Sokat vitatott téma, hogy az Eurovízió vajon tényleg dalverseny-e, vagy csak annak csúfoljuk, és valójában egy diplomáciai elemekkel fűszerezett lenyűgöző showműsor.
A Stockholmban megrendezett tegnapi döntőn szerintem
Sokat vitatott téma, hogy az Eurovízió vajon tényleg dalverseny-e, vagy csak annak csúfoljuk, és valójában egy diplomáciai elemekkel fűszerezett lenyűgöző showműsor.
A Stockholmban megrendezett tegnapi döntőn szerintem
Nemrég olvastam egy bejegyzést, amitől akut sikítófrászt kaptam.
Hogy a jó életbe lehet az, hogy nagyjából végtelenített listák keringenek arról, hogy az IGAZI nőnek milyennek KELL lennie?!
Én tudom, hogy aki írta, azt nyilván a jó szándék vezérelte.
Tudom azt is, hogy a hagyományos, női értékekre reflektált. Pirospont neki ezért.
És képzeld, a legnagyobb befolyásolást nem kívülről, rosszakaróktól és hitetlenektől, hanem pont saját magadtól kapod.
A jó hír ebben az, hogy ez nem csak a negatív agymenésekre, hanem a pozitív, támogató gondolatokra ugyanígy érvényes.
Mit szólnál hozzá, ha mától a saját leglelkesebb rajongód lennél?
Mintha lenne egy kis belső cheerleader-csapatod, aki állandóan Neked drukkol.
Mennyivel jobb lenne úgy dumálni magunkkal, hogy utána az elszántságtól gondolatban King-kong módjára dörömbölnénk a mellkasunkon, és spontán világmegváltó hangulatba kerülnénk, nem?
Íme a sok “úgysesikerül” kezdetű önmarcangoló monológ helyett egy rakás világbajnok mantra, amikre lecserélheted a benned nyekergő bizonytalanságot.
A mosolygós fiatal lány egy halom gondosan becsomagolt csecsebecsével érkezik a megbeszélésre, én pedig úgy bontogatom ki őket, mint egy 5 éves kisgyerek a karácsonyi ajándékokat.
A bőrből készült fülbevalók, nyaklánycok és kulcstartók után végre elérkezünk az ikonikus különlegességekhez: