Egyre többet gondolkodom azon, miért van az, hogy egyeseknek sikerül, másoknak nem. 

Ha megkérdezném erről "a falu véneit", vagy csak úgy, az utca emberét, minden bizonnyal azt felelnék, hogy van, aki szerencsés és van, akinek a szerencsétlenség jut osztályrészül. 

De én ezt már nem eszem meg! 

Lehet, hogy elhittem sok-sok éven át, amíg azok a dogmák vezéreltek, amiket egész gyerekkoromban hallottam. 

Viszont azóta pontosan tudom, hogy nem így van!
Addig kerestem magamban a magyarázatot, míg sikerült olyan közegbe kerülnöm, olyan könyveket olvasnom, olyan előadásokon részt vennem, ahol megtudhattam, hogy mindenki azzá lesz, amit megérdemel. 
Szó nincs itt kérem szerencséről, vagy osztályrészül jutásról. 

Ha mégis úgy lenne, nem léteznének semmiből lett milliomosok, iskolázatlanból lett feltalálók, tehetségtelennek tituláltakból élsportolók, vagy világhírű művészek. 

Márpedig vannak! 
A különbség pedig nem a hozott anyagban, nem a génekben, nem is a szerencsében, hanem a gondolkodásban van! 
Ott van az ördög elásva, belül, az elménkben.
Ott sunyiskodik, és ha nem lépünk fel ellene pozitív, építő jellegű gondolatok áradatával, kitartóan követett célokkal, akkor elhiteti velünk, hogy az jutott, ami most van. 
Legfeljebb arra bíztat, hogy adjunk fel egy lottót, hátha szerencsénk lesz. 

És közben röhög a markába...

Mi pedig hagyjuk, hogy a bolondját járassa velünk, és nem teszünk semmit az ellen, hogy kilépjünk abból a helyzetből, amit nem szeretünk, sem azért, hogy kibontakoztassuk mindazt, ami bennünk rejtőzik. 

Egyetlen nagyon meghatározó okunk van rá: 
A félelem. 

NEEEEEM!!! Csak vicceltem.
Tudod, ha ezt leírom, akkor abba sokan bele tudnak kapaszkodni.
A félelem annyira megfoghatatlan, hogy rengeteg balhét el tud vinni. A félelem nyakába sokmindent lehet varrni, mert elhisszük róla, hogy nem tehetünk ellene. Az csak úgy van és felelőssé tehető a meg nem tett cselekedeteinkért. 
Pedig a félelem nem más, mint az elménk egy képzete, azaz mi gyártjuk magunknak. Pont azért, hogy legyen egy zseniális kifogásunk - de ezt majd egy másik cikkben bebizonyítom Neked. 

Viszont itt igazából nem a félelemről van szó!

Manapság a bátorság ellentéte ugyani nem a félelem, hanem a KÉNYELEM!!

Nem azért nyugszunk bele adott helyzetünkbe, mert félünk, hanem azért, mert annyira nehéz elhagyni a biztosnak tűnő kényelmes létet. 

Most tuti elugrott bájosan fazonírozott szemöldököd a homlokod közepére... méghogy Te kényelemben élsz?!

Igen, figyelj!

Már a Tankcsapda is megénekelte:
"Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék, nézd meg jobban, hogy élnek anyádék..." Elég, ha csak ezt veszed viszonyítási alapnak.

Tehát mielőtt vérmes károgásba kezdenél, hogy Neked igenis baromi szar kényelmetlen helyzeted van (igaz, foggal-körömmel ragaszkodsz hozzá), hidd el nekem, hogy nincs. 

- Van hol laknod, télen volt fűtésed is, lehet, hogy még most is van. (Bár az is lehet, hogy most jön a tél, de ez egy másik téma :D ) Vannak klassz bútoraid, háztartási gépeid és nem is laktok 6-an egy szobában.

