Az arcomat szántó barázdák örök lenyomatok, Egy életre hozzám nőttek, mindegyik én vagyok. Sírás, nevetés, düh, öröm és fájdalom, Rám íródott a múltam, de büszkén vállalom.
Finom gyűrődések szántják mosolyom vonalát, Vidám szarkalábak őrzik éveim lenyomatát. Homlokom viseli az aggódás csíkos terheit, Szám szélén apró gödrök a nevetés perceit.
Tiltakozhat saját arca ellen, ki akar, Boríthatja maszkkal, mi ápol és eltakar, Locsolhatja titkos hegyi forrás vizével, Szúrhatja tűvel vagy vághatja szikével.
De egy igazi nő arca mindig őszinte marad, Szavak nélkül súgja meg azt is, mit a szó tagad. Bőrszínű vászonra festi a valóság képét, Megmutatja a sokat megélt nő igaz lényét.
Vállald Te is bátran, aki vagy s akivé lettél, Minden kalandot és vihart, min keresztülmentél. Arcod élő emlékkönyvként őrzi a múltat, Míg egy álarc csak hazugság mögé bújtat.
Írta: Siklós Katalin
�Ha tetszett, köszönöm, ha megosztod.
---------------
Ha tetszett és szívesen olvasnál még hasonló tartalmat, csatlakozz több mint tízezres Facebook közösségemhez:
Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted.
Amikor tükörbe nézel, kell, hogy ne csak kívülről, de belülről is lásd Magad. Kell, hogy ismerd annak a Hősnőnek a legtitkosabb vágyait, a legvadabb álmait, a leghajmeresztőbb elképzeléseit is arról, hogy ki is ő valójában.
Nem elég, ha a jelen helyzetedet látod a tükörben, s főleg nem elég, ha csak a külsődet. Amikor a saját szemedbe nézel, kell, hogy lásd a tüzet, a bátorságot, a tettre készséget, az örömöt, az életkedvet és a lelkesedést az iránt az ember iránt, aki vagy!
Mert amíg nem látod tisztán, mit is akarsz igazán, mire vágysz legbelül, soha nem fog valóra válni.
Merj őszinte lenni Magadhoz, merj hinni a céljaidban és találd meg az önbizalmat Magadban, ami az elérésükhöz szükséges!
"Amíg nem tudod pontosan, mi akarsz lenni és hova akarsz eljutni, soha nem leszel azzá, aki lehetnél és nem jutsz el oda, ahova vágysz." :)
Sokat beszélgettünk ma egy kliensemmel a megfelelni vágyásról. Arról, hogy már olyan szinten űzzük ezt, hogy nem csak a saját személyiségünket, de gyakorlatilag az álmainkat is mások elvárásaihoz igazítjuk. Nem kell okvetlen egy konkrét személyre gondolnod ilyenkor, lehet ez a társadalom, a környék többi lakója (Mit szólnak majd...), szereplők a múltadból, vagy az elképzelt jövődből (Pl.: Akkor leszek majd jó feleség / anya / nagymama, ha...).
Azonosítsd ezeket a - sokszor tudat alatt munkálkodó - berögződéseket, és szabadítsd meg Magad tőlük.
Első lépésként engedd meg az álmaidnak, hogy szabadon szárnyaljanak. Legalább azt engedd meg Magadnak, hogy olyan életet vizualizálj, amilyenre valóban TE vágysz!
És hidd el azt, hogy elég vagy. Elég vagy ahhoz, hogy szeressen egy férfi / nő, elég vagy ahhoz, hogy szeressenek a gyermekeid, elég vagy ahhoz, hogy szeressenek a szüleid.
S ha Te ragaszkodsz ahhoz, hogy elég vagy így, ma, most, ahogy vagy, és nem teszed saját Magad számára is egy jövőben megvalósuló dologtól (vagy rosszabb esetben számos dologtól) függővé önmagad szeretetét, akkor fognak tudni mások is tiszta szívvel szeretni Téged. Így fogsz tudni adni és kapni. <3
»»» Ha meg akarsz felelni, soha nem fogsz megfelelni. «««
Drága Hősnőm / Hősöm!
Ma, itt és most úgy vagy jó, ahogy vagy. Egy csodálatos és szeretetre méltó, különleges ajándéka vagy az életnek. Fordulj szeretettel önmagad és a világ felé, és ugyanezt fogod visszakapni. Ha úgy érzed, fejlődni szeretnél, légy nyitott a mindennapok tanításaira, de ne tedd önmagad szeretetét ettől függővé.
Amikor azzal a félreismerhetetlen "mekkorakirályvagyok" érzéssel felvértezve, dagadó mellkassal, frissen megszerzett papírunkat lobogtatva kijövünk az iskolából, legalább három napig úgy érezzük, hogy sínen vagyunk.
Megcsináltuk.
Levizsgáztunk, megnyertük, túléltük, jöhet egy zsíros pozíció.
Aztán leghamarabb akkor, amikor elkezdünk állást keresni, legkésőbb akkor, amikor évek óta hánykolódunk a munkaerőpiacon rájövünk, hogy nem pont ezt akartuk.
A betölthető állások, a munkakör, az elvégzendő feladatok és a fizetés, ami érte jár... finoman szólva sem az, mint amit anno, dagadó mellkassal, friss diplomával vagy bizonyítvánnyal a kezünkben elképzeltünk.
És ami még ennél is távolabb áll fiatalkori vágyainktól:
A munkánkkal és a fizetésünkkel járó életszínvonal.
Ha minden jól megy - bocsánat, rosszul - , akkor elkezdünk új lehetőségek után kutatni.
Akkor nyitjuk fel a szemünket, amikor már kellő ideje ott morog a kisördög - pardon, a kisangyal - a fejünkben, hogy: - "Te ennél többre vagy képes!" - "Csak ennyi lenne az élet?" - "Te nem erre vágytál!".
Ez, akármilyen gyászosan is hangzik, már egy szuper lépés a beteljesedettebb élet irányába! Ugyanis ezekkel a gondolatokkal felismerjük, hogy semmi nem változik körülöttünk, ha nem cselekszünk.
Nekünk kell változtatni, ha jobb életet akarunk.
Legyen szó mellékállásról, egy másik képzés elvégzéséről, új karrierútról, vállalkozás indításáról, külföldi munkavállalásról, stb., az önfejlesztésnek elengedhetetlen szerepe lesz a továbblépésben.
Miután elolvastam az első öt önfejlesztő könyvemet, úgy éreztem, egy új világba csöppentem. Kinyíltak előttem a lehetőségek, én pedig boldogan úszkáltam bennük. S közben végig azt kérdeztem magamtól: - Ezeket miért nem tanították meg az iskolában?
Ha már ezt a blogot olvasod, valószínűleg kezdesz megbarátkozni az önfejlesztéssel, vagy épp azért vagy itt, mert nagykanállal falod az önképző anyagokat. Bárhogy is legyen, kiváncsi vagyok a véleményedre, hogy mit jelent NEKED az önfejlesztés! - Miért vágtál bele és milyen módon volt/van hatással az életedre? Írd meg kommentben, hátha valaki pont Miattad, a Te történetedtől kap kedvet hozzá! :)
Összeszedtem 3 irányt, amikben biztos, hogy változik az életed, ha elindulsz az önfejlesztés útján.
De kíváncsian várom a Te véleményedet, mit hagytam ki a felsorolásból, s milyen módon változott a Te életed, amióta találkoztál az önfejlesztés kincsével! Bátran jöhetnek a kommentek :)
1. Új lehetőségek tárulnak fel
A személyes fejlődés mindig új lehetőségeket hoz magával. Hogy miért? Ezt most nem akarom az univerzummal magyarázni, hogy amint Te lépsz egyet előre, onnan fentről másik három méterrel visznek előrébb az égiek örömükben. Inkább azzal magyarázom ezt, hogy a lehetőségek mindig is adottak. De előbb Neked kell készen állni rájuk, hogy azok valóban a TE lehetőségeid legyenek.
Mondok egy példát. Lehet, hogy éppen ma, míg ezt a cikket olvasod, X vállalat részvényei bitang emelkedésnek indulnak, mert megnyertek egy gigaprojektet. Okoska, akinek a mindene a pénz és a befektetések világa, és 5 éve bújja a tőzsdei anyagokat, most kinyit egy üveg pezsgőt, odaül a gép elé és bevásárol. Naná, hogy ünnepel, hisz eljött élete nagy lehetősége. Ugyanígy érzi magát annak a vállalatnak a vezetője is.
Te vagy én pedig, akiknek ez az egész kábé kínai, megrántjuk a vállunkat és max. annyit mondunk, hogy hajrá srácok. Ez nem a mi lehetőségünk, mert nem értünk hozzá.
