Példaképek, nem csak nőknek.

Hétköznapi Hősnők


Egy örök mosoly emlékére

"Én megyek ő hozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám."

2017. február 12. - Hétköznapi Hősnők

maxresdefault_3.jpg

Elment egy barátunk.

Nem csak úgy külföldre, haza, vagy egy másik munkahelyre… hanem örökre.
A szívem egyik felét a végtelen szomorúság, a másikat pedig egy szűnni nem akaró gondolat tölti be, ezt szeretném most kiírni magamból.

A barátunkat nem egy betegség győzte le, nem érte baleset és nem hogy nem volt még öreg, hanem mocskosul fiatal volt ahhoz, hogy meghaljon.
A barátunkat az élet győzte le - legalábbis én így fogalmazom magamnak.

Elveszítettük őt.

Először szó szerint, mert december 23-án elindult otthonról és nem ért haza többé.
Őrjítően hosszú hetek teltek el úgy, hogy senki nem tudta, hol van. De egy valamit mindenki tudott:

Hogy Zoli bajban van.

Százak indultak a keresésére, dacolva az irdatlan hideggel, nem törődve fáradtsággal, ünnepekkel, családi és munkahelyi kötelezettségekkel.

S hogy miért akartak ennyien segíteni?
Nem azért, mert fiatal volt, erős és egy állandóan nyüzsgő, társasági lény, hanem azért, mert Zoli olyan ember volt, akitől mindenki kapott valami jót.

Egy mosolyt, egy viccet, egy baráti ölelést, egy meglepetést, szaktudást, segítséget, egy jó szót, inspirációt a sporthoz, közös röhögést, egy kis zsiványságot, egy finom vacsorát, egy-egy felejthetetlen baráti estét, egy-egy vidám koccintást, szerelmet, órákon át tartó beszélgetést, vagy éppen egy életreszóló barátságot.

Emberek ezrei szurkoltak neki, hogy előkerüljön, s szerintem nem vagyok egyedül azzal sem, hogy azt álmodtam, jól van, boldogan koktélozik valahol és odakacsintott, hogy minden rendben.

És most itt állunk, nagyon is ébren, üveges tekintettel bámulva magunk elé, és azt kérdezzük, hova lett az életre szóló barátunk. Hova lett az a jellegzetes mosoly, hova lett az a rengeteg erő, kitartás és jókedv, amivel Zoli élte a mindennapjait.

Emlékszem, amikor megismertem - munkaügyben - , más volt, mint a kollégái. Sokkal közvetlenebb volt, sokkal vidámabb, nem épített falat magunk közé, hanem egyből, úgy teljes csupaszív mivoltában állt oda, tanított, közreműködött és mindig segített, ha kértük.
Aztán pár évvel később újra megismerhettem, immár egy drága barátnőm oldalán Őt, mint Férfit.

A romantikust, a játékost, a meglepetéseket okozót, a társasjátékozót, a buliban ránk vigyázót, a törekvőt… az erős Férfit. És ezzel együtt a bújós, sebezhető, érzékeny, szeretetre vágyó Férfit is.

Emlékszem a baráti beszélgetéskre négyesben, emlékszem az ínyencségére, a konyhaművészetére, az igényességére, a mulatságokra, a filmnézésre, a mindig makulátlan megjelenésre, a jókedvre, és arra a mosolyra… mindig csak az az elfelejthetetlen Zolis mosoly.

Aztán másfelé sodort minket az élet, de tavaly ősszel újra találkoztunk. Egy még nagyvilágibb, még jobb megjelenésű, szuper sportos, még nagyobban gondolkodó Férfit láttam, akinek az életében talán már csak az a mosoly volt állandó.

És megbeszéltük, hogy naná, hogy találkozunk újra, naná, hogy összeülünk csak úgy, beszélgetni, vagy elmegyünk bulizni, mert az olyan jó volt régen mindig.

De nem találkoztunk, mert az élet zakatol tovább, mindenki éli a napjait, hajtja a többet, a jobbat, a szebbet… - és aztán időnként kegyetlenül a fejünkhöz vágja, hogy addig örüljünk, amíg még zakatol.
Hogy addig éljünk, amíg itt vagyunk. Nem lehet csak félig élni, csak kicsit odatenni magunkat, csak gyakorolgatni és készülni valamire, ami talán sosem jön el.

Mert ez nem egy jelmezes főpróba, ez itt és most, maga az ÉLET.

