Példaképek, nem csak nőknek.

Hétköznapi Hősnők

3 végzetes pénzügyi tévhit

Kövesd az átlagot és soha nem lesz pénzed!

2016. április 04. - Hétköznapi Hősnők

financial_problems.jpg

Eljön a hónap elseje, és méltatlankodunk. 

Méltatlankodunk, hogy már megint kidolgoztuk a belünket és csak ennyi. Persze nem is számítottunk többre, hisz mi magunk írtuk alá anno ezt az összeget, nademégis. Hát hogy lehet ennyiből megélni? 

Mire eljön a 10-e is és minden számlát elutaltunk, kifizettük a törlesztőket és/vagy a lakbért, egyikünk fizetése már el is illant. 

És akkor a jönnek a Kaszparov-i képességek. Sakkozunk.
A futót elküldjük boltba, a bástyát betoljuk a gyerek zsebpénzébe, a királynő meg méltóságteljesen őrizgeti az utolsó tizest a hónap végéig.
Aztán ha épp elbaltázzuk, vagy bedöglik otthon valami, akkor királynő kiütve, mattot kaptunk, rossz esetben még a sakktábla is megy a zaciba. 

Pedig mi tényleg kidolgoztuk a belünket. És nem is élünk nagy lábon. 

Csak egy valamit felejtünk el. A munkánk nem annyit ér, amennyire elfáradunk benne. Sajnos.

Mert ha így lenne, az M1/M7-es kivezetőt (lassan 1 éve) aszfaltozó munkás többet keresne, mint a napi 4 órában autogramokat osztogató közjegyző.

De nem így van. A munkás, amikor megkapja a munkaszerződését ott áll rajta az az összeg, amennyit valaki hajlandó kifizetni az ő véres verejtékéért.

És amikor aláírja a szerződést, nem csupán a számot írja alá, hanem azt az életszínvonalat is, ami azzal a fizetéssel jár. 

S amikor a közjegyző benyögi, hogy ez az aláírás (bocsánat, közjegyzői hitelesítés, ellenjegyzés) 80.000 magyar forint lesz, akkor - bár húzzuk a szánkat, csikorognak a fogaink, úgy gyöngyözik a homlokunk, mintha egy percre aszfaltozó munkások lennénk, de - kifizetjük. 

S ezzel kényszerűen meghatározzuk az ő munkájának az értékét. Neki aláírásonként 80.000, a munkásnak lehet, hogy havi 80.000. És ki fárad el a nap végén jobban? Nyilván költői a kérdés...

Hogy ez igazságtalan? 
Órákig lehetne vitatkozni ezen. De akár az, akár nem, ilyen a piacgazdaság. 

Amerikában élő, meglehetősen sikeres unokanővérem így tanítja ezt családunk legifjabb generációjának: 

Minél nehezebben pótolható a munkád, annál többet fizetnek érte. Ezért nagyon sokat kell tanulni, hogy olyan tudásod legyen, amilyen csak keveseknek van. Akkor sokat fizetnek majd érte. 

Egy reptéri terminálon várakozva rámutatott egy étterem pincérnőjére, s megkérdezte kicsi unokaöccsét: 
- Mátékám, szerinted ez a pincérnő sokat keres? 
- Hát - töprengett Máté - , amilyen drága itt minden, lehet, hogy sokat keres. 
- De szerinted, ha ő holnap nem tud jönni dolgozni, könnyen vagy nehezen találnak a helyére új pincérnőt? 
- Nagyon könnyen, szinte még itt az utasok közül is bárki meg tudná csinálni.
Anélkül, hogy meg akarnám sérteni a vendéglátás jeles képviselőit, ezzel nagyjából igaza volt a kisfiúnak.

Aztán tovább beszélgettek: 
- És szerinted, ha az a pilóta nem tudna jönni holnap dolgozni, ki tudná helyettesíteni? Ugyanúgy bármelyik utas? 
- Neeeem! Csak egy másik pilóta!
- És vajon ő sokat keres? 
- Úgy tudom, nagyon sokat...
- És tudod,  hogy mennyit tanult azért, hogy pilóta lehessen?
- Hát, biztos százszor többet, mint a pincérnő.

Nos, a gyerekek, bár egyszerűen fejezik ki magukat, sokszor nagyon lényegretörően gondolkodnak. S igen, Mátékám is a fején találta a szöget, hisz lényegében erről van szó. 
Minél nagyobb és pótolhatatlanabb értéket teremtünk a munkánkkal, annál nagyobb ellenértéket is várhatunk érte. 

1. Tévhit: 
A pénzem állandó. A munkámért "jár". 

Ahogy a fenti példák is mutatják, a pénz nem a munkánkért jár. Azért jár, mert egy bizonyos értéket teremtünk az elvégzett munkánkkal és annyi jár, amennyit a munkaadónk vagy bárki más - akinek eladjuk a munkánkat, az időnket, a termékünket vagy a szolgáltatásunkat - hajlandó érte fizetni. 

Amikor a pénzügyeinket tervezzük, az egyik legfontosabb dolog, hogy ne úgy számoljunk, hogy ez mindig lesz és mindig ennyi lesz! 

Igenis tessék tervezni azzal, hogy ami megtörténhet, az meg is történik. 
Elveszíthetjük a munkánkat, lesérülhetünk, megbetegedhetünk 1-2 hónapra, jöhet egy váratlan kiadás, és akkor mi van? 

Szarvas Norbert, az IFL Group független gazdasági szakértője mesél ügyféltapasztalatairól, s arról, hogy ilyenkor mi történik. 

A videóból a másik két végzetes pénzügyi tévhit is kiderül, amiket mindeképpen érdemes elkerülni, ha jót akarunk magunknak, hisz súlyos adósságspirálba keveredhetünk általuk. Azt meg még az ellenségeinknek se kívánjuk, elég volt belőle a naaagy gazda(g)sági válság idején.
Ja, hogy az is pont ezek miatt a tévhitek miatt lett? 

Na, nézzük csak mik ezek, és m a megoldás:

 

Holnap folytatjuk, s arról fogunk beszélgetni, milyen pénzügyi stratégiákkal lehet a gyermekeink jövőjét megalapozni! 

Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk Facebook-on is, várunk szeretettel :) 

Kérdeznél Norbitól? Bátran írj neki a szarvas.norbert@iflgroup.hu email címre, vagy olvass bele a blogjába, ahol nagyon közérthető módon ír aktuális és gazdasági témákról.

További videókért kattints a Hétköznapi Hősnők YouTube csatornája, ahol hetente új témákkal jelentkezik a pozitív híradó :) 

Van kedved csatlakozni egy izgalmas kihíváshoz? 
Az 50 hét - 50 új szokás csoportban hétről hétre egy új sikerszokást sajátíthatsz el, videós és írásos útmutatással, teljesen INGYEN! 
Legyen 2016 végre a Te éved! 

Tarts velünk, válj a saját életed Hősnőjévé! :)

Siklós Katalin

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapihosnok.blog.hu/api/trackback/id/tr578558568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.