Szóval izgulsz.

Ott ülsz a nagy terveid felett, és nem tudod, hogy mi lesz. 
Ezernyi kérdés és még több kétség cikázik a fejedben...

Várj, megpróbálom kitalálni őket!  :) 
Először is: 

- Mit fog szólni a családom?

Hogyan adagolom be nekik, hogy én mától kezdve, kérem szépen:

ÖNMEGVALÓSÍTOK!

Mert ugye itt vagyok én, aki mondjuk most jött ki az egyetemről, kicsit hebrencs, kicsit komolytalan (szerintük), esetleg álmodozó... és ekkor jön a derült égből csillámcsapás:

- "Anya, Apa, úgy döntöttem, vállalkozást indítok és cégvezető leszek."

 Már hallom lelki füleimmel, ahogy hápognak...:

- Dehát Te nem is értesz ehhez, hogyan gondolod?
- Miért nem keresel inkább egy rendes állást?
- Kislányom, biztos jó ötlet ez? Nem törvénytelen? 
- És mégis honnan lesz rá tőkéd?! Nem fogod a család összekuporgatott pénzét holmi fellángolásokra elherdálni!
- Mi van, ha nem sikerül? Utcára kerülsz? Adósságokba vered Magad? Mindannyiunkat tönkre akarsz tenni??

(Persze, nyilván ez a fő motivációm, hogy imádott - csak időnként kissé idegtépő - családomat tönkretegyem... grrrr, hogy mondhatnak ilyet?!)

Vagy van a "B" verzió:

Anya vagy. Anya, aki a család pótolhatatlan istennője, mos, főz, takarít, gyereket nevel, minden titkok tudója és megoldhatatlan feladatok megoldója.
Anya kezeli a vészhelyzeteket, családi fészket melenget, oltalmazza és okítja gyermekeit (és drága urát), a nap 24 órájából 28-ban.

És egyszer csak Anya előáll a brilliáns ötletével és kér egy egészen minimális támogatást, elfogadást, megértést a család többi tagjától.
Ne adj' Isten delegálna néhány feladatot, amit eddig hősiesen ő viselt. 

És nyúlnak az arcok otthon... 

- Ööööö, arra gondolsz, hogy most akkor karriert csinálsz? (Játszunk inkább főnökasszonyost, ha ez hiányzik...)
- De akkor mi lesz a gyerekekkel?? 
- Biztos valamelyik barátnőd teletömte a fejedet azzal a hülye feminista dumájával... mindig is utáltam az összeset!!
- Mégis honnan tudnád Te, hogyan működik az üzleti világ?! Az nem ilyen gyenge nőknek való. 
- Szerinted kit érdekelne a Te ötleted? Attól, hogy Neked, meg a homokozóban unatkozó, pelenkaforgató anyukáknak tetszik, még egyáltalán nem biztos, hogy lesz rá kereslet!
- Miért nem mész vissza inkább a munkahelyedre, ha ennyire nem bírsz magaddal?

Vagy a legszebb, a rózsaszín mézescsupornak álcázott pszichoterror:

- Nyuszikám, ennyire boldogtalan vagy?? Miért van Neked erre szükséged? Nem jó Neked itthon, a gyerekekkel? Hisz mindened megvan, azt hittem ezt szeretnéd... hát nem erre vágytál mindig? Szép ház, nagy család...

... és még folytathatnám.
(Nyilván ezek szélsőségek és csak az írói fantázia ihlette gondolatok, tudom, hogy Nálad nem így van!!! )

De azért elsőre mégiscsak lehet, hogy ilyen gondolatok cikáznak Benned.

És radírozod az ötleteidet, kitörlöd kincses terveid első, begépelt sorait, mert tovább aggódsz. 

Jön a második kör: 

- Mit fognak szólni hozzá a szomszédok? A volt osztálytársaim? Az ex-kollégák? Vagy az a hapsi, akivel a múltkor szemeztem a metrón... 
- Jéééézus, leáll a rendszer, ha ezt meglátják az ismerőseim a Facebook-on!! 
- És Nórika? Tiszta hülyének fog nézni ő is. 