Ahogy nézem a képeit, azt érzem, ő igazán megélte. Volt, hogy két végén égette a gyertyát, volt hogy nagyon hajtotta ő is, volt, hogy sokkal többet adott, mint amennyit kapott, és volt, amikor már nem tudott magából adni.

Mert a felszín alatt baj volt. És ezt talán csak azok tudták, akik nagyon közel álltak hozzá.

S pont ez az a gondolat, ami nem hagy nyugodni, itt ül mázsás súllyal a vállamon, a végtelen szomorúság kezét fogva.

Belenézek a fényképeken a szemébe, ugyanolyan színű, mint az enyém. Nézem, ahogy edz, ugyanúgy, mint más barátaim. Nézem a megjelenését, és látom magam előtt, ahogy reggel válogat a ruhásszekrény előtt állva, hogy megtalálja aznapra a tökéletest. És elképzelem, ahogy azon morfondírozik ő is, hogyan juthatna még előrébb a munkában, hoagyan fedezhetné fel még inkább a világot, hogyan válasszon igazán hozzá való párt, hogy csináljon még többet, jobbat, szebbet…

Mégis, van valami, ami nem látszik a képeken és soha nem volt ott a képzeletemben sem, amikor rá gondoltam.

Pedig ott élt Zoliban, a mindennapjai szerves részeként, cipelte magával.
És lehet, hogy más barátaim is cipelik.

Félelem? Szorongás? Elégedetlenség? Fáradtság? Elkeseredettség? Kudarc? Betegség? Gyengeség? Szomorúság? Letörtség? Bűntudat? Lelki bánat? Fájdalom?

Lehet, hogy valamelyik a Te barátaidban is ott van… csak nem tudsz róla, mert nem látszik a képeken.

Nem látszik a tökéletesre filterezett életeken, nem látszik a makulátlan megjelenésen, a bivalyerősre sportolt testeken, nem lehet kivenni a basszus dübörgéséből az átbulizott éjszakák zajában. Mert nem állunk meg a rohanásban, nem figyelünk egymásra és nem kérünk segítséget - talán azért, hogy ne csorbuljon a kép.

ff0416bc6362b64e66f61dc0e93d412f.jpg

Miután megtudtuk, hogy Zoli elment, a közösségi oldalakat ellepték az érthetetlenség, a szomorúság, a tehetetlenség, a gyász és a búcsú súlyos szavai… Rengetegen írták, hogy mennyire szerették, hogy mennyi jót kaptak tőle, hogy mennyire fog hiányozni, hogy mennyire felfoghatatlan, hogy nincs többé.

Amikor eltűnt, ismerősök és ismeretlenek százai üzentek neki, keresték, szurkoltak, nyomoztak, imádkoztak… most pedig egy kis boldog emlékezést csempészve a végtelen szomorúság és a gyász fekete ködébe, mesélünk róla egymásnak. Elmeséljük, kinek mi a legkedvesebb emléke róla, ki milyen sztorit élt át vele, ki hogy emlékszik rá.

Ezzel talán könnyítünk a saját lelkünkön... De tudjátok, mi az a kérdés, ami nem tágít a fejemből?

Miért nem tettük ezt meg addig, amíg itt volt?

Amíg itt van velünk Ő, az az ember, akit annyira szeretünk, akit olyan jó fejnek tartunk, akitől csak jót kaptunk, akinek drukkolunk, akinek szívesen segítenénk, aki az életünk fontos része, vagy csak egy jó emléke.

Nekünk most Zoli, de Neked lehet, hogy Józsi, Erika, a kollégád, a csapattársad, a szomszédod, a szerelmed, vagy a buszon melletted ülő idegen.

Miért nem kérdezzük meg egymástól, hogy figyelj, hogy vagy, úgy igazán?

Hogy lehet az, hogy valakit, akit ennyien, ennyire szeretünk, legyőzhet az élet?
És hányan vannak még, akik lehet, hogy most indulnak el egy olyan útra, mint Ő, karácsony előtt?
Ahonnan már soha nem térnek vissza…

Hogy lehet, hogy azt mutatjuk, minden OK, hogy csinosak, erősek és törekvők vagyunk, közben semmire nem vágyunk jobban, mint hogy valaki meghallgasson minket, vagy hogy segítsen?
Hát milyen szeretet a mi szeretetünk? Milyen őszinteség a mi őszinteségünk?

Hogy lehet, hogy több száz, több ezer ember szeretete, barátsága, imája egyszerűen pár héttel elkésik, és ezzel már menthetetlenül feleslegessé válik??

