Fotó: 24.hu
A tudatosság ünnepe
- ezzel a mottóval aposztrofálja magát az Everness fesztivál.
Szép mottó, csak szerintem nem fedi a valóságot.
Ami a valóság, azt talán nem is lehet szavakkal elmondani.
- Felszabadult boldogság?
Pffff, elég hülyén hangzik és nem is túl eladható.
- Egy szebb világ?
Sablonos.
- A valódi élet?
Na jó, ez meg már ijesztő… mégis ilyen és ehhez hasonló mondatok jutnak eszembe, amikor próbálom megmagyarázni magamnak, mit is jelentett számomra az Everness.
Mielőtt belekezdek az élménybeszámolómba, le kell szögeznem, hogy én nem vagyok egy megszállott spiri…
Nem hinném, hogy három szemmel látok, nem szoktam az előző életeimmel kommunikálni és nem tudok a gondolataimmal papírhajót hajtogatni egy A4-esből.
Ezt csak azért mondom, mert sokan azt hiszik, az Everness valami elvarázsolt kastély, ahova csak a legelvakultabb guruknak érdemes menni, s ahol reggeltől estig megy a hókusz-pókusz.
Hát, nagyot tévednek, kedves szkeptikusok!
Én nem többel, mint egy jó adag kiváncsisággal mentem a fesztiválra, nyitottan az újra. Majd egyszerűen nem akartam hazajönni többé. De ne szaladjunk ennyire előre…
Először is egy bátor húzással otthon hagytam a sminkkészletemet és életemben először nem került a bőröndbe magassarkú sem. Tudom, miss… , de ez az igazság.
Szóval irány Balatonakarattya.
Amikor beérkezel a fesztivál területére még nem tűnik fel az a sok apróság, amikből később összeáll a csodálatos egész. De ahogy átadod magad a helynek, az embereknek és az ott vibráló energiáknak, nem tudod nem észrevenni, hogy valami szép lassan megváltozik benned.
Az első napon úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy csak lézengünk. Hagyjuk, hogy sodródjunk az árral és mindig csak azt fogjuk csinálni, amihez épp kedvünk van.
És az Everness bizony sodor.
Nem durván, nem úgy szippant be, mint mondjuk egy VOLT, ahol egyből belevágódsz egy koncertbe, a dübörgő zenébe és a partizó tömegbe, hanem finoman, selymesen ragad magával. Kezet nyújt és Te döntöd el, milyen irányba hagyod vezetni magad.
Ahogy sétálunk a sátrak között, minden érzékünkre hat az Everness életérzés…
A színes kendők, mandalák, rajzok, finom füstölő illat, ütemes de nagyon gyengéd zene, a puha homok a talpunk alatt, a jógázó, meditáló, örömtáncot lejtő, vagy épp az ősfák tövében pihenő, barátkozó emberek kavalkádja mind-mind a teljes egész meghatározó részét képezik.
Képzeld el, hogy belépsz Csodaországba. (Én legalábbis ilyennek képzelem el Csodaországot.)
Talán a legelső dolog, ami feltűnik, az az, hogy mindenki jól érzi magát. De nem úgy, mint a “kinti világban”, egy hagyományos fesztiválon, őrjöngve és lealjasodva.
Itt egyszerűen csak körülölel a boldogság.
Nincs ítélkezés, nincs lenézés, hanem elfogadás van.
Amikor két ismeretlen ember bemutatkozik, összemosolyognak és megölelik egymást.
S ez itt annyira természetes, mint otthon egy üzleti találkozó előtt a rideg, tökéletesre csiszolt kézfogás.
- Igyunk valamit.
- Hm, mit szólnál egy rózsavizes limonádéhoz?
- Aztaaa, de jól hangzik!
És ugyanennyire finom is, komolyan kezdem magam Tündérországban érezni. :)
- Ki kell mennem a mosdóba… nnnna, az újabb fesztivál-para. Ha jártál már szabadtéri rendezvényen, nem kell ecsetelnem azt a hajmeresztő bénázást, ami simán veri a régi “Talpon maradni” társasjáték kihívásait.
Jobb kéz a falra, bal láb a peremre, táska a fülre, jobb láb a nyakba…Grrrr.
Na nem úgy egy megüdvözült, Everness-es mellékhelyiség-konténerben.
Itt ugyanis kitartó WC-s nénik mosolygós angyalkák dolgoznak folyamatosan, hogy a mosdó használható állapotban legyen - és sikerül is nekik.