Szóval a lényeg, hogy válassz ki egy irányt és kezdd el fejleszteni Magad! Ismerd meg a gondolataidat, az erősségeidet, az érdeklődési körödet, és hamarosan észre fogod venni, hogy számtalan lehetőséged van.
Csak győzz választani ;)
Ha még nem tudod, vajon mi lehet a Te témád, katt ide, itt találsz némi segítséged, hogy felfedezd!
A legfontosabb, hogy kezdd el! Kezdj személyiségfejlődéssel foglalkozó cikkeket, könyveket, blogokat olvasni (pl. EZT :) ) videókat nézni (Iratkozz fel ide, most!), s implementáld a tanultakat a saját életedre!
2. Megnő az önbizalmad
Az önbizalom, az önbecsülés fontos alapjai annak, hogy elkezdhesd követni az álmaidat. Egész egyszerűen azért, mert hinned kell Magadban annyira, hogy tudd, képes vagy elérni őket. Egy önbizalomhiányos állapotban ez képtelenség.
Amíg úgy érzed magad, mint egy rakás szerencsétlenség, nem fogsz tudni ujjongva belevágni a nagy önmegvalósításba, hisz az első gondolatod az lenne, hogy "nekem ez úgyse sikerül".
Amikor személyiségfejlesztő könyveket kezdesz el olvasni, vagy hanganyagokat hallgatsz, pontosan megérted ennek a szinte automatikus reakciónak az okát. Fel fogod tudni idézni Magadban ezeknek a múltbéli gyökereit és a jelenben is működő szokásaidat, hitrendszeredet, amik meghatározzák a mindennapjaidat.
Éppen ez a megértés szerintem az önfejlesztés egyik első lépése, s talán a legfontosabb szerepe is. Ha megérted, mi gátolt eddig, sokkal nyitottabb leszel a Benned rejlő erő felfedezésére is. Ha pedig megtaláltad, hinni fogsz benne.
Ez pedig önbizalommal - és kellemes mellékhatásként óriási tettvággyal is tölt el.
Megismerni legjobb Önmagad - ez az önfejlesztés legfontosabb célja. Hisz ezáltal fejlődhetsz a munkádban, a kapcsolataidban, az életminőségedben, az egészségmegőrzés terén, a megfelelő egyensúly kialakításában.
Hogy az élet melyik területén akarsz épp dolgozni, azt csak Te tudod. De az biztos, hogy személyiségként fejlődnöd kell ahhoz, hogy előrébb lépj. Ugyanis mindennek a kulcsa Benned van. Csak abba gondolj bele, hogy
Mindenkinek, aki valami óriási dolgot vitt véghez ugyanúgy 24 órája volt minden áldott nap, mint Neked.
Hogy Belőled mi lesz, csak Rajtad múlik! Jesszus, micsoda közhelyeket írok le... de tényleg így van! Azon múlik, milyen szintre tudod fejleszteni a személyiségedet, mennyit vagy hajlandó tanulni - az iskolán kívül is - és mekkora Benned a tettvágy, a kitartás, a fegyelem és a lelkesedés.
SEGÍTSÉG!
Ráadásnak ugyanis itt az én legnagyobb kérdésem, amire azóta sem találom a választ:
★ Miért nem tanítják ezeket a dolgokat az iskolában?? ★
- Miért nem foglalkoznak ott a személyiségfejlődéssel, az önbizalommal, a pozitív gondolkodással, a célkitűzéssel, a tudatossággal?
Ha Neked van elképzelésed róla, légyszi írd meg kommentben! Lehet, hogy én vagyok túl naív, de szent meggyőződésem, hogy ezen változtatni kell valahogy!
Ha van itt pedagógus, aki ezt most olvassa, légyszi írja meg, miért nem foglalkoznak ilyesmivel a suliban! Vagy már igen? Megtörtént a változás, az isiben már épül a gyerkőcök személyisége is, csak én maradtam le róla? (Bár így lenne!)
Szerinted is fontos lenne, hogy gyerkőceink a szinusz-koszinusz, tangens-kotangens mellett önmaguk megismeréséről is tanuljanak a suliban? Írd meg kommentben, hogy szerinted is kell-e a változás, vagy jó ez így, ahogy van!