Pedig még el sem jutottál odáig, hogy egyáltalán belevágj, máris vívódsz, aggódsz, hogy ki mit szól majd. 

De figyelj rám! Nagyon fontos tanulság következik:

Bármibe fogsz, bármit csinálsz, az emberek felének tetszeni fog, a másik fele meg majd jól lehúzza.

Ez egy ilyen dolog, ezen nem lehet és még csak nem is szükséges változtatni! Egyszerűen így van egyensúlyban a világ. 

Sőt, képzeld, ez nem csak a tevékenységeddel, hanem Te magaddal is így van!

Az ismerőseid egy része kedvel, egy másik része nem.

Van, aki imád Veled lenni, hiányzol neki, feldobja a társaságod, s van, aki kibeszél a hátad mögött.  

(Tisztán emlékszem, kislány koromban ez egy, a megemészthetetlen kategóriát súroló, tragikus felismerés volt számomra. De aztán csak felnőttem valahogy :D)

Gondolj bele, Te nem ugyanígy vagy ezzel? Na ugye, hogy de :) 
Mármint, hogy van akit csípsz és van, akit nagyon nem.

Szóval, ezen a ponton nyugodtan és határozottan lépj túl, különben soha, semmi nem fog megvalósulni! 

Ne akarj a közvéleménynek megfelelni, mert a közvéleményt olyan emberek alkotják, akiknél Te több akarsz lenni!

Jusson eszedbe,  hogy a világ nagy feltalálóit, újítóit is a legtöbbször mélyen megalázták, őrültnek vagy szélhámosnak bélyegezték, akár évekre bebörtönözték, mire kiderült, hogy valójában fantasztikus dolgokkal gazdagították az emberiséget. 

Tedd hát félre ezeket a fajta félelmeidet és bátran állj ki az ötleted, terved mellett!!!
Határozd el magad, hogy ha kell, tűzön-vízen átviszed az elképzelésedet és végig fogod csinálni, akárki akármit is gondol!

Az embereknek van egy sajátos tulajdonságuk, miszerint szeretik a maguk szintjén tartani az ismerőseiket. 
Abban a pillanatban, hogy a felemelkedés (akár szellemi, anyagi, érzelmi) legapróbb jelét is észreveszik a másikon, 90%-uknál beindul ez a bizarr, visszahúzó reflex. 

"Nem-nem. Nehogymá' ő többre vigye, mint én. Még a végén itt megcsinál valamit, ami nekem sose sikerült, az nem lehet, hogy bátrabb / ügyesebb / találékonyabb legyen nálam..."

Nem azért mert irigyek az emberek... Ja, de :)

De mi a lényeg?
Hogy Te ne ezzel foglalkozz!!! 

Nem múlhat az életed azon, hogy mások mit gondolnak!

Ha olyan nagy álmokat kaptál, amikről mások elképzelhetetlennek tartják, hogy megvalósítsd, ÖRÜLJ NEKI!

Ismerkedj meg képzelőerőd határtalanságával, éld meg alkotói képességed minden zsigereddel és élvezd ki a Benned lévő kreativitást ! 
Ugyanis ez az egyik legnagyobb ajándék, amit az élettől kaphattál :) 

Tudod, amit nem tudsz elképzelni, azt nem is fogod tudni megvalósítani.
A legtöbb cselekedetnek csak a képzelet szab határt. Ha hiszel benne, csinálod, ha nem, nem. 

Engedd hát szárnyalni a fantáziádat!!
Legalább fejben dönts le minden korlátot! Ez első lépésnek tökéletes.

Gyakorold az álmodozást, vegyél elő egy füzetet, kezdj el írogatni, brain storming-olni saját Magaddal! Lásd magad előtt célod egyre apróbb részleteit, kezdj el gondolkodni a megvalósításon, szövögesd álmodat nap mint nap!

Ahogy egyre jobban körvonalazódnak a terveid, úgy fog lépésre lépésre eltűnni Belőled a "mások mit fognak szólni" - félelem. 

És előkerül a HősNő. :) 

Sok-sok sikert hozzá!