Közeleg a hónap vége.
Gatyaszíj egyre szorosabb, a bevásárlókosár egyre könnyebb. Laposodik a pénztárca, duzzad viszont az A-hitel, és vele együtt az erek a halántékunkon.
28-a körül jobb, ha senki nem próbálkozik félhülye poénokkal, mert ilyenkor már semmi nem annyira vicces, és tudjuk, hogy ha most romlik el valami otthon, azt bizony ottb@sszamegabüdösrosseb, már úgy is marad.
Le kéne menni a vidéki rokonokhoz, keresztelő van. Benzinköltség 15 rongy, "azért ne menjünk üres kézzel", még 10 rongy. Hó végén elindulni? Namégmitnem.
Aztán végre elsejét üt az óra, boldogan pittyen az okostelefon, és mivel okos, már ki is írja, minek és mennyire örülünk:
Megjött a fizu! Sálllállááááá, öröm és boldogság :) És megkönnyebbülés, végre pénzmag a zsebbe!
Na-na-na-na-naaaa, várjunk csak! Ez meg mi?? Mi az, hogy 40.000?? Hisz az 200, nem 40! Itt valami félreértés történt. Hahó, hol a fizetésem?? Ki a fene szórakozik velem?!
Agy elborul, vörös köd leszáll, vad telefonálás indul. Bank: nem ők hibáztak. Kollégák: ők is csak ennyit kaptak.
Mi folyik itt?
Munkahelyre berongyolás, sötét hangulat, pánik, kérdőjelek százai a levegőben.
Csőd lesz? Átmeneti fizetésképtelenség? Kirúgnak? Létszámleépítés? Akkor ez most kit érint?
És mikor kapom meg végre a fizetésem??
Hívod az asszonyt, elcsuklik a hangja, hogy érted, hogy nincs fizetés? És mi van a jogainkkal, a munkaszerződéssel, megdolgoztál érte, hétvégén is ott voltál, a gyerek meccsét is kihagytad a rohadt munka miatt, ezt nem tehetik meg...
Persze, hogy nem, de az ember nem rohan egyből munkaügyi bíróságra. És ha rohan is, mennyivel van előrébb? Akkor holnap már be se jöjjek dolgozni? De akkor hova megyek utána? Mihez kezdek? Lehet, hogy hónapok, mire új állást találok. És ott is 30 nap, mire először fizetést kapok... bassza meg, ez óriás gáz. A lakáshitel ketyeg, autóhitel ketyeg, mi a jóég ez, valami elfuserált bomba!?
Cikázó gondolatok. Este, otthon kínos csöndek, vágható feszültség. A gyerek nem ért semmit, az asszony értetlenkedik, ne cseszegess már, én sem tudom, mi lesz!
Szétvág az ideg, egyik pillanatban üvöltök vele, a másik pillanatban sírnék, mint egy taknyos kölyök.
Nincs félretett pénzem, hisz hónapról hónapra élek. Eddig mindig jött a fizu, kifizettük a törlesztőket, a rezsit, meg a többi szart. Igen, most minden csak egy rakás szarnak tűnik.
Semmire nem vágyom, csak arra, hogy legyen a zsebemben egy kis pénz. Bármi áron.
Ha kell, kölcsönkérek. Azzal már kihúznánk, amíg találok új munkát.
"Semmire nem vágyom, csak arra, hogy újra anyaghoz jussak. Bármi áron. Azzal már kihúzom a következő adagig. De ebbe most lehet, hogy beledöglöm..."
7 ok, amiért az alkalmazotti fizetésed olyan, mint a drog:
1. Amikor megkapod, az felemelő érzés.
2. Rendszeresen, kiszámíthatóan hozzá kell jutnod az adagodhoz.
3. Köré építed az életed.
4. Ha váratlanul elveszik tőled, elvonási tüneteid lesznek.
5. Amíg függesz tőle, képtelen leszel vagyont építeni.
6. Ha egy ideig nem jutsz hozzá, hanyatlásnak indul az életed.
7. Az irányítás nem nálad van.
Át kellett már élned valaha, milyen érzés, amikor kihúzzák a lábad alól a talajt, vagy amikor szembesülsz azzal, hogy a fizetésed határozza meg az életedet? Oszd meg velünk kommentben a TE történetedet!!
Ha szerinted is durva függőség az alkalmazotti fizu, nyomj egy lájkot ide:
Iratkozz fel a Hétköznapi Hősnők legújabb videóira a YouTube-on:
Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt!
Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :)
Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)
Szerző: Siklós Katalin
Képek: pinterest.com
Inspiráció: entrepreneur.com