Eljön a hónap elseje, és méltatlankodunk. 

Méltatlankodunk, hogy már megint kidolgoztuk a belünket és csak ennyi. Persze nem is számítottunk többre, hisz mi magunk írtuk alá anno ezt az összeget, nademégis. Hát hogy lehet ennyiből megélni? 

Most őszintén, kinek jut eszébe, miközben küzd, mint disznó a jégen, hogy mi lesz vele 20-30 év múlva?

Csak a legtudatosabbaknak. 
Nos, lassan itt az idő közéjük tartozni!
Hogy miért? Íme:

Mit szólnál hozzá, ha legközelebb nem kéne lábon kihordanod egy infarktust, mikor bedöglik egy újabb háztartási gép? 
Te is kellemesen meglepődnél, ha a hónap utolsó napján végre egyszer nem reinkarnálódna a Tihanyi visszhang a pénztárcában, ha belekiabálnál?