A világ rohan, mi meg stresszelünk. Megállás nélkül. Fújtatunk orrunkon-fülünkön át, szitkozódunk és hajtogatjuk, hogy:
- "Mindjárt szétvág az ideg."
- "Megőrülök."
- "Rögtön agyvérzést kapok."
És ha már ennyire mondogatjuk magunknak, szépen emelkednek is a stroke, magas vérnyomás és agyvérzés statisztikák. Bravo, szép munka, működik.
De vajon a véletlen műve, vagy van köze a kettőnek egymáshoz?
Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, mi is az a stressz, miért csinál ki minket ennyire és mit tehetünk ellene.
Azért vagy túl stresszes, mert megengeded magadnak.
Mielőtt melegebb éghajlatra parancsolnál, mondván engedi ám a stresszt az, akinek két anyja van, nem jókedvedből vagy Te sem tiszta feszkó... hadd magyarázzam meg.
A stressz az nem egy olyan dolog, ami szembejön Veled az utcán, ráugrik a hátadra, beléd vájja a karmait és ott is marad. Nem tudsz kezetfogni vele, nem tudod megszagolni, de még csak megrugdosni se tudod.
A stresszt bizony mi csináljuk, mi gyártjuk az elménkben.
Ez különösen igaz a stressz mai, divatos formájára.
Amikor üvöltözünk egymással, amikor úgy érezzük, belefulladunk a papírokba a munkahelyünkön, amikor öklöt rázva edukáljuk vezető társainkat a dugóban a helyes közlekedés szabályaira, amikor verejtékező homlokkal rendezzük fontossági sorrend alapján várólistára a csekkeket. Ez a mi, XXI. századi stresszünk.
Régen ugyanis, amikor férjeink még nem laptoppal és okostelefonnal, hanem kőbunkóval a kezükben, öltöny-nyakkendő helyett pedig szexi ágyékkötőben vadásztak, más volt a stressz szerepe.
Akkor ugyanis arra szolgált, hogy egy veszélyhelyzet esetén a megfelelő mennyiségű adrenalinnal lássa el a szervezetet, hogy teljesítőképessége csúcsára - és egy magasabb faágra - ugorva például megmentse gazdáját az életére törő vadállattól.
Tehát egy időszakos állapot volt a stressz, a hozzá tartozó, megfelelő fizikai reakciókkal.
Mára viszont napi sok, akár 16-18 órán át folyamatosan kitart, és közel sem életveszélyes helyzetek miatt.
Fizikai tünetei ugyanúgy vannak, hisz feszkós állapotban felgyorsul a szívverés, emelkedik a vérnyomás, gyomorsavat termelünk, dekoncentráltak leszünk, és az agyunkat érő hatások miatt teljesítőképességünk töredékére kárhoztatjuk magunkat.
Ez történik bennünk. De mi történik "kívül"?
Mi történik az adott helyzettel a mi stresszünk hatására? Hát semmi!
Mondok erre nagyon egyszerű, hétköznapi példát:
Ilyen szempontból az életünk pont olyasmi, mint az autózás.
1. Elindulsz reggel, és van, hogy süt a nap, csiripelnek a madarak, a legjobb számok jönnek a rádióban, elkapod a zöldhullámot, átkacsintasz egy istentelen jó pasira a másik kocsiban, pont a célállomás előtt ott a parkolóhely.... Yiihááá!
2. Elindulsz reggel, és kiderül, hogy bedöglött a klíma. Araszolsz a dugóban, nőági felmenőidet szidja egy elmeháborodott sofőr, nem engednek be sávváltáskor, akárhová kapcsolsz, minden rádióadó híreket mond, 20 perce keringesz és egyszerűen nem tudsz leparkolni, elkésel... Basszus.
3. Elindulsz reggel és ami xar megtörténhet, az meg is történik. Beléd jönnek, megbüntet a rendőr, lerobbansz és csak állsz ott tehetetlenül az út szélén... Kész tragédia.
Hiába szeretnénk, hogy csak az első verzió létezzen, mindhárom előfordul. Tehát a helyzet adott.
Innentől kezdve csakis rajtad múlik, hogyan kezeled.
Ráfeszülsz és átkozol mindenkit, még szerencsétlen öreg Ford-ot is, hogy feltalálta az autót, és közben pusztítod magad, megengedve a stressz nevű méregnek, hogy szétáradjon a testedben.
Vagy megtalálod a jó oldalát minden eseménynek. De még ha az nem is megy, szimplán csak elfogadod.
Maga a külső valóság nem változik.
A dugó ugyanúgy marad, ha örülsz neki, ha szétvág tőle az ideg, akkor is. A baromfi a másik kocsiból ugyanúgy anyázni fog, ha magadra veszed, ha nem.
Ami viszont nagyon nagyban változik, az a Te hangulatod - s ezzel együtt az életminőséged -, attól függően, hogyan reagálsz.
Mit tehetsz azért, hogy például egy ilyen közlekedési helyzetből ne idegroncs állapotban kerülj ki?
Találd meg a jó oldalát!
