Amikor elkezdtem a Hétköznapi Hősnők magazint írni, megfogadtam, hogy én aztán nem leszek az az elvetemült feminista, aki a férfiak ellen ágál a cikkjeiben. 

Mert szent meggyőződésem, hogy ha a mai nőnek nem tetszik a saját helyzete, az egész egyszerűen nem a fickója hibája, hanem a sajátja. Ha másnem azért, mert rosszul választott. 

Ezt nem jó hallani? 
Szerintem csak annak, aki olyan szépen befészkelte magát az áldozatszerepbe, mint annak idején az édesanyja karjaiba, s a mai napig ott ringatja magát - mert sokkal könnyebb mindig másra mutogatni a saját sorsunk miatt.

Könnyebb a másikat felelőssé tenni, mint a tükörbe nézni és azt mondani: 
Igen, én kúrtam baltáztam el. 

Csak illene észrevenni, hogy azóta felnőttünk, és már nem anyukánk - és nem is a partnerünk - dolga, hogy megóvjon és boldoggá tegyen minket, hanem első körben saját magunké. 

A saját boldogságod a Te felelősséged - nem másé

Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor tizenéves kollégista koromban, a pécsi Nevkó előtt állva leesett a tantusz egy barátnőm szerelmi csalódása miatt (na jó, az is lehet, hogy az enyém volt :D).
Ott, akkor megfogalmaztam magamnak, hogy:

Soha, senkinek nem lesz a legfontosabb az, hogy engem boldoggá tegyen. Mert senkinek nem lesz olyan fontos az én boldogságom, mint saját magamnak. 

És akkor most jöhetnek felőlem a lélekkurkász megjegyzések, meg a károgók, hogy biztos nem volt gyerekszobám, meg hogy éccsanyám nem ölelgetett eleget, de sajna / hál' Istennek ez nem jön be.
Imádnivaló gyerekkorom volt, anyukám se szívószállal osztotta a jóéjtpuszit, és olyan szerencsés kölök voltam, akit elárasztott a szülői, a testvéri és a nagyszülői szeretet. Anya, Apa, köszi ezúton is. <3

Épp csak azt gondolom, hogy ott, abban a pillanatban megértettem két nagyon fontos dolgot az emberi működésről: 
- Nem szabad másokat okolnunk a saját életünk alakulása miatt.
- És nem szabad másoktól / külső dolgoktól függővé tennünk a saját boldogságunkat. 

Ha vannak is gyerekkorunkból (vagy előző kapcsolatokból, lakóhelyekből, életekből, bárhonnan) magunkkal hozott traumáink, sérüléseink, kudarcaink, nem mutogathatunk rájuk egy életen át, hogy fujj, fujj, szegény én, miattuk nem vagyok boldog. 

Figyelj, az a múlt. Vége, elmúlt, kifújt.
A jelen pedig az, hogy felnőttél és felelős vagy saját Magadért!
A jólétedért, a közérzetedért, az egészségedért és a boldogságodért is. Még akkor is, ha van egy szerető pár az oldaladon. 

A legfontosabb párkapcsolati alapvetés ugyanis az, hogy:

Nem két fél, hanem két egész alkothat egy boldog párt.

És mennyivel másabb így szeretni.
Nincs frusztráció, nincs rettegő féltékenység, nincs birtoklási vágy, nincs pióca-szerű ragaszkodás a másikhoz, nincs vérszívás, nincs érezelmi kiszolgáltatottság, se lelki terror, se érzelmi zsarolás. 
Nincs függőségi viszony. 

Szerelem és szeretet van, megbecsülés, tisztelet, elismerés, szabadság, autentikus lét, egymás támogatása, önmagunk valója a kapcsolatban, egy erős kötelék, testi, lelki és emberi szövetség. 

Azért legyél együtt valakivel, mert úgy döntöttél és döntesz nap mint nap újra.

Ne azért, mert laposra verne, ha elhagynád. Vagy mert öngyilkossággal fenyegetőzne. Vagy mittomén milyen kirafinált érzelmi zsarolási módok vannak még... (Nektek is megvolt ez a fajta elhagyott fél? Őrület.)

- S hogy miért vájkálok ilyen bőszen ebben a témában? 

Mert olyan férfiemberi reakciókkal szembesültem a múlt héten az önszeretet és a női önbizalom kapcsán, hogy egyszerűen nem bírom magamban tartani a véleményemet erről. 

Szeresd Magad! - hogy őszintén tudj szeretni másokat is

Történt tehát, hogy üzlettársammal elkezdtünk egy kifejezetten hölgyeknek szóló önbizalom konferenciát szervezni, Szeresd Magad! címmel. És röviddel azután, hogy nyilvánosságra hoztuk a tematikát, elkezdtek érkezni a hozzászólások és privát levelek úriemberektől, melyekből idézek itt kettőt: 

- "...az ember alapból jobban szereti magát mindenkinél, nem lehetne, hogy "Szeresd jobban a másikat, mint magadat"?..."

- "Már nagyon unalmasak ezek a női egót polírozó videók, rendezvények. bezzeg ha férfi verzióból lenne ugyanez, akkor rögtön jönne az őrjöngés hogy ez "hímsovinizmus", "nők sárba tiprása" stb szinonimák. csak azt felejtetitek el, hogy mindeközben Európa kihal az alacsony gyermekvállalási ráta miatt, elsősorban az efféle egó-tuningoló témáknak köszönhetően."

És itt fontos megjegyeznem, hogy az első komment íróját még meg is értem.
Ez egy jószándékú hozzászólás, ami valószínűleg első körben a világbékét célozza meg, szűkebb értelemben pedig az egymás iránti szeretet fontosságát. Amivel nincs baj, sőt! Ez lenne a végcél, teljesen igaza is van. 

Csak hát olyan ez, mint a házépítés. Egyszerűen nem lehet a tetőnél kezdeni.
S amíg nincsenek stabil alapok (ez lenne az önszeretet, önmagunk elfogadása, önbizalom, önbecsülés témakör), addig csak egy rozoga, illegő-billegő tákolmányt tudunk felmutatni, amit az első vihar kicsinál. 

Ez ugye az a helyzet, amikor nem kapunk mondjuk a szívünk választottjától megfelelő mennyiségű / minőségű / értékű visszajelzést, és bepánikolunk.
Jön a hiszti, a veszekedés, sírás-rívás, ajtó- vagy tányércsapkodás, szemkikaparás és egyéb cirkuszba illő jelenetek - vérmérséklettől függően. 

És mi jár közben a tomboló nő fejében, akár csak tudat alatt? Mi az, ami a legtöbb hiszti alapja? Hát ez: 

És itt a lényeg, amit fontos lenne az uraknak is megérteni:

Soha nem lesz harmonikus az a kapcsolat, ahol a nő nem szereti magát.

Mert folyamatosan a fickótól fogja várni a visszacsatolást, hogy ő bizony elég jó... s abban a pillanatban, hogy ezt nem kapja meg, összedől a kártyavár. 

Oh, bocsánat, van egy helyzet, amikor ideális partner az önbecsülés-hiányos nő.
Azon elnyomó típusú seggfejeknek férfiaknak, akik szeretik alárendelt viszonyban tudni a partnerüket, akik szeretnek érzelmi / anyagi / erkölcsi függőségi helyzetet kialakítani társas kapcsolataik során. Nnnna, nekik ideális egy olyan hölgy, aki még nem jött rá, hogy ő  is egy kifejezetten értékes és szeretetreméltó ember. 
Ugyanis gyakorlatilag azt csinálnak velük, amit csak akarnak.

Kezeket fel, ha ismersz ilyen kapcsolatot! Jó, köszi, leteheted, görgess csak tovább, most jön a java!

Meg amúgy se gondolom, hogy az ilyen típusú férfiak egy Hétköznai Hősnők névvel fémjelzett blogbejegyzést fognak olvasgatni, úgyhogy skippeljük is a témát. :))

Vissza az egészséges, bátor és magabiztos férfiakra.

Hoppá! Egy pillanatra nem figyelek oda, és már le is írom a varázsszót.
Hm. Egészséges, bátor és magabiztos? Tehát itt van a kutya elásva! 

Annak a férfinak probléma egy önbizalommal teli nő, aki maga egy lelki roggyant. Már elnézést. 

Minden más esetben az a működőképes elmélet, hogy támogatni kell a hölgyet abban, hogy megtanulja értékelni, becsülni és szeretni magát, s higgyék el az urak, olyan nyugalmat fognak tapasztalni maguk körül, mint még soha. 

Üres pohárból nem lehet tölteni. 

Tehát először a nőnek is fel kell vérteznie magát önbizalommal, önszeretettel ahhoz, hogy szeretet tudjon adni.

Sőt, hagyni kell őt feltöltődni.
Érzelmileg, lelkileg, fizikailag, szellemileg. Hogy aztán teljes szívvel tudjon szeretni. Férjet, gyerekeket, szülőket, barátokat, állatokat... akár egy egész világot!

Feltétel nélküli szeretetet. 
Jó lenne, mi? Képzeljük csak el, hogy az asszony úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Akkor is, ha egy doboz sörrel a kezünkben meccset nézünk, nem borotválkoztunk, nem érünk haza időben a munkából, stresszesek vagyunk, és őszintén, ha otthon is vagyunk, órák óta rá se bagózunk. 

Na ez az, ami soha nem fog működni, amíg a nő kívülről akarja táplálni önmaga szeretetét.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban? 

- Már megint észre sem veszed, hogy fodrásznál voltam? 
- Azt bezzeg elvárod, hogy vacsora legyen, de annyit se bírsz kinyögni a végén, hogy köszönöm? 
- Ki írt már megint? Ahelyett, hogy velem foglalkoznál, kivel chat-elsz? 
- Ugye túl kövér vagyok? Fogadjunk, hogy egy vékonyabb csaj jobban tetszene? 

Ismerős? Akkor segítek kicsit az értelmezésben.

