Eljön a hónap elseje, és méltatlankodunk.
Méltatlankodunk, hogy már megint kidolgoztuk a belünket és csak ennyi. Persze nem is számítottunk többre, hisz mi magunk írtuk alá anno ezt az összeget, nademégis. Hát hogy lehet ennyiből megélni?
Mire eljön a 10-e is és minden számlát elutaltunk, kifizettük a törlesztőket és/vagy a lakbért, egyikünk fizetése már el is illant.
És akkor a jönnek a Kaszparov-i képességek. Sakkozunk.
A futót elküldjük boltba, a bástyát betoljuk a gyerek zsebpénzébe, a királynő meg méltóságteljesen őrizgeti az utolsó tizest a hónap végéig.
Aztán ha épp elbaltázzuk, vagy bedöglik otthon valami, akkor királynő kiütve, mattot kaptunk, rossz esetben még a sakktábla is megy a zaciba.
Pedig mi tényleg kidolgoztuk a belünket. És nem is élünk nagy lábon.
Csak egy valamit felejtünk el. A munkánk nem annyit ér, amennyire elfáradunk benne. Sajnos.
Mert ha így lenne, az M1/M7-es kivezetőt (lassan 1 éve) aszfaltozó munkás többet keresne, mint a napi 4 órában autogramokat osztogató közjegyző.
De nem így van. A munkás, amikor megkapja a munkaszerződését ott áll rajta az az összeg, amennyit valaki hajlandó kifizetni az ő véres verejtékéért.
És amikor aláírja a szerződést, nem csupán a számot írja alá, hanem azt az életszínvonalat is, ami azzal a fizetéssel jár.
S amikor a közjegyző benyögi, hogy ez az aláírás (bocsánat, közjegyzői hitelesítés, ellenjegyzés) 80.000 magyar forint lesz, akkor - bár húzzuk a szánkat, csikorognak a fogaink, úgy gyöngyözik a homlokunk, mintha egy percre aszfaltozó munkások lennénk, de - kifizetjük.
S ezzel kényszerűen meghatározzuk az ő munkájának az értékét. Neki aláírásonként 80.000, a munkásnak lehet, hogy havi 80.000. És ki fárad el a nap végén jobban? Nyilván költői a kérdés...
Hogy ez igazságtalan?
Órákig lehetne vitatkozni ezen. De akár az, akár nem, ilyen a piacgazdaság.
Amerikában élő, meglehetősen sikeres unokanővérem így tanítja ezt családunk legifjabb generációjának:
Minél nehezebben pótolható a munkád, annál többet fizetnek érte. Ezért nagyon sokat kell tanulni, hogy olyan tudásod legyen, amilyen csak keveseknek van. Akkor sokat fizetnek majd érte.
Egy reptéri terminálon várakozva rámutatott egy étterem pincérnőjére, s megkérdezte kicsi unokaöccsét:
- Mátékám, szerinted ez a pincérnő sokat keres?
- Hát - töprengett Máté - , amilyen drága itt minden, lehet, hogy sokat keres.
- De szerinted, ha ő holnap nem tud jönni dolgozni, könnyen vagy nehezen találnak a helyére új pincérnőt?
- Nagyon könnyen, szinte még itt az utasok közül is bárki meg tudná csinálni.
Anélkül, hogy meg akarnám sérteni a vendéglátás jeles képviselőit, ezzel nagyjából igaza volt a kisfiúnak.
Aztán tovább beszélgettek:
- És szerinted, ha az a pilóta nem tudna jönni holnap dolgozni, ki tudná helyettesíteni? Ugyanúgy bármelyik utas?
- Neeeem! Csak egy másik pilóta!
- És vajon ő sokat keres?
- Úgy tudom, nagyon sokat...
- És tudod, hogy mennyit tanult azért, hogy pilóta lehessen?
- Hát, biztos százszor többet, mint a pincérnő.
Nos, a gyerekek, bár egyszerűen fejezik ki magukat, sokszor nagyon lényegretörően gondolkodnak. S igen, Mátékám is a fején találta a szöget, hisz lényegében erről van szó.
Minél nagyobb és pótolhatatlanabb értéket teremtünk a munkánkkal, annál nagyobb ellenértéket is várhatunk érte.
1. Tévhit:
A pénzem állandó. A munkámért "jár".
Ahogy a fenti példák is mutatják, a pénz nem a munkánkért jár. Azért jár, mert egy bizonyos értéket teremtünk az elvégzett munkánkkal és annyi jár, amennyit a munkaadónk vagy bárki más - akinek eladjuk a munkánkat, az időnket, a termékünket vagy a szolgáltatásunkat - hajlandó érte fizetni.
Amikor a pénzügyeinket tervezzük, az egyik legfontosabb dolog, hogy ne úgy számoljunk, hogy ez mindig lesz és mindig ennyi lesz!
Igenis tessék tervezni azzal, hogy ami megtörténhet, az meg is történik.
Elveszíthetjük a munkánkat, lesérülhetünk, megbetegedhetünk 1-2 hónapra, jöhet egy váratlan kiadás, és akkor mi van?
Szarvas Norbert, az IFL Group független gazdasági szakértője mesél ügyféltapasztalatairól, s arról, hogy ilyenkor mi történik.
A videóból a másik két végzetes pénzügyi tévhit is kiderül, amiket mindeképpen érdemes elkerülni, ha jót akarunk magunknak, hisz súlyos adósságspirálba keveredhetünk általuk. Azt meg még az ellenségeinknek se kívánjuk, elég volt belőle a naaagy gazda(g)sági válság idején.
Ja, hogy az is pont ezek miatt a tévhitek miatt lett?
Na, nézzük csak mik ezek, és m a megoldás:
Holnap folytatjuk, s arról fogunk beszélgetni, milyen pénzügyi stratégiákkal lehet a gyermekeink jövőjét megalapozni!
Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk Facebook-on is, várunk szeretettel :)
Kérdeznél Norbitól? Bátran írj neki a szarvas.norbert@iflgroup.hu email címre, vagy olvass bele a blogjába, ahol nagyon közérthető módon ír aktuális és gazdasági témákról.
További videókért kattints a Hétköznapi Hősnők YouTube csatornája, ahol hetente új témákkal jelentkezik a pozitív híradó :)
Van kedved csatlakozni egy izgalmas kihíváshoz?
Az 50 hét - 50 új szokás csoportban hétről hétre egy új sikerszokást sajátíthatsz el, videós és írásos útmutatással, teljesen INGYEN!
Legyen 2016 végre a Te éved!
Tarts velünk, válj a saját életed Hősnőjévé! :)
Siklós Katalin