Mennyit ér egy nő? 

A minap egy barátnőmmel beszélgettem, aki 9 év együttélés és két gyermek után épp szétváló félben van, s ahogy ilyenkor az történni szokott, a habos-babos szerelmes duruzsolásból 90 decibelen üvöltés lett. 

Ami az enyém, az a Tiéd is - suttogjuk az elején édesdeden a másik fülébe, majd amikor tányértörésre kenyértörésre kerül a sor, jön a kőkemény matematika. 

Náluk sincs ez másképp, így viszonylag hamar felmerült a ki-mit-hozott és ki-mit-tett-hozzá kérdéskör. És már jön is a feketeleves, lehet készíteni a popcornt:
Lovag:

- Soha nem kerestél annyit, mint én, a sok itthonülés helyett mehettél volna te is továbbképzésekre, vagy törekedhettél volna jobban. Ki tartotta el a családot, míg te a gyerekekkel játszadoztál?! Mit ettetek volna, ha én nem vagyok? 

Hölgyemény: 

- Épp elég volt a háztartást meg a gyerekeket rendezni, nem hogy még karriert építsek! Rád soha nem számíthattam ebben, mégis mindig volt tiszta gatyád és meleg kaja az asztalon. 

Nos, ez a probléma. 
Hogy ami az egyiknek otthonülés, láblógatás, gyerekekkel játszadozás, az a másiknak egy fél élet. 
Rengeteg munkaóra, állandó készenlét - szabadnapok, elismerés és fizetés nélkül.

Persze, ne mondjam én, hogy nem kapott fizetést, mert az ura megkereste a kenyérrevalót, kifizette a törtlesztőket és a rezsit. Sőt, amíg az asszony nem dolgozott, ruháztatta az egész családot és minden anyagi teher az ő vállát nyomta.
Nincs ezzel baj, csak legyünk tisztában, hogy a másik oldal is értékes és elvégzett munka. 

- Mert ugye mi a helyzet a többi teherrel?