Egy valamit szögezzünk le: 
A BIZTOS ÁLLÁS nem jelent mást, mint amit szó szerint jelent. 
Biztos egyhelyben állást. Nincs előrehaladás, nincs más dimenzió, nincs szárnyaló fantázia, csak a nagy büdös valóság, hónapról hónapra. 

Vagy ha tovább akarom feszegetni, a "biztos állás"-ban egy valami biztos: 
Az, hogy bármikor elveszítheted. Kirúgnak, megszűnik, felmondasz, lecserélnek, megcsonkítják a fizetésed, elköltözik a céged, stb. Biztos az, hogy ezek Tőled függetlenül (is) bármikor megtörténhetnek. 

Éppen ezért jó nagy dilemma az, hogy az ember hogyan teremtse meg az anyagi biztonságát.
Még egy férfinek is, nem csak nekünk. 
Ugye egy nő életpályája sokkal kacifántosabb, mint egy pasié, hisz jó esetben kiszínesíti - és megtöri a karrierjét -néhány kicsi angyalka világra hozatala és felnevelése. 

De mégis mi a jobb?
Alkalmazottnak lenni és rábízni az életünket a főnökeinkre, vagy kezünkbe venni a gyeplőt és meglovagolni a vállalkozás adta szabadság lehetőségét, vállalva az ezzel járó kihívásokat?
Sokat fogjuk még ezt a kérdést feszegetni, és a fenti kép is ott van gondolatébresztőnek, de addig is elmesélek egy történetet.

Jártam ma egy bankban, és az ott ülő ügyintéző hölggyel váltottam pár - meglehetősen tanulságos - mondatot.
December 28-át írunk, ugye, a kellős közepében vagyunk "a két ünnep között"-i időszaknak. 

Nálam jellemzően az adott év kellemes lezárásáról, tervezgetésről, álmodozásról vagy éppen visszatekintésről, emlékidézésről szól ez a néhány nap, éppen ezért nagyon szeretem. 
Megtehetem, hogy kiélvezem ezeknek a napoknak minden felemelő pillanatát, hisz magam osztom be az időmet. 

Nem úgy, mint a mai ügyintézőm. 
Miután megnyomta a sorszámomat, s én a hívó szóra a pulthoz léptem, azzal kezdte, hogy elnézést kér. 
- Miért kér elnézést? Hisz még egy szót se váltottunk egymással - kérdeztem.
- Azért, mert fogalmam sincs arról a témáról, amire Ön sorszámot húzott. 
- Nem olyan nagy ügy, ezt biztos meg tudja csinálni...
- Nem, nem tudom megcsinálni, nem is fogom megcsinálni, legfeljebb elveszem a papírjait. Csak arról van szó, hogy kénytelen vagyok itt ülni és mások munkáját is elvégezni, ha már én húztam a rövidebbet. A többi kollégám szabadságon lehet, a vezetőséget hónap közepe óta nem láttuk, az ügyfelek viszont jönnek, ha kell, ha nem... Elözönlötték a bankot mindjárt az első munkanapon így az ünnepek után, mintha otthon nem lenne fűtés. 
- Na tessék, én is egy ilyen kelletlen ügyfél vagyok...
- Jajj, ne értse félre, nem Önnek szántam...
- Nem félreértem Hölgyem, csak értem. 

Egy pillanatra megsajnáltam a gorombasága ellenére. Sajnáltam, hogy ott kell lennie, pedig szemmel láthatólag a háta közepére nem kívánt se engem, se az egész napi munkát.

Pedig mi történt valójában? Ez az ügyintéző a saját döntése következményeinek az elszenvedője, mégis rajtam töltötte ki a dühét. 

Sebaj, én megértem. Megértem, hogy ki van attól, hogy nem lehet a családjával, nem töltheti kényelmesen az év utolsó napjait, sőt, ami a legdurvább, hogy már most tudja, hogy a következő évben ugyanez vár rá! 
Na, ez a nem mindegy!

Vállalkozóként, szabadúszóként megvan a lehetőséged arra, hogy a következő év jobb legyen, szebb legyen, eredményesebb legyen, mint az előző. Míg alkalmazottként a munkaszerződésed aláírásával jóváhagysz és elfogadsz egy bizonyos életszínvonalat, ahonnan nincs se előre, se hátra. Aláírtad, hogy meddig ér az a takaró, ami alatt nyújtózkodhatsz.

Ha már kicsit kilóg alóla a lábad és fázik, akkor meg legfeljebb majd elmész és feladsz egy lottót. 

Most már legalább tudjuk, miért lottóznak annyian :) 

A grafikonokon még egy másik óriás tanulság is megbújik: 
Kb. az emberek 80%-a a fennmaradó 20%-nak dolgozik. Az már csak az egyenlet másik fele, hogy a 20%-nál van minden tőke és pénz 80%-a, a dolgozó 80% pedig a fennmaradó 20%-on osztozik.

Pareto elv. Hallottál már róla? 
És be tudod magad kategorizálni? 

Lehet, hogy most kiakadtál, mint a kakukkosóra, mert nagyon is be tudod.
Semmi baj, a jó hír az, hogy van átjárás a két csoport között! :) 

Ha nem akarsz úgy járni, mint a mai ügyintézőm, akkor kösd fel a szoknyádat és kövess minket egész évben, mert minden áldott nap arról fogunk beszélgetni, hogyan tudsz átkerülni a nagyok kisebb halmazába! 

És hamarosan bemutatjuk az első Hősnőt, aki már a legjobb úton jár... :) 

Szép estét, vad álmokat!

Légy több, légy Hősnő :) 

https://www.facebook.com/Hétköznapi-Hősnők-987149894657356/