Köszi előre is a véleményedet! :)
Nyomj egy lájkot ide, ha egyetértesz azzal, hogy a jelenlegi oktatási rendszer el van cseszve úgy, ahogy van!
★ Érdekel az önfejlesztés, de nem tudod hol állj neki? Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on!
★ Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt:
★ Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :)
Kritizálni mindig is imádtak az emberek, hisz valószínűleg egyszerűbb más alkotását, életét, külsejét, munkáját lehúzni, mint szembenézni azzal, hogy az a valaki bizony elhúzott mellettünk. Megcsinált valamit, amire nem voltunk/vagyunk képesek.
Amerikában például jellemzően úgy reagálnak ilyesmire az emberek, hogy: - "Wow, hogy csináltad?" Ezzel szemben nálunk divatosabbak az alábbi verziók: - "Biztos csak szerencséje volt, vagy benyalta magát." - "Undorító, ahogy kinéz." - "Tuti, hogy ezek mellett rémes anya, aki nem törődik a családjával." - "Olyan hangja van, mint egy repedt fazéknak, mit keres ez itt."
Stb... függően attól, milyen helyzetről, teljesítményről vagy személyről van szó.
Ahogy teret nyert életünkben az internet és a social média, a kritika sokkal keményebb mennyiségben és minőségben ömlik ránk - ha lehet azt egyáltalán minőségnek nevezeni, ami a weben folyik.
Arctalan, névtelen senkiháziak húzzák le válogatás nélkül mindazt, amire valaki más büszke. Vagy csak éppen a külsejét. Szimplán azzal a céllal, hogy tönkretegyék a napját. De nem egyszer hallottunk már olyan esetekről is, amikor fiatalok az öngyilkosságba menekültek az őket ért online kritika elől. Még kimondni is durva, de rengetegen azért nem mernek belevágni valamibe, mert félnek a kritikától, szimplán az tartja vissza egy következtő lépéstől, egy nagy terv megvalósításától, hogy mások majd mit szólnak.
Íme 4 tipp arra, hogyan kezeld a kritikát:
1. Mindannyiunkat kritizálják, most is, ebben a pillanatban is.
Tudatosítsd magadban, hogy az emberek állandóan ítélkeznek feletted és kritizálnak. Azt, hogy hogyan nézel ki, hogyan beszélsz, milyen fórumon kommunikálsz, mit eszel, mit nem eszel, mi van rajtad, kiket olvasol, kiket nézel. De! Ha őszinte vagy magadhoz, valószínűleg oda lyukadsz ki, hogy Te is gyakran kritizálod magad.
TIsztázzuk, ez bizonyos mértékben teljesen normális, és az emberi lét abszolút alap hozzávalója.
Emberi. Ergo nem fogsz tudni megszabadulni tőle.
Gondolj a legeslegnagyobb sztárra, akit kedvelsz! Valószínűleg emberek milliói követik és imádják őt az egész világon, mégis irdatlan mennyiségű kritikát kap, nap mint a nap.
Vagy fordítva, jusson most eszedbe egy olyan celebritás, akit egyáltalán nem bírsz. Te egy idegesítő nyikhajnak vagy hülye picsának tartod, aki nézhetetlen, hallgathatatlan, mégis valószínűleg óriás követőtáborral rendelkezik (különben nem lenne ismert ember), és több százan, ezren ismerik el a tevékenységét.
Tehát megegyezhetünk abban, hogy Te is kritizálsz, én is kritizálok, mindenki kritizál.
Ott van például a korábbi Eurovíziós győztes Conchita Wurst. Aki történetes egy szakállas nő. (WTF?!)
És most jön a lényeg: Emberek milliói lehülyebuzizták, undorodtak tőle, kritizálták, de ez nem fogja őt megállítani! Attól ő még kisestélyiben és magassarkúban végigturnézta a fél világot, lemezeket adott ki és egy valag pénzt megkeresett ezzel.
Vagy például Leo DiCaprio sem adta fel a színészi pályáját azért, mert évekig nem kapott Oscart, helyette kritikát viszont bőségesen. Még egy "aberki" is minden nap ott virít a TV-ben, pedig egy fél (egész) ország utálja. Mégsem hagyja abba a magamutogatást, sőt, virágzó üzletet épített az ismertségére.
Tehát. Kritizálni fognak, bármit csinálsz, de a lényeg, hogy ez nem gátolhat meg Téged semmiben!
2. Minél nagyobban játszol, annál több kritikát fogsz kapni.
Egyértelmű.