Ha már így is - úgy is beragadtál a dugóba, tekints rá úgy, hogy ez most egy magaddal töltött idő. Fenséges, nem? Egyébként mennyi időt tudsz nyugiban, magaddal tölteni? Biztos nem sokat.
Szóval készítsd be a kocsiba mindig a kedvenc zenéidet, vagy valamilyen hanganyagot és élvezd egy zen buddhista nyugalmával a dugót. :) Hallgathatsz relaxációs dallamokat, de tanulnivalót is. Számos értékesítési rendszer például alapból tanítja, hogy utazás közben mindig képezd magad hanganyagokkal.
Számold ki, Te hány órát töltesz 1 héten utazással! Adott esetben ez rengeteg értékes idő, amit nagy kár lenne eltékozolni, ha már hasznosan is tölthetjük.
Telefonálhatsz is - persze csak fülessel, vagy kihangosítón, úgyis sokkal kényelmesebb.
Sokszor mondod a barátnőidnek, vagy a szüleidnek, hogy nincs időd felhívni őket?
Tessék, használd erre a dugót! Cseveréssz, énekelj, kacagj... s meglátod, már nem is fogod várni, hogy vége legyen.
És amikor ilyen üdvözült, békés állapotban szembesülsz azzal, hogy mások pattanásig feszült idegekkel, fújtató bölömbika üzemmódban közlekednek, tépik a dudát, ha kell, ha nem, már nem is fogod érteni őket.
Ezt a taktikát az élet számos helyzetében lehet alkalmazni. Tudod, ha citromot dobott az élet, csinálj belőle limonádét.
Mik a stressz legfőbb okai?
Arra, hogy idegeskedjünk, számtalan indokot találunk magunknak, legyen ez családi, párkapcsolati vagy munkahelyi feszkó, pénzügyi para, vagy bármilyen más nyomás.
Mégis általában két fő csoportra lehet bontani a stressz eredetét. Ezek a következők:
1. Idő
Sokan elképesztő nyomás alát helyezik magukat a határidők miatt.
Általában túlzott elvárásokat támasztunk magunkkal szemben ezen a területen, sőt, mások is ezt teszik velünk. Ugyanis az emberek általában olyan határidőket szabnak, amikorra szeretnének valamit.
Nem pedig amikor szükségük van rá.
Mit tehetsz ez ellen? Tanulj meg kérdezni!
Kérdezd meg, mikor van az a nap, az a pillanat, amikor már tényleg összedől a világ, ha nincs kész az adott feladat.
Lehet, hogy így egy eredetileg csütörtöki határidőből következő hét hétfő lesz. Szuper, nyertél 5 napot, s Te bizony hétfőig jobb, minőségibb munkát tudsz elvégezni, óriás stressz és nyomás nélkül.
Fontos, hogy ne borulj át a ló másik oldalára azzal, hogy a plusz időt halogatásra szánod!
A halogatás ugyanis minden eredmény gyilkosa, itt olvashatsz róla bővebben, hogyan szokj le róla.
Tehát, tudd meg, mi a valódi határidő, és készíts rá egy tervet, milyen lépésekben hajtod végre addig a feladatot.
Nőként a házimunka is egy ilyen stresszfaktor lehet.
Ismerős a helyzet, amikor annyi minden összejön egyszerre, hogy azt se tudod, hol kezdj hozzá? Arról nem is beszélve, hogy micsoda sunyi kis szélmalomharc ez a házimunka. Még a végére sem érsz a vasalásnak, már újra túlcsordul a szennyeskosár, s minden kezdődik elölről.
Mi pedig ostorozzuk magunkat, hogy nem vagyunk elég jó háziasszonyok, mert sosem csillog-villog eléggé a lakás.
Ha nem veszed ezt kézbe, nem alakítasz ki rá egy rendszert, folyamatosan nyomasztani is fog.
Rástresszelsz, amikor végre nekiállsz, kapkodsz össze-vissza, mégsem készül el semmi. S közben folyamatosan haragszol magadra.
Ehelyett az ördögi kör helyett tervezd meg, melyik nap, hány órakor, mit végzel el.
Így amikor pl. nem a fürdőszobán van a sor, ne hergeld magad a csempén száradó vízcseppeken. Majd szerdán. Tudod, hogy akkor van az ideje, addig ne is foglalkozz vele. Nyugi, megvárnak, ott lesznek még szerdán is. :)
Tehát ha meghatározod magadnak, mit mikor csinálsz, egyrészt nő a hatékonyságod, másrészt nyugodtabb leszel.
2. Relevancia.
A stressz másik fő oka, hogy dolgoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint amennyire valójában fontosak.
Hogy ez mennyire így van, azt egy egyszerű gyakorlattal bebizonyíthatod magadnak:
- Gondolj vissza a legutóbbi dologra, amin véresen felhúztad magad, de azóta már megoldódott.
Volt értelme annyira kiborulni? Változott akkor a helyzet az idegállapotod miatt?
Valószínűleg nem. Az igazán fontos dolgokat nem is lehet nyakig feszültségben megoldani.
Érdemes tudni ugyanis a stresszről, hogy elképesztően negatív energia.
Ahelyett, hogy szárnyakat adna, olyan erővel húz le, mintha egy betontömbbel a lábadon kéne úszkálnod. Képtelenség.
Ha úgy érzed, kezdi elönteni a vörös köd az agyad és jön az az ideges, feszültség - ami sokszor félelemmel párosul -, tedd fel magadnak a következő kérdést:
- Megér ez a helyzet annyit, hogy belülről roncsoljam magam miatta?
- Hogyan reagálna most a legjobb énem? Vagy egy példaképem?
Hisz Benned is ott van a higgadt, teremtő állapotban lévő, pozitív energiájú ember, aki minden őrá kirótt feladatot képes megoldani! Csak elő kell őt szedned a stressz ronda fekete burkából.
Persze ez egyáltalán nem egyszerű. Hisz amikor valaki őrülten felhúzza magát és vadállat módjára tombol, vagy épp görcsösen feszül, tulajdonképpen az a folyamat játszódik le benne, hogy ő okot keres magának az idegállapotára.
- Hogy fogom kifizetni a számlákat? Elviszik a fejünk fölül a házat!
- Mit képzel ez a baromarcú, hogy bevág elém, én voltam itt először!
- Nem hiszem el, hogy már megint hármast kapott a gyerek, mit csinálok rosszul?
- Hol van már ilyen sokáig a párom? Biztos megcsal. Már tegnap este is olyan furcsa volt... És így tovább.
A stresszes ember meg akarja győzni magát, be akarja bizonyítani, hogy neki igenis igaza van, és az adott helyzet valóban egy óriás dráma.
De amilyen ügyesen elhitetjük magunkkal, hogy egy bizonyos szituáció maga a tragédia, úgyanúgy csak nézőpont kérdése, hogy megértsük, valójában minden probléma csak egy megoldandó feladat.
Nincs dráma, nincs katasztrófa, azt csak magunkban generáljuk. Ha ezt a gondolkodásmódot sikerül elsajátítanod, sokkal könnyebben birkózol majd meg a mindennapok kihívásaival.
Mindig gondolj arra, hogy a valóság, ami történik, nem változik. Csak az változik, hogyan reagálsz rá!
5 módszer, hogyan lazítsd el pattanásig feszült idegszálaidat:
1. Lélegezz mélyeket!
Ez közhelyesnek hangzik, de a megfelelő légzéstechnika elsajátításával tényleg segíthetsz a testednek megnyugodni. Próbáld csak ki! Az orrodon szívd be a levegőt, nagyon mélyen, lassan, minhta egészen a hasadba akarnád áramoltatni. Pihenj meg a lélegzetvétel csúcspontján, majd - mintegy megkönnyebbülva - fújd ki a szádon.
2. Végezz fizikai aktivitást!
Nem véletlen mondják a sportolók, hogy a mozgás segít nekik levezetni a feszkót. A fizikai aktivitás felszabadít, s ha megfelelő sportágat választottál, még gondolkodni sincs időd közben. Olyan, mintha az edzés idejére kikapcsolhatnád az agyad, ezzel eltávolodva a problémától. Nem is hangzik olyan rosszul, ugye?
3. Tervezz!
Az idő nyomását nagyban csökkentheted azzal, ha megtervezed, hogyan végzed el a teendőidet, milyen sorrendben. Naptár, toll és kezdj el írogatni. Ez az időmenedzsment egyik legfontosabb lépése - és egyben egy nagyon inspiráló szokás is.
4. Menj társaságba, nevess!
Nem tudsz egyszerre szétfeszülni az idegtől és nevetni is. :) Úgyhogy ha úgy érzed, észbontó heted volt, hívd fel a haverokat, barátnőket vagy ülj be egy vígjátékra. Engedd el a dolgokat arra a pár órára, s meglátod, tisztább fejjel, megkönnyebbülve hamarabb rátalálsz a megoldásra is.
5. Érintkezz a természettel!
Tavasz van, ez a pont még aktuálisabb, mint bármikor. A nyíló virágok illata, a madarak csiripelése, az erdő vagy egy tópart nyugalma felüdülés lehet egy feszített tempójú munkahét után. Hagyd otthon a telefont és add át magad a természet nyugtató energiáinak. Kertészkedj, vagy csak vedd le a cipőd és sétálj mezítláb a fűben.
De ha van háziállatod, tőle is rengeted szeretetet, nyugalmat kaphatsz.
Csak szánd rá - és magadra - az időt, hogy elengedd a nyomást és megpróbálj a világ legegyszerűbb módján, szimplán boldognak lenni. :)
+ 1 ok, hogy megnyugodjunk:
Hölgyeim, a stressz öregít!
A nyugalmas, kiegyensúlyozott élet ezzel szemben az egyik legjobb ránctalanító.
Kell ennél jobb indok, hogy gyakoroljuk a nyugalmat? :)
Ha Neked is eleged van a stresszből, nyomj egy lájkot!