Miért nem vagyunk ott, amikor igazán szükség van ránk?
És miért nem szólunk, miért nem mutatjuk meg a sebzett, félő, csalódott, vágyódó, összeomlás szélén álló lelkünket, amikor igazán szükségünk van valakire?

Tudom, hogy Zoli mellett az utolsó időszakban is fantasztikus emberek, igazán jó barátok álltak, és biztos vagyok benne, hogy mindig számíthatott rájuk.
Csak azt nem tudom, hol volt a többi sokszáz ember szeretete, hálája, segítsége akkor, amikor még érhetett volna valamit? Igen, magamat is ide sorolom.

Miért nem valósult meg az a találkozó, amit akkor ősszel megbeszéltünk, miért nem hívjuk fel egymást gyakrabban, hogy éreztessük:

Itt vagyok, számíthatsz rám.

Ezt a csodálatos embert már nem tudjuk visszahozni. Itt marad a keze nyoma a kezünkben, a mosolya a mosolyunkban, a történetei az emlékünkben, a szeretete a szívünkben, a lelke a lelkünkben.

Ez visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen, végezetes hiba volt. Elkéstünk.
Elkéstünk a szeretettel, az aggódással és a segítséggel.

Kérlek, tegyünk róla, mindannyian a saját környezetünkben, hogy ne fordulhasson elő ilyesmi.
El lehet késni a fodrásztól, le lehet késni a buszt, késhetsz a találkozóról, vagy a munkahelyedről is…

De a szeretettel, az aggódással és a segítséggel nem szabad elkésni, mert lehet, hogy akinek szüksége lenne rá, már nem tud tovább várni.

-----------------------------------

Írta: Siklós Katalin
Hétköznapi Hősnők

Pozitív gondolkodás - a siker legfontosabb titka

3 + 1 tipp, hogyan állj neki

photo-1427088625471-da8a7193afd3.jpg

A sikeres emberek pozitívan gondolkodnak.  

A történelem számos alkalommal bebizonyította, hogy az életben azok lesznek a legsikeresebbek, akik elsajátították és gyakorolják az optimista életszemléletet - vagy azzal születtek és nem felejtették el.

Ha sikerül negatív gondolataidat pozitívakra cserélni, az az életed számos területét képes a feje tetejére állítani - természetesen pozitív értelemben.
Legyen szó az egészségedről, a párkapcsolatodról, a vállalkozásodról, vagy bármilyen irányú útkeresésről, a következetesen pozitív gondolkodás meghozhatja számodra a rég várt áttörést.

Persze sokan csak legyintenek erre a pozitív gondolkodós - agymosós - ezoizé - humbukra, hisz az, hogy mi zajlik a fejünkön belül, elég megfoghatatlannak tűnő dolog. Mások meg azzal takaróznak, hogy 'de hisz nem mi döntjük el, hogy mire gondolunk, hogyan cserélgethetnénk már kedvünkre a gondolatainkat.'

Nekik üzenem:
- Gondolj egy gyönyörű, fehér homokos, pálmafákkal övezett, mesés kis szigetre!

Na? Mire gondolsz? Sőt, mit látsz magad előtt? 
Csak nem egy gyönyörű, fehér homokos, pálmafákkal övezett, mesés kis szigetet? :)

Ugye, megy ez. Ha én, innen az éterből meg tudom mondani, hogy mire gondolj, sőt azt is, hogy mit láss magad előtt, akkor hidd el, Neked is menni fog.

barn_t_s_1.jpg

Gyakorlásnak íme 3 + 1 tipp, hogyan válj Te is pozitív gondolkodóvá:

1. Légy hálás!

Ez a pozitivitás felé vezető út egyik legelső lépcsője. Fejezd ki a háládat, ideális esetben szóban, írásban és gondolatban is.

Mi mindenért lehetsz hálás?

Engedd meg, hogy néhány saját példát mondjak erre, én hogyan csinálom:

-   Esténként végiggondolom a napomat, aztán megfogalmazom magamban, mi mindennek örültem aznap. Ez lehet csak a napsütés, egy nagy nevetés, egy jóleső edzés, vagy egy finom étel is.

- Aztán körülnézek az életemben és elmondom, mi mindenem van már, mennyi mindent tapasztalhattam, s hogy milyen hálás vagyok ezekért. Legyen ez élmény, tárgyi vagy anyagi dolog, megköszönöm.

