón feküdni mégse olyan kellemes, úgyhogy leporolja magát és feláll. Megfeszíti formás izmait, masnit köt a hajába, újra mosolyog, és tudja, hogy győz. Minden áldott nap legyőzi a legyőzhetetlent és ezzel példát mutat másoknak. 

Krajcsovicz Rita számomra pontosan ezt testesíti meg. 

Amikor 26 éves korában világra hozta kislányát, még nem tudta, mekkora kihívás elé állítja az élet. Anya-szerep extra feladatokkal? Nos, egy autista gyermek nevelése ennél sokkal több. Ahogy Rita mondja, Szonja a legnagyobb tanítója. De ne szaladjunk ennyire előre. 

H.H.: Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a kislányod autista? 

Tovább