Az önbizalom-hiányos nő nyelvére lefordítva ezek a következőt jelentik: 

- Valaki megdícsérhetne azért.
Lájkot is alig kaptam a fodrász utáni szelfimre. Biztos szar lett a hajam. Nem tetszik neki. Észre se veszi. Ah, úgyse szeret már...

- Nem ízlik neki a kaja. Semmibe veszi a fáradozásaimat, pedig azért csináltam, hogy a kedvében járjak. Mert tudom, hogy szereti... na ja, meg azt is, hogy eszméletlen pipa lesz, ha nincs kaja.
Szerintem nem is lenne velem, ha nem főznék. Keresne egyet, aki főz. Vagy lehet, hogy az a kis szőke titkárnő jobban főz, mint én? Már nem is szereti a főztömet. És engem se...

- Itt nyomkodja a telefonját, ahelyett, hogy velem foglalkozna.
Hm. Nem vagyok már izgalmas neki. Nem érdekli, mi történt velem ma. Megunt. Már nem is szeret...

- Tudtam, hogy előnytelen ez a felső. Nem kellett volna ebben várni itthon, annyira látszik benne az úszógumim. Isssstenem, bár csak pár kilóval könnyebb lehetnék. Akkor talán jobban szeretne. Vagy legalább vonzódna hozzám. Nem is tudom, mikor kezdeményezett utoljára. Tuti nem szeret már... Mondjuk nem is csoda. Meghíztam...

Értitek már? Ilyen és ehhez hasonló önmarcangoló gondolatok százai cikáznak egy önmagát szeretni, elfogadni és becsülni képtelen nő agyában. Igen, lehet, hogy hihetetlen, de ennyire vágyunk a szeretetre.

Hova vezet ez?

Talán nem olyan nehéz kitalálni. A hölgy frusztrált lesz és őszintén, halálra fogja baszogatni a fickót. Mert folyamatosan éhezik a szeretetére, hisz olyan az neki, mint egy falat kenyér. Ha nem kapja meg, éhen hal. Elégedetlen magával és abban bízik, hogy majd a férfi életben tartja, helyretákolja a kis egóját a szeretetével, a bókjaival, a visszacsatolásokkal. 

Uraim, tényleg erre vágynak? Egy tamagochit szeretnének maguk mellé?

Aki összeomlik, ha pár órára nem néznek rá?

Mert ha nem, akkor tessék támogatni azt a gyönyörű nőt az oldalukon, hogy tanulja meg szeretni magát. 
Elfogadni és becsülni azt, amilyen személyiség ő. Felfedezni a saját értékeit.

És higgyék el, ki fog virágozni. Vonzóbb lesz, vidámabb, kiegyensúlyozottabb - s ezáltal sokkal jobb társ. 

Ha a férfinak rendben van az önbizalma, nem kell attól félnie, amit olyan sokszor hallunk: 
- Persze, majd öntudatára ébred a csajom, aztán faképnél hagy a nagy emancipálódásban. Inkább szeressen csak engem, ne magát! 

Hm. Emlékszel a második kommentre? Nem részletezem, szerintem tökéletesen érted már. 

Még a végére hadd vegyük át annak a nőnek a gondolatait, aki szereti magát, rendben van az önbizalma és az önbecsülése is a helyén. S nem azért van a párjával, hogy tartozzon valahova és valaki foltozgassa a lelki lyukait néhány dícsérő szóval, vagy pár ajándékkal, hanem azért, mert szereti azt a férfit. Íme:

- Gyájj, fel se tűnik neki, hogy fodrásznál voltam. Nem baj, előtte is jó volt, most is tök jó. Majd klassz meglepi lesz neki, amikor észreveszi, hogy kicsit megújultam. Szegénykém, biztos hullafáradt. Főzök neki egy finom teát. Vaaagy... Bevetem ezeket az új fürtöket. :) 

- Szó nélkül felfalta a vacsit, biztos olyan éhes volt, mint a farkas. És milyen jó érzés a saját főztömmel táplálni őt. Ugye, aki ételt ad, szeretetet ad. 

- Nyomkorássza a telefonját... Hú, vagy hazahozta a munkát, vagy egy kicsit dumál a haverokkal.
Nem baj, úgyis el akartam mesélni egy barátnőmnek, mire készülünk hétvégén, felhívom addig én is őt.
"Szivem, fél óra múlva tali a fürdőkádban? ;)" 

- Felszaladt pár kiló. Hát, ez a nőiességem. Olyan vagyok így, mint egy Vénusz szobor. De ha akarom, leadom. Ha úgy döntök, akkor pedig megtartom. Nem vagyok topmodell, nem a külsőm az egyetlen értékem. És Ő sem csak azért szeret. Legalább ez is egy kis változatosság. 

Nos, így is lehet. Amikor valaki rendben van magával, nem okoz nehézséget szívből szeretni a másikat. Nem fojtogatni, nem matricaként tapadni rá, nem függeni tőle, hanem csak egyszerűen, magáért szeretni....

Ha egyetértesz és tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod, jusson csak el a barátnőd pasijához is :)) 

És ha van kedved egy kis közös Hősnősködésre, gyere, barátkozzunk Facebook-on is :)

Vagy nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on!

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)
Siklós Katalin