Legalább annyira nyálasan hangzik, mint egy Jennifer Aniston film csattanója, de muszáj leírnom, hogy mekkora flash este 10-kor a zuhanyzóban nevetgélni a takarítónénivel.
Ő felmosóronggyal a kezében, én Éva-kosztümben.
És nem dörög-morog-szitkozódik, hogy menjen a zzzzzédesanyjába mindenki, aki ezt vagy azt összekoszolta, meg hogy bárcsak hazamehetne már, hanem hangosan kacag azon, ahogy az ajtónyitással és a meztelenséggel bénázunk…
Ugyanígy a csomagmegörzőben dolgozó önkéntesek. Pedig a 24 órás rendelkezésre állás bárhol megviselné a segítőket, de Evernessiában még éjjel 2-kor is kaptam tőlük ajándékba egy mosolyt. Hihetetlen.
Szerinted van ilyen a való életben??
Persze ilyenkor - és az egész tábor alatt nagyon sokszor - felmerül bennem a kérdés, hogy:
Egyáltalán mi a való élet?
Melyik az igazi?
- Az, amikor reggeltől estig kapkodunk, rohanunk, űzzük az elérhetetlent és közben egyre mérgesebb emberekké válunk? Már messzeföldön híres a zsörtösségünk, a pesszimizmusunk, és a tömegközlekedés mogorva arcai.
A való életben türelmetlenkedünk, szidjuk a másik sofőrt és ha véletlen egy idegen mellé kéne leülni, inkább állva eszünk. A liftben lehajtjuk a fejünket, csak ne kelljen szóba elegyedni senkivel és bármilyen “szorult” helyzetben inkább telefont nyomkodunk, mintsem hogy egymás szemébe kelljen nézni. Meg egyébként is telefont nyomkodunk. Egyfolytában.
- Vagy lehet, hogy mégiscsak inkább ez a való élet, amit itt, az Everness-en megéltem?
Hogy délután 3-kor is lehet önfeledten táncolni?
Hogy ebéd közben beszélgetünk a mellettünk ülővel?
Hogy gondolkodás nélkül otthagyjuk a cuccunkat a parton vagy örömmel kölcsönadjuk a jógamatracunkat egy idegennek?
- Az az igazi élet, hogy nem számít, mi van rajtad, vagy inkább az, amikor az alapján ítélnek meg?
Ha csak ezt így végigolvasom, annyira egyértelmű a válasz, de amint felnézek a laptomom mögül, látom, hogy mégsem az.
Őszintén nehéz kiszakadni az Everness varázsból.
Egy mennyei vegán vacsora után újdonsült ismerőseinkkel igyekszünk a nagyszínpad felé. S ami utána jön, azért egy életen át hálás leszek:
Katartikus élmény a péntek esti koncert. Estas Tonne-t sosem hallottam még, de azóta nem tudom kikapcsolni. Szinte semmire nem emlékszem, csak egy felemelő, boldogságmámoros transzra és örömkönnyekre.
Úgy tudtam lebegni a zenével, ahogy még soha, s ahogy visszanézem a képeket, látom, nem csak én éreztem így… Fantasztikus volt!
Ha eddig a pillanatig nem is, innentől már teljesen egyértelművé vált számomra, hogy az Everness pontosan arra mutat rá, ami szerintem az egész élet egyik legnagyobb tanulsága.
Nem érdemes ilyen érzések és élmények nélkül élni!
Mert az olyan, mintha egy fekete-fehér filmet néznél a saját életedről. De az nem lehet elég, ennél sokkal többről szól! Meg kell találnod a színeket, mégpedig a saját színeidet.
Fotó: Everness
Forrás: https://www.facebook.com/everness/
A második nap átadtuk magunkat a kíváncsiságnak, és részt vettünk néhány programon, masszázson, kezelésen, valamint belehallgattunk pár előadásba is.
A fesztivál olyan bőséges kínálattal kecsegtet kiváló előadókból és a tudatosságot körülölelő témakörökből, hogy szinte lehetetlenség választani közülük. Méltánytalan is lenne bármelyiküket kiemelni, ezért inkább az érzésekre koncentrálok.
Az Everness olyan útravalóval lát el, amitől más ember leszel.
Megtanít még több szépet látni, megtanít önfeledtebben élni,
nyitotottságra, egészségtudatosságra és elfogadásra nevel.
És megtanít szeretni is. Szeretni magunkat és még jobban szeretni másokat.
Olyasmi, mintha a bejáratnál mindenki ledobta volna a páncélját, ami egyébként a mellkasát körbefogja és védi a hétköznapokban. Tudod, amit azért hordunk, hogy ne bánthassanak meg minket, hogy ne tűnjünk olyan sebezhetőnek és hogy ne kelljen kitárni a lelkünket.
Itt nincs rajtunk páncél, csupaszok vagyunk.
S az Everness határtalan szeretete és végtelen ölelései megerősítenek abban, hogy ez így is van jól.
A legérdekesebb tapasztalatok között emlegetem magamban azóta is például, hogy nem láttam síró kisbabát vagy őrjöngő gyerekeket, se ugató, marakodó kutyákat.
Pedig nagyon sokan érkeztek a teljes családdal, akár pici csecsemőkkel is, és semmi.
Mintha Evernessia maga a béke szigete lenne.
Este koncertek, bulik, és igen, a “spirik” is isznak alkoholt. De egyetlen dülöngélő vagy kötekedő részeget nem láttam, sőt külön megalike a pultosoknak, akik annyira jófejek tudtak lenni egész éjjel, hogy többen is közülük külön programmá nőtték ki magukat.
“Menjünk ahhoz a mosolygós csajhoz meggysörért!”
“Jó, aztán üljünk le a koktélosokkal villámokat nézni!”
Villámokat nézni, vihart elűzni sámándobokkal és sok ezer ember szeretetével… Micsoda romantika. És az Everness-en ez is annyira egyértelmű. Jön magától.
Mielőtt elbúcsúzom az éjszakától még gyönyörködöm kicsit a mesebeli fényekben.
Az Everness másképp ébred, mint egy hagyományos fesztivál és másképp is zár be.
Vasárnap is - ahogy minden reggel - zenés, közös mantrázással indul a nap a Dómnál. Ha akarod. Vagy meditálhatsz csendben, jógázhatsz a parton, jam-elhetsz valamilyen ismeretlen hangszeren.
Ahogy körbesétálok, újra elvarázsol az emberek sokszínűsége, s az, hogy mennyiféle módon köszöntjük a reggelt.
Én leültem kicsit a parton és behunyt szemmel azt kívántam, változtassuk a világot egy nagy Everness-szé. Mert az nem lehet, hogy most összecsomagolunk és ennek vége.
És persze, hogy nincs!
Egyrészt mert már meg is van a következő esemény időpontja:
Everness Indián Nyár 2016
Másrészt pedig a legfontosabb útravaló pont az, hogy:
Az Everness nem 5 napról szól.
Akkor ért valamit az egész, ha nem csak várjuk a változást,
hanem mi magunk is változtatunk.
Hazatérve azt érzem, letisztultak a dolgaim.
Sokkal könnyebben hozok döntéseket, bocsájtok meg és még többet koncentrálok a jóra.
Még jobban odafigyelek az egészségemre, nem csak kívül, hanem legbelül is.
És mivel megéltem azt, hogy a boldogság múlandó, még jobban elmerülök a pillanatban.
Amikor táncolok, akkor kizárólag táncolok. Amikor olvasok, akkor csakis olvasok.
Ha edzek, akkor nagyon edzek, ha eszem, még jobban imádom az ízeket, ha tanulok, minden figyelmem a tanulásé.
És amikor szeretek, nagyon szeretek.
Talán így lehet egy kicsit örökre Evernessiában élni, mert most már biztosan tudom, másképp nem is érdemes.
Hálásan köszönöm, hogy ott lehetttem! Namaste.
#hétköznapihősnők #everness #evernessfestival2016 #csodaország #ígyérdemesélni #fesztivál #sokkaltöbbannál
Ha tetszett a bejegyzés, barátkozzunk a Facebook-on is, vagy nyomj ide egy lájkot:
Vagy nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on!
Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt:
https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/
Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :)
Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)
Az Everness-ről itt találsz még rengeteg infót:
http://everness.hu/
Facebook oldalukat pedig itt tudod követni.
Szerző: Siklós Katalin
Foto: wikipedia 
(Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elnézést kérjek. A cikk során ugyanis kb. hatféle képpen fogom írni, hogy "acroyoga", "acro-jóga", "akrojóga", stb..., mert még nem találtam a végérvényes és egyedülállóan helyes megfejtést. Így inkább igyekszem mindenkinek a kedvében járni a vegyes írásmóddal :D 
Még egy saját fotó :) Itt repülök. Ez után a movement után van az, hogy kezek elengednek. Yuhhuuu
Foto: hips.hearstapps.com