- Nem kell se gyalog, se mezítláb járnod, szóval azt, hogy nem Manolo Blahnik-ban szeled az utcákat, azt ne soroljuk a kényelmetlenséghez. 

- Az életedet elektro kütyük garmada teszi könnyebbé, egyszerűbbé és izgalmasabbá. (De az megint csak egy másik kérdés, hogy milyen nyomi világot élünk, ha már tabletek, alkalmazások és táncoló-fütyülő okos-lapos TV kell ahhoz, hogy némi izgalmat csempésszünk az életünkbe... )

- Ha ezt a bejegyzést olvasod, van internet elérésed is, ami máris egy bizonyíték arra, hogy azért nem élsz olyan nívótlanul, sőt, lehetőségek egész tárháza van nyitva előtted!

- Utazhatsz, jöhetsz-mehetsz, valószínűleg van a családodban autó is, vagy egy jó BKV bérleted. Nem kell mamutot ölni ahhoz, hogy enni tudj, fel tudsz öltözni normálisan, be van festve a hajad és még folytathatnám...

Szóval szerintem azt kipipálhatjuk, hogy igenis kényelemben élsz. 

És akkor jönnek a nagy kérdések, hogy ha ez a lét, a körítés, ami ezen felül van, mégsem tetszik, akkor miért nem lépsz?? 

Most előttem van rengeteg, rebegésre szakosodott, 3D pillákkal keretezett, üres nő tekintet... azoké a nőké, akik bevállalták a bevállalhatatlant: 
- Egy olyan fickóval élnek, akit szívből utálnak, de minimum semmilyen vonzalmat nem éreznek iránta, aki adott esetben megalázza őket, vagy csak bio-dekornak használja. 
- Olyan kapcsolatban ragadtak, ami fikarcnyit sem járul hozzá a boldogságukhoz, sőt... napról napra sorvadnak el érzelmileg az adott helyzetben, mégsem lépnek. 

De ide sorolhatjuk azokat a foggal-körömmel küszködő hősnőket is, akik gyerekeket nevelnek, plusz dolgoznak, plusz háztartást vezetnek, eltűrik ellátjátk az urukat, nappal is, éjjel is, habár se tiszteletet, se támogatást, se szeretet nem kapnak érte cserébe.
És esténként fáradtan, kizsigerelve zuhannak ágyba. Megtörve, mert pontosan tudják, hogy holnap ugyanez vár rájuk... mégsem lépnek. 

DE MIÉRT NEM?
Te miért nem lépsz?

Erre valószínűleg azt mondod, hogy: 
- Kell a biztonság.
- Nincs miből lépnem. 
- Nincs rá időm.
- Nincs lehetőségem. 
- Nem értek hozzá. 

És ezeket a kifogásokat még meg is értem. Komolyan.
MA, az adott helyzetedben valószínűleg mindegyik/valamelyik igaz is.

Csak azt nem értem meg, mit tervezel, mi lesz 10 év múlva?

Még mindig benne fogsz ázni abban a közepesen langyos pocsolyában, amiből most nem akarsz kilépni, a fent felsorolt okok miatt? 
Ugyanis, ha nem kezdesz el cselekedni, igen, ez vár Rád! 

És mit mondasz majd magadnak minden este, amikor egyre hangosabban üvölt a fejedben a hang, hogy: 
- Én nem ezt akartaaaaam!!! Én nem erre vágytam, engedjetek ki innen!! 

Mit felelsz a folyamatosan visszatérő, halk kérdésekre, amik egyre szomorúbban cikáznak a gondolataidban:
- Bennem sokkal több volt valaha, mi lett az álmaimmal??
- Nem is éltem, most meg megöregedtem... tényleg ennyi volt az élet?

Vagy csak némán ráordítasz pattogó, elégedetlenkedő énedre: 
- Kussoljál mááár... ez a hajó elment, kész. Mit tegyek már?? Hisz: 
Kell a biztonság. 
Nincs miből lépnem. 
Nincs rá időm.
Nincs lehetőségem. 
Nem értek hozzá. 
- És már nem is vagyok fiatal...

Igen, lefőtt a kávé.
És bár szent meggyőződésem, hogy sosem késő, mégis egyre nehezebb lesz, minél később állsz neki! 

De minek is kell nekiállni? 

Annak, hogy a saját utadat járd! Még akkor is, ha történetesen NŐ vagy.

A boldogság, a harmónia, a lelki béke egyetlen útja, ha teret adsz saját vágyaidnak.

Nem lehet mindig elnyomni őket! 
Az egyrészt beteggé tesz, másrészt beleőrülsz, harmadrészt egy fonnyadt kóró lesz Belőled nyíló, színpompás, illatos virágszál helyett. 

Ne haragudj, ha ingerült és cinikus voltam a bejegyzés elején. De a szép szóból sokan nehezen értenek. 
Annyiszor mondják nekünk, hogy "kövesd az álmaidat", hogy már meg sem halljuk... Lassan alapzajjá válik, anélkül, hogy egyszer is belegondolnánk, mit is jelent ez valójában. 

Mondják, a csodák a komfortzónán kívül történnek. Egyetértek. 
Be lehet járni a világ legszebb tájait autóval is, vagy el lehet indulni gyalog, hosszú órákon át barangolva, és miután eltévedtél, étlen-szomjan bekéretőzni a mező szélén álló rozzant viskóba, s megkérdezni az ott élő idős nénit, milyen volt az élete... Abban a történetben lesz a csoda, hidd el nekem, nem az autóban. 

És ez mindenre igaz! 
Ha fel akarod fedezni saját magad, megismerni, mi mindenre vagy képes, hol vannak a határaid, s milyen csodákat tartogat számodra az élet, felejtsd el a kényelmet!!! 

Légy bátor, állj neki tanulni, ismerkedni, kísérletezni, felfedezni még ma! 
Vagy legkésőbb az első adandó alkalommal, hogy felmerül Benned a gondolat: 
- Én ennél többre vágyom. 

Mikor csináltál utoljára valamit először? :) 

Minden egyes első alkalom egy felfedezés!! Igen, egyben komfortzóna tágítás is! 
Kipróbáltál egy új receptet, belevágtál egy diétába, megtanultál egy új sportot, visszaültél az iskolapadba? 
Papírt ragadtál és elkezdted összeírni az öteleteidet, elmentél egy ismeretlen társaságba, megpróbáltál idegen nyelven beszélni, merészebben öltözködni, autót vezetni egyedül, hulahopp karikázni, lovagolni, vagy bármit? :) 

-Írd meg kommentben, a FB-on vagy levélben, várom a Te történetedet!!
Minden apró felfedezés inspirálhat másokat! Lehet, hogy a Te történeted indít el valakit az úton, lehet, hogy Te fogsz tudni példát mutatni, vagy reményt adni valakinek! Úgyhogy írj bátran, itt büszkék leszünk Rád!

És ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el megosztani, hogy minél több leendő hősnőhöz eljuthasson!

Gyönyörű, bátor napot kívánok Neked!!! :) 

Ha Te is fenn vagy, barátkozzunk a Facebook-on is: 
https://www.facebook.com/Hétköznapi-Hősnők-987149894657356/

 Nézd meg a Hétköznapi Hősnők videóit a YouTube-on: 
https://www.youtube.com/channel/UCq_cOkQ_n40yTEjb-C7zhew

 Benne vagy egy izgalmas kihívásban? Csatlakozz az 50 hét - 50 új szokás csoporthoz itt: 
https://www.facebook.com/groups/50.het.50.uj.szokas/

 Ha szívesen megosztanád velünk a véleményed, vagy bármilyen kérdésed van, bátran kommentelj, vagy írj nekünk  a hetkoznapihosnok.official@gmail.com email címre. Várjuk szeretettel az üzeneted! :) 

Tarts velünk és válj a saját életed Hősnőjévé! :)