Rozi nénit Karakószörcsögön valószínűleg csak a szomszédai kritizálják. 3-4 ember összesúgdos a háta mögött. Hogy gazos az udvara, hogy ugat a hülye kutyája, száraz a piskótája, vagy hogy milyen kardigánban ment a templomba. És ha ez Rozi néni fülébe eljut, lehet, hogy még el is pityeredik miatta.
Aki viszont tevékenységével sok embert szólít meg és nagyobb nyilvánosságot vállal, ennek a sokszorosát fogja kapni. Itt újra képbe jön az internet, ahol számolatlanul lehet szórni (és kapni) a szitkokat. Mégpedig úgy, hogy nem kell felvállalni hozzá magunkat.
És a kommentelőket, trollokat, a net nagy kritikusait, az önjelölt szakértőket egy másodpercig nem érdekli az, hogy a céltáblájuk milyen értéket teremtett, vagy hány ember életére van pozitív hatással. Nem érdekli őket a befektetett munka, sem az eredmény, csak azt keresik, mit, hol lehet lehúzni.
Nézzünk egy konkrét példát. Ott van Rubint Réka. Lassan egymilliós követőtábora van, tízezrek fogynak le a módszerével, vagy fedezik fel a mozgás örömét neki köszönhetően, mégis eszméletlen sárdobálást kap minden áldott nap.
Kezdve a lófejűtől, a kitartott qrv@n át, egészen a férfitestű ocsmányságig kap mindent. Ami a csodálatos benne, hogy ő már megtanulta ezt kezelni, pedig sacc per kábé, naponta ezerszer mondják neki, hogy xar ő, xar amit csinál, ő maga egy senki és egyébként is dögöljön meg. Ugyanis a magyar troll szájából ez abszolút se nem túlzás, se nem ritka! (Bele se merek gondolni, milyen lelki megpróbáltatásokon kellett végigmennie, mire ehhez hozzászokott.)
Az elképesztően sikeres és (mégis) sokak által kritizált Rubint Réka. Kép: rcnews.hu
Ez egyszerűen így működik. Minél nagyobb nyilvánosságot vállalsz, minél több embert szólítasz meg valamivel, amiben TE hiszel, annál több lesz a kritika is, amit bezsebelsz. Számolj vele!
A kritika egyébként nem más, mint a véleménynyilvánítás egyik formája. Véleménye márpedig mindenkinek van, mégpedig általában olyan, amilyen maga az ember.
Sajnos, egyelőre a legtöbben még nem a napsugaras-rózsaszín ködben, boldogan viháncoló csillámpóni üzemmódban élnek, ennek megfelelően a véleményük sem virágillatú. Inkább büdös.
Pedig én hiszem, hogy mindenkiben meg lehetne találni a jót, és élhetnénk egy sokkal kevésbé kritikus világban is, de a legtöbb embernek egyelőre esze ágában sincs ezt keresni.
3. Válogasd meg, kinek a véleményére adsz
A legritkább esetekben történik olyan, hogy sikeres emberektől - akik valamit letettek az asztalra - kapsz kritikát.
Az a helyzet ugyanis, hogy ők azzal vannak elfoglalva, hogy építkezzenek, alkossanak, a munkájukkal szebbé és jobbá tegyék a világot, megoldásokat hozzanak mások problémáira. Amikor valakinek ez teszi ki a napjait, nincs is ideje és egyáltaán attitűdje azzal foglalkozni, hogy másokat (sokszor ismeretlenül) kritizáljon.
Általánosságban kijelenthejtük, hogy a legnagyobb kritikusok azok az emberek, akik soha nem hoztak létre semmit, nem alkotnak, nem cselekednek.
Csak fújjognak. Nyamvadt fotelman-ek. Szájkaratésok.
Tehát mielőtt a szívedre vennél egy fájó kritikát, csak ezt kérdezd meg magadtól:
- Ki az, aki mondja? - Tényleg hagyom, hogy ilyen emberek hatással legyenek az életemre? Tönkretegyék a hangulatomat?
Ne hagyd!
Téged milyen kritika ért, ami igazán kiborított? Írd meg a cikk alján kommentben, és azt is, szerinted hogyan lehet kezelni a sok negatív behatást!
Ha pedig történetesen olyan embertől kapsz kritikát, akinek a véleménye fontos számodra, akkor nyugodtan vedd komolyan. De ne úgy, hogy megsértődsz, vagy Dunának mész miattta, hanem nézd meg, hogy mit tanulhatsz belőle.
Akár kérdezd meg az adott embert, szerinte mit csinálhattál volna másképp, jobban. Hisz a releváns kritikából szuperül lehet tanulni! És ezzel már el is értünk a negyedik ponthoz:
4. A legtöbb kritika irreleváns
A legtöbb kritika nem konstruktív és nincs is különösebb értelme. Szimplán csak valaki véleménye.
Mondjuk egy barátod nem szereti a csokit. Akkor ez most azt jelentené, hogy a csoki nem jó?? Hát dehogynem! Nagyon is jó! Mármint baromi finom :) Tök mindegy, hogy ő mit gondol!
Továbbmegyek, összetöri a haverod véleménye a csoki szívét? Megrogyik tőle lelkileg? Baromira nem. Ugyanúgy él és virul (és csábítja kísértésre a diétázó nőket) továbbra is.
De nézzük meg ezt magunkra vonatkoztatva: Ahogy mi sem értünk egyet mindennel és mindenkivel, úgy mások sem fognak velünk, és azzal, amit csinálunk. De ez így van jól!
Míg a helyi GyurmaGyurka fennhangon kritizálja a teltkarcsú nőket, addig más férfinek a világmindenséget jelenti egy kerekded hölgy. Számít annak a nőnek GyurmaGyurka véleménye? Hát nem szabad, hogy számítson!! Irreleváns.
Az is, hogy mit gondol, sőt, maga durci-Gyurci is.
Jusson eszedbe Neked is ez, ha kritizálnak! Kérdezd meg magadtól: - Számít nekem az ő véleménye? Más lesz tőle az életem?
Segítek: NEM!
+1. Mielőtt kritizálnál bárkit
Jusson eszedbe:
Ha valakit kritizálsz, azzal valójában nem őt jellemzed , hanem azt, hogy Te ki vagy.
De ez még nem minden!
Van a tarsolyomban még 3 szemléletmód, amik segítenek abban, hogy magasról... ;)
Nézd meg ezt a videót és szabadulj meg a kritika és a negatív vélemények okozta stressztől:
Ha egyetértesz, és Te sem szereted az állandó károgókat, nyomj egy lájkot ide:
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani, hátha másnak az életét is megkönnyíted vele!
Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on! :)
Téged milyen kritika ért, ami igazán kiborított? Írd meg kommentben és azt is, szerinted hogyan lehet kezelni a sok negatív behatást!
Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :)
Mit szólnál hozzá, ha mától a saját leglelkesebb rajongód lennél? Mintha lenne egy kis belső cheerleader-csapatod, aki állandóan Neked drukkol.
Mennyivel jobb lenne úgy dumálni magunkkal, hogy utána az elszántságtól gondolatban King-kong módjára dörömbölnénk a mellkasunkon, és spontán világmegváltó hangulatba kerülnénk, nem?
Íme a sok “úgysesikerül” kezdetű önmarcangoló monológ helyett egy rakás világbajnok mantra, amikre lecserélheted a benned nyekergő bizonytalanságot.
50 + 1 pozitív gondolat, ami legyőzhetetlenné tesz:
Valóban szeretni magunkat lassan komolyabb kihívásnak tűnik, mint elfogadni párunk rigolyáit. (Pedig az se kutya.) Hiába ömlik ránk patakokban a sok Coelho-bölcsesség, valahogy zsigerből lepereg rólunk, és nem tudunk örömködve saját magunkra gondolni.
De miért bénázunk ezzel annyit?
Mert nem vagyunk tökéletesek. És ezt a social platformok percenként akár több száz ingerrel tolják az arcunkba. Tökéletes életek végtelen sorába pillanthatunk bele sóvárogva, miközben bekerülünk egy egyre mélyebbre csavarodó spirálba.
A magunkkal szemben támasztott elvárásaink exponenciálisan nőnek, s annyira kritikusan tekintünk magunkra, ahogy senki más nem teszi azt velünk..
Tehát Te mindig keservesebbnek látod a helyzetedet, mint bárki, aki ismer. És fordítva is igaz. Azokat a hibákat, amiket másnak simán elnézünk, hajlamosak vagyunk magunknak végzetes hiányosságként felróni.
Az elképesztően sikeres és (mégis) sokak által kritizált Rubint Réka. 