- Különösen nagy hangsúlyt élvez az egészségem. Vannak napok, amikor egy-egy szervemnek, vagy testrészemnek külön hálás vagyok, hogy tökéletesen működnek. Bolondságnak hangzik, tudom, de egyszerűen nem hiszem, hogy elromlana valami, amire ilyen szeretetteljesen és hálásan gondolok

- Amikor megismerkedem egy új, kedves személlyel - akár privát, akár üzleti területen - , akkor hálát adok azért is, hogy találkozhattam vele. Ez az emberi kapcsolataimat egész más minőségbe emeli. 

- Ha időt tölthetek a barátnőimmel, a családommal, vagy a kedvesemmel, azért is hálát adok. 

- A legfontosabb dolgokat a naptáramban vezetem, így minden nap alján egy kisebb hála-napló található. Év végén igazán szívmelengető időtöltés végigolvasgatni, mennyi apró öröm ért az elmúlt 365 napban. :)

grateful-woman-660x330_1.jpg

Hálát adni nálam egy kis szertartás, minden napom végén. Nem sok idő, semmilyen erőfeszítést nem igényel, mégis felemelő érzés. Mennyivel jobb így lefeküdni, mintha híradót vagy egy akciófilmet néznék elalvás előtt…

A hála érzése szeretettel tölt el. És ahol a szeretet érzése dominál, ott nagyon nehezen kap helyet a negatív gondolkodás.

25990-woman-open-arms-1200_1200w_tn.jpg

2. Légy adakozó!

A negatív érzések sokszor abban gyökereznek, hogy az élet negatív oldalára fókuszálsz. Sokszor azzal foglalkozunk, mink nincs, ahelyett, hogy ráébrednénk, mi mindenünk van, mennyi mindenre képesek vagyunk.

Egy instant megoldás erre, ha rendszeresen ADSZ. Csak úgy, feltétel és fizetség nélkül.

Mit adhatsz?

- Oszd meg a képességeidet másokkal.
Taníts, nyújts segítséget, adj tanácsod olyan dolgokban, amikhez Te értesz, másnak pedig pont szüksége lehet rá. Fontos, hogy mindezt ne érdekből, hanem szívből tedd és ne várj érte cserébe ellenszolgáltatást.

- Tegyél szivességet. Vigyázz egy barátnőd, vagy rokonod gyermekére, hallgass végig valakit türelmesen, akinek pont erre van szüksége, lepj meg valakit egy finom ebéddel - csak úgy -. Fuvarozd el valahova egy barátodat, ha neki nincs autója, mutass be egymásnak két ismerősödet, akik számára gyümölcsöző lehet az új kapcsolat, stb.

- Ha van rá lehetőséged (szinte mindenkinek van!), adj tárgyakat, adakozz.
Ruhákat, amiket már nem használsz, vagy Neked nem vált be annyira, adj tovább rászorulóknak, vagy olyan barátnődnek, akiről tudod, hogy örülne neki. Ugyanígy játékokat vagy könyveket is odaajándékozhatsz olyan családoknak, akiknek Nálad sokkal nagyobb szükségük van rá. 

Ne ragaszkodj a régi dolgaidhoz, tárgyi emlékekhez. Engedd el őket, hogy másoknak örömet szerezhess vele, Te pedig teret adj ezzel az újnak.

Adni százszor jobb, mint kapni. Ezt abban a pillanatban egészen biztosan Te is megtudod (megtudtad), amikor először adsz (adtál) teljesen önzetlenül. És mindig megerősítést nyer, amikor újra és újra megteszed.

photo-1451650645557-62193a7bed6a.jpg

3. Vizualizáld a sikert!

Ha elkezded használni vizualizációs képességeidet, azzal nagyon nagyot lépsz mind a pozitív gondolkodás, mind a sikereid felé.

A világ legsikeresebb emberei között számon tartott amerikai talk show királynő, Oprah Winfrey, a színész Will Smith, a világ legvagyonosabb golfozója, Tiger Woods és az akciófilmhősből lett kormányzó, Arnold Schwarzenegger is híresek arról, hogy a vizualizációs technika alkalmazásával vonzották be a vágyott dolgokat életükbe. Ha ők ezt teszik, és szemmel láthatóan nagyon is működik, Te miért ne csinálnád? 

Hogyan és mit vizualizálj? 

A legegyszerűbb, ha úgy kezded, hogy végiggondolod, majd leírod, pontosan mit szeretnél elérni. Milyen állapotba szeretnél eljutni, s mit változtatna az életeden, ha ez már meglenne.
Ezután hunyd be a szemed és képzeld, hogy mindazt, amit előtte leírtál, már elérted. Lásd magad előtt, hogy ott van minden, amire vágytál!

Majd add át magad azoknak az érzéseknek, amik elárasztanak a megvalósult vágyad hatására. Éld át teljes valóddal mindazt a pozitív változást, amit a valóra vált álmod hoz az életedbe. Inkább ebben fürdőzz, mint a problémákon, nem? Abba is nagyon bele tudunk merülni, pedig semmi értelme, csak rosszabb lesz tőle a helyzet.

Ehelyett ismételd el magadban többször, jelen időben, kijelentő módban azt állapotot, amire vágysz, mintha már meglenne.

shutterstock_153653219.jpg

Jajj, lehet, hogy ez már nagyon földöntúlina, meg spirinek hangzik, de egyáltalán nem az.
Ha már tudod, mit akarsz, próbáld ki! Ez egy olyan pozitív gyakorlat, ami nagyon sokat lendíthet az életeden. Elsőként a hangulatodon, a mentális állapotodon, a jövőképeden, majd - igen, bizony - a valós eredményeken is

Újabban egyre elterjedtebb az a módszer, amikor a pozitív vizualizáció mellé egyből egy negatívat párosítanak, mégpedig a megvalósult, vágyott állapot ellentétét.
Tehát miután elképzelted, milyen csodálatos érzés úszkálni megálmodott sikereidben, gondold végig, mi mindent veszítesz, ha nem éred el. Aouuu, én ezt kipróbáltam, igen bizarr - de motiváló agymenés volt.
A megfigyelések szerint elvileg pont ez a lényege: a negatív kontraszt szembeállítása a célokkal nagyobb teljesítményre ösztönöz.

A sikeres emberek szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a célkitűzés és a vizualizáció az eredményesség nélkülözhetetlen eszközei. És amíg Te egy széles vigyorral az arcodon a valóra vált álmaidat vizualizálod, hidd el, negatív gondolatnak nem marad helye az elmédben.

1-make-a-list.jpg

+ 1. Kontrolláld a lélegzeted

Tudom, banálisan hangzik, de vajon hányszor jut ez eszedbe a mindennapok során, amikor eluralkodik rajtad a negativitás?
Valószínűleg szinte soha, hacsak pont nem áll ott melletted valaki, aki odasúgja, hogy "Szúúúúúszááá".

Egy mondás szerint, aki képes kontrollálni a lélegzetét, az képes kontrollálni az életét is.

Bizonyos szempontból ez így is van. Ha megpróbálsz visszaemlékezni a legutóbbi helyzetre, amikor elszakadt a cérna, biztos fel tudod idézni, milyen kapkodva vetted a levegőt. 
Legyen szó félelemről, erős stresszről, sírásról vagy veszekedésről, kábé egy ziháló csatalóvá változunk.

Ha megtanulod kontrollálni a lélegzetvételedet - és persze a kellő időben elő is kapod a fiókból a megszerzett tudást - az segít felismerni és megváltoztatni negatív érzéseidet, gondolataidat. 

Így indulj:

Keress pár nyugodt percet magadnak, vagy használd az ébredés utáni, illetve az elalvás előtti perceket a gyakorláshoz. Bár ez utóbbi könnyen alvásba fullad. :) 

Kezdd el figyelni a légzésedet! Kicsit le is lassíthatod. Vedd a levegőt az orrodon át és fújd ki a szádon.

Belégzéskor figyeld és érezd a levegőt, ahogy bekerül a testedbe és eljut a tüdődbe. Amikor tüdőd legmélyebb részeit is eltelíti oxigénnel, lassan kezdd el kifújni és engedd, hogy elhagyja a testedet.
S a levegővel együtt engedj ki minden létező feszültséget, izgatottságot, félelmet vagy aggályt is.
Add át a helyet a teljes nyugalomnak.

Megint hókuszpókusznak tűnik, de csak próbáld ki és figyeld meg, hogyan működik Nálad!

185520727_breathe.jpg
Ezután már csak annyi a dolgod, hogy a következő alkalommal, amikor elöntené a vörös köd az agyadat, tudatosítsd magadban ezt a helyzetet és kezdj el mélyen lélegezni.
Ez sokkal kíméletesebb módszer lenyugodni és tiszta fejjel sokkal könnyebben megtalálod a megoldást is.

Gondolataid minősége határozza meg életed minőségét.
Ha elhatároztad, hogy sikeres leszel, kezdd fejben! :) Minden éremnek két oldala van, és ha a pozitív gondolkodás mesterévé válsz, mindig a fényesebbiket fogod meglátni közülük.

 Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk a Facebook-on is :) 

 Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on: 

Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 
 https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

